Reális Zöldek Klub - Ami nem sikerült Orbánnak 1998-ban, sikerült 2010-ben

Orbán Viktor már 1998-ban miniszterelnök jelöltként elvetette az önálló környezetvédelmi minisztérium tervét! Zöld ügyekben 12 elpocsékolt esztendő, a pótcselekvések jegyében telt el, állítják a reális zöldek.

Ami nem sikerült Orbánnak 1998-ban, sikerült 2010-ben.

Újságírók hangulat keltése, köztük például Palugyai István a Népszabadság rovatvezetője hozzájárult ahhoz, hogy Orbán Viktor zöld tárca kérdéskörében kénytelen volt takaródót fújni 1998-ban.

Népszabadságban, (1998. június 29.) Palugyai István tollából Zöld rulett címmel jelent meg a következő glossza:

Hurrá, a továbbiakban is lesz környezetvédelmi minisztérium! Ez a tény kétségtelenül fontos és örvendetes eredménye a zöldügyek körüli politikai osztozkodásnak. A fejleményeket illetően azonban, attól tartók, senki sem örül igazán.

Vannak először is zöldek, akik úgy érezvén, hogy a szociálliberális kormány, elárulva népét, felépítené a dunai gátat, óva intették a választókat, nehogy Binderékkel egyezményt kötő szocialistákra adják szavazatukat. A Duna –körösök jó része hajdanán még SZDSZ – szimpatizáns volt, de most a kisgazdák és az MDF - no meg a távolról MIÉP – által támogatott Fidesz kormányra való voksolást hirdették , hiszen a polgárivá vált fiatal demokraták kijelentették, ha győznek, nem lesz gát!

E vágyuk a jelek szerint valóra válhat, ám a preferált párt mégis csalódást okozott a szimpatizáló környezetvédő mozgalmaknak. Első elképzeléseiben a jövendő miniszterelnök még az önálló környezetvédelmi minisztérium tervét is elvetette, és a területet a mezőgazdasággal együtt beolvasztotta volna a kisgazdák által megálmodott monstre vidékfejlesztési tárcába. A zöldmozgalmak részéről még tüntetést is kiváltó felháborodás vagy az ötlet megfontolatlansága miatt ezt végül visszaszívták, a tárca területfejlesztés nélkül ugyan, de önálló maradt. Csakhogy a kisgazdákhoz került, ennek a pártnak a háza táján pedig – ahogy ezt a környezetvédők érezhető csalódottsággal ki is jelentették – eddig nem valami sok, ezekhez az ügyekhez értő szakembert lehetett találni.

De ugyanúgy érezhet, akármit is mond, a környezetvédelmi ügyekben kétségtelenül járatos és a zöldek által favorizált Illés Zoltán, aki vélhetően azért választotta hajdan – az MDF kormányban fél évig betöltött környezetvédelmi helyettes államtitkári posztról való kényszerű leköszönése után - a Fideszt, mert úgy gondolta, elképzeléseit ez a párt segítheti előbb – utóbb megvalósítani. Itt céltudatos munkával az alelnöki posztig jutott , pártja megnyerte a választást, aztán egy elegáns mozdulattal a koalíciós partner kezére adta a bársonyszéket.

Vagy nézzük a kisgazdákat. Ha megnyerte, hadd vigye alapon lett egy tárcájuk, amelyet nem is igazán akartak, amikor először felajánlották nekik, nem kértek belőle. Nem csoda, hiszen az értetően agár irányultságú párt nehezen tud megbirkózni egy olyan terülttel, amely nemegyszer a mezőgazdasági érdekkel ellentétes irányú megközelítést igényel. Most kerítettek egy biológus szakembert a miniszteri posztra – meglátjuk, mihez kezd, mihez kezdhet vele.

Hogy végül ki nyert és ki járt pórul ebben a sajátságos zöld rulettben, egyelőre nem lehet tudni. Mindenesetre remélem, a környezet nem az utóbbiak közé kerül.

(Palugyai István)

Palugyainak ajánljuk Mosonyi Emil tanítást:

A környezetvédelem olyan, mint a középkorban a reneszánsz idején, a humanista módon való gondolkodás volt. Volt humanista festő, író, költő, szobrász, sőt nőcsábász is, de önmagában humanistáról nem beszélhetünk.

A kisgazdák miniszter jelöltje Pepó Pál lett.

Pepó Pál szerint Bős—Nagymaros elsősorban diplomáciai ügy.

Mikor 2000-ben megjelent a Tiszán a cián a média felerősítette a zöldek üvöltő hangját. „Jön a cián és Pepó nem csinál semmit”!

2000-ben a folyók környezetvédelme nem tartozott a zöld tárcához, hanem a SZDSZ által vezetett Közlekedés, Vízügyi és Hírközlési tárcához!

E tényről Palugyai tollából a Népszabadságban egy sor nem jelent meg!