Reális Zöldek Klub - Nyílt levél Juhos László elnök úrnak

K.A.Ö.: Energetika és vízgazdálkodás Magyarországon

Nyílt levél Juhos László elnök úrnak

Őszintén gratulálok a Reális Zöldek Klub honlapja szerkesztéséhez, a lap tatalmához és következetes állásfoglalásához.

A civil szervezetek között is kiemelkedik a környezetvédelem reális szemléletében, az energetika és a vízgazdálkodás szoros összefüggésének népszerű ismertetésében és a társadalmi tudat formálásában.
Magam is támogatom a Klub felvilágosító tevékenységét, mivel pártpolitika mentesen mindig a nemzetgazdaság érdekét tartva szem előtt , bátran mer kiállni téves politikai nézetekkel szemben is.
Ennek egyik kirívó példája a Bős-Nagymaros Vízlépcső rendszer (BNV) beruházás tragikus esete. Erről könyvtárnyi irat, dokumentum olvasható a honlapon. Személyekhez kötött mappákban, köztük a nevemhez kötődő tékából közel 200 írásom tölthető le, az immár 20 éve tart meddő küzdelem tanúságaként.
Aki foglalkozni, ismerkedni kíván a témakörrel, minden kérdésére választ talál a honlap gazdag gyűjteményében, amit nálam híresebb szerzők tanulmányai, filmjei, térképei, könyv ismertetései nyújtanak. Ezek közül is kiemelkednek Mosonyi Emil akadémikus, a világhírű vízépítő mérnök tevékenységét tükröző anyagok, aki a Nagymarosi Vízlépcsőt 1942-ben tervezte. Ez önmagában cáfolja azt a politikai vádat, hogy e vízerőmű „sztálini projekt”, „Dunaszaurusz” lenne. Az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága cáfolta meg az ellenzék vádjait és mondta ki a 1977. évi szerződés érvényességet. Az Ítélet végrehatásában immár 14 éve politikai indokból nem akar a magyar kormány megegyezni a szlovák féllel. A kár immár meghaladja a 2,1 milliárd USD összeget. A szlovákok nem sürgetik, mivel megegyezés hiányában náluk marad évi kb. 1 milliárd kWh megújuló villamos energia, ami a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3, jogos magyar hányada.
A BNV per Ítéletének félremagyarázása a Duna magyar szakaszának komplex hasznosításának gátjává vált, mivel a Duna Bizottsággal kötött Egyezmény szerint Magyarország vállalta a bősi után a nagymarosi, az adonyi és a fajszi vízlépcsők megépítését is. Ha ezek nem épülnek meg a Duna meder mélyülése súlyos károkat okoz az országnak. (a nemzetközi hajózás akadályozása, 4 TWh megújuló energia többlettermelés elmaradása, a Duna hátság talajvízszint sűllyedése, az öntözés és az árvízvédelem romlása, a Szőnyi, a Dunamenti, a Paksi hőerőművek frissvizes hűtővíz ellátási zavarai, a vízi turizmus fejlődés akadályozása stb.)
Az 1990. évi politikai rendszerváltás beláthatatlan szellemi kára a nemzetközi hírű, jól működő, magyar vízgazdálkodási szervezet leromlásában jelentkezik. A legjobb szakértők leváltásra kerültek, a felső oktatás hiányossá vált. A kormány állásponttal szembenállók nem mernek véleményt mondani, mivel állásukat féltik. Sajnálatos, hogy a média is hozzájárul a társadalom műszaki műveltségének csökkentéséhez.
Mosonyi professzor műszaki végrendeletétnek tekinthető tanulmánya a Vízgazdálkodás jövő feladatairól félre van téve, holott ez lehetne a szakma bibliája és az egyetemi oktatási anyaga.
Itt térek rá a legújabb eseményekre, a világsajtó megdöbbenését kiváltó vörös iszap árvízre.
Állítom, hogy hazánk legújabb természeti csapása az ajkai timföldgyár vörös iszap tárolójának meghibásodása sem követezett volna be, ha a területi vízügyi igazgatóság képzettebb szakértőkkel ellenőrizte volna a gátakat. Az iszapmedencében feltehetően magasabb volt a vízszint, mint a biztonságos ( 0,5-1 m a gátkorona alatt) és egy újabb felhőszakadás miatt a a víz átbukhatott a gáton. Ez a jelenség többször okozott pl. a Tiszánál is gátszakadást és indított árvizet. Az átbukó víz kikezdi a gát nem tömör, esetleg frissen magasított felületét, majd egyre mélyítve a rést nagyobb szakasz hasad ki a gátból. A végeredmény jól látható a légi felvételeken, amely a tálca sarkának a kiszakadását és a kiömlő iszapos víz kiáramlásának irányát mutatja a lejtőn, a Kolontár, Devecser falvak felé.
Ha a magas időben vízszintet csökkentették volna, azáltal, hogy pl. a lúgos folyadékot átszivattyúzzák egy üresebb kazettába, valószínűsíthető, hogy nem szakad át a gát. Ez a megoldás azért kell, mivel az erősen lúgos víz nem engedető át a Tarna patakba. Könnyű kiszámítani, hogy A kazetta terület 1 hektárjaként 10 000 m3 víz átszivattyúzása 1 méterrel csökkenthette volna a tározó vízszintjét.
Az Ajkai alumínium kombinát ( timföldgyár, alukohó és az erőmű ) 1942 óta kifogástalanul működött. Elgondolkodtató, hogy 70 év alatt nem volt baj az iszap és a salak tárolásával. Akkor nem csupán az. ipari tevékenységben kell keresni a bajt. Magyarországon 100 éve nem volt olyan csapadékos időjárás, mint az idén. Tapasztaltuk ezt az ország más területein is.
A természet biztosan befolyással volt az ajkai vörös iszap katasztrófára is.
Figyelemre méltónak tartom Mészáros Milán fizikusnak, az Alfa csoport laboratóriumok társsága elnökének a Reális Zöldek honlapján olvasható véleményét, amely „A kolontári katasztrófa margójára” címen olvasható. (lásd 1. melléklet)
A reális zöldek honlap tudósításai, képei, híradásai a katasztrófáról tárgyilagos tájékoztatást adnak az olvasóknak, amiért őszinte köszönet illeti a szerkesztőket.
A levonható tanulság azonban egyértelmű:
A politikusok megint korábban nyilatkoztak az események okáról, mint a szakértők. Nem lehet kizárólag ipari, tehát emberi tevékenységnek minősíteni a katasztrófát. A rendkívüli csapadék volt a fő ok. Ha a timföldgyárat a vízügyi felügyelet időben utasítja a veszélyes vízszint csökkentésére, le lehetett volna szivattyúzni a többet vizet és nagy valószínűséggel nem követezik be a katasztrófát okozó gátszakadás. A károkozásért egyedül, részletesebb vizsgálat nélkül, a természeti tényező mellőzésével az ipart tenni felelőssé , azzal a veszéllyel jár, hogy eleve lemondunk az EU támogatás lehetőségéről !
Célszerű lenne tehát jelenlegi Kormány álláspontot felülvizsgálni az újabb ismeretekre való hivatkozással.
Megismétlem jó kívánságaimat a Reális Zöldek működéséhez. Kívánom, hogy érvényesüljenek a Klub és támogatóinak a magyar Duna stratégia javítására és a vörös iszap árvíz tárgyilagos rendezésére vonatkozó javaslatai.

Budapest, 2010. október 11. .
Kerényi A. Ödön ( Ödön Bá’)