Reális Zöldek Klub - A szakmai értelem is hiányzik

Írva vagyon: „Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak. „ (János 15,30.)
A mohácsi vész óta a mi nemzetünk történetében a nemzeti/katolikus érdekek és Bécs/Habsburg- érdek gyakorlatilag mindig egyet jelentett.

Sem a Miniszterelnöknek, sem a FIDESZ egészének semmi emléke/fogalma nincs arról, hogy a Kádár rendszerben az energetika kérdésében Budapest miként szándékozott Moszkvától távolodni, energetikailag több lábon állni.

Nem értjük Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök „beavatkozását” a kapitalizmus játékrendszerébe, amikor a kormányfő neki megy az osztrák sógoroknak a MOL Rt. érdekében jelenít meg álláspontot , és azt sem, FIDESZ a kormányfő álláspontjának örvend.

A MOL ugyanis csak volt magyar nemzeti olaj/gáz társaság, mára már nem az.

A privatizáció során a gázszolgáltató társaságokat külföldi - főleg német és francia – szakmai befektetőknek adták el. A gázüzletág a MOL Rt. folyamatosan zsarolta a kormányokat az áremelés érdekében. Az Orbán kormány - a gázarák féken tartása céljából – 2002-ben felvetette a gázüzletág visszavásárlását, ami a kormányváltás után azonnal lekerült a napirendről. A gázüzletágat (Földgázellátó Rt. és Földgáztároló Rt. 75 % - 1 részvényét) 2004 novemberében az E.ON (-Ruhrgas) vásárolta meg, amely tulajdonosként ott van a Dél – dunántúli Gázszolgáltatóban, a Fővárosi Gázművekben és a Közép – Dunántúli Gázszolgáltatóban. Megállapodás szerint két éven belül a Földgázszállító Rt. 75 %-1 részvényét, vagyis a szállítást is megvásárolhatja a német cég. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az E.ON a MOL Rt. és a Gazprom 50-50–os tulajdonában lévő Panrusgáz Magyar – Orosz Gázipari Rt. gázimportáló cégtől is kivásárolta a MOL Rt. részét, akkor világossá válik, hogy gyakorlatilag a stratégiai jelentőségű teljes gázellátó vertikum nincs magyar tulajdonban.

Sem a Miniszterelnöknek, sem a FIDESZ egészének semmi emléke/fogalma nincs arról, hogy a Kádár rendszerben az energetika kérdésében Budapest miként szándékozott Moszkvától távolodni, energetikailag több lábon állni.

Energetikailag a több lábon állás politikájának súlypontjában a Bős-nagymarosi vízlépcső, osztrák viszonylatban a Nagymarosra felvett hitelkonstrukció, a magyar-osztrák 400 kV –os párhuzamos villamos távvezeték rendszer és olajvezeték állt.

Energiapolitizálást csak azok képesek a nemzet javára folytatni, amelyek 15-20 év távlatában visszatekintve látnak és előre is, kb. ennyi időtávlatba. Előre természetesen senki sem láthat holt biztosan. A tisztán előre látás érdekében a múltban voltak olyan szakműhelyek, amelyek magyar energia politikai koncepciót folyamatosan karbantartották. A rendszerváltás követően ez a módi megszűnt. Elkeserítő, hogy 2007-ben a magyar energia politikai koncepcióról szóló összeállítás arra hivatkozik, hogy a Magyar Országgyűlés a magyar energia politikai koncepcióval 1992-ben foglalkozott.

Ha ehhez hozzá tesszük, hogy a gazdasági tárca élén egy orvosi képzettségű, nem a tudományából meggazdagodott miniszter Kóka János áll, a tárca felső vezetői között egyetlen energetikában jártás szakember nincs, Magyarországnak csekély az esélye, hogy a térségben a sikeres nemzet közé tornázza magát vissza. (Kos)