Reális Zöldek Klub - Héjjas István levele Vona Gábor, a Jobbik elnökéhez

Vona Gábor elnök úr részére
elnok@jobbik.hu

Tisztelt Elnök úr,
Szeretném felhívni a figyelmét egy problémára, amely már eddig is több ezer milliárdos gazdasági kárt okozott a magyar államnak, és ezen keresztül a magyar állampolgároknak, a magyar adófizetőknek.

Meglehetősen kényes, a politika által eddig leginkább szőnyeg alá söpört kérdésről van szó, mégpedig a vízügyről.Ezzel kapcsolatban a közelmúltban egy tudományos konferencián egy 85 éves akadémiai doktor, és egy 90 éves aranydiplomás vízépítő mérnök tartott előadást a hazai árvízvédelem helyzetéről.

Mint tudjuk, a közelmúltban lezajlott árvizek következtében háromezer épület összedőlt, és a gazdasági kár 200 milliárd forint körül van.Az előadók kifejtették, hogy az árvíz voltaképpen nem katasztrófa, hanem rendszeresen előforduló természetes esemény, amely a klímaváltozás miatt a jövőben majd egyre gyakrabban fordul elő, és hogy az árvízből csupán az emberi szakszerűtlenség tud katasztrófát csinálni.A 90 éves előadó például, amikor a TV-ben látta, hogy hogyan magasítják homokzsákokkal a gátat, nem akart hinni a szemének. Azt ugyanis valamikor már a technikumban tanították, hogy műanyag homokzsákokkal nem lehet gátat magasítani, mert ezek nedvesség hatására csúszóssá válnak, és a vízszint emelkedésekor kialakuló víznyomás el fogja ezeket mozdítani. Ámde még ha hagyományos homokzsákokat használtak volna, akkor is bekövetkezett volna a rendszeres gátszakadás, ugyanis a homokzsákokat teljesen szakszerűtlenül, ötletszerűen dobálták le, egyfajta „ahogy esik úgy puffan” módszerrel. Ennek oka az volt, hogy sehol nem akadt a környéken egyetlen szakember, aki tudta volna, hogy hogyan kell gátat magasítani.

Kérdés, hogy ezt miért egy 90 éves szakembernek kellett elmondania.A válasz az, hogy nincsenek fiatalabb szakemberek.A Horthy rendszer idején még világhírű árvízvédelmi, vízgazdálkodási, vízépítő mérnökök éltek ebben az országban, akiktől még Amerikából is kértek szakvéleményt, de hasonló volt a szakmai színvonal még a Kádár rendszer idején is.

A helyzet a rendszerváltáskor változott meg, amikor a Nagymarosi vízlépcső visszabontása után a vízügyi szakembereket kezdték úgy kezelni, mintha leprások lennének.Emiatt a jól képzett fiatal tehetséges vízügyi szakemberek külföldre távoztak az országból, és most Amerikában, Ausztráliában, a Fidzsi szigeteken, az arab országokban és a világ számos táján kamatoztatják a szakmai tudásukat magas fizetéssel. A Műszaki Egyetemen pedig ez a fajta szakképzés csaknem teljesen megszűnt, mivel alig akad hallgató, aki ezt a szakot választja, a professzorok pedig időközben nyugdíjba vonultak. A 90 éves aranydiplomás mérnök és a 85 éves akadémiai professzor is arról panaszkodott, hogy nem akad senki, akinek tovább adhatná a tudását.A Bős-Nagymaros projekt esetén úgy tűnik nemcsak a gyereket öntöttük ki a fürdővízzel együtt, de utánuk dobtuk a fürdőkádat is. Az előadók és a hozzászólók arról is panaszkodtak, hogy bár számos publikációban, újságcikkben, tanulmányban igyekeztek kifejteni a problémák eddig elhallgatott részleteit, egyetlen újság vagy folyóirat sem volt hajlandó ezeket az írásokat közölni, még fizetett hirdetés formájában sem.

Úgy tűnik a háttérben a határainkon túlmutató olyan lobbi érdekek is meghúzódnak, amelyek képesek lehetnek megakadályozni a közvélemény hiteles tájékoztatását.Pedig Magyarország a Kárpát medence alján fekszik, és a fokozódó klímaváltozás miatt évtizedeken belül az ország jelentős területei derékig érő mocsarakká alakulhatnak át, ha nem történik szakszerű vízügyi megelőző beavatkozás.

Ami pedig magát a Bős-Nagymaros projektet illeti, ez voltaképpen nem valamiféle szocialista nagyberuházás volt, ugyanis a létesítmény tervei még 1938-1942 között készültek, miután a Bécsi Döntéssel a Felvidék egy részét visszacsatolták hazánkhoz, úgy hogy a Kádár rendszer alatt a vízépítő mérnökök vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr elképzelését szerették volna megvalósítani, még ha ennek nem is csináltak nagy reklámot.Abban a reményben írom ezt a levelet, hogy talán ez a kérdés esetleg indokolhatna egy interpellációt a Parlamentben.

Amennyiben a kérdést Elnök úr fontosnak találja, nálam jobban felkészült szakemberek közreműködésével el tudnánk készíteni egy olyan szakmai anyagot, amely egy parlamenti interpellációt szakmailag megalapozhat.Addig is a levelemhez csatolok egy illusztrált 2 oldalas ismertetést a vízlépcső projekt rövid történetéről.

További sok sikert kívánva, a Szebb Jövő reményében, tisztelettel:

Dr. techn. Héjjas István

06-30-4014572

hejjas224@gmail.com