Mészáros Milán: OMNIA OPERA Dátum: 2010. November 16. Tuesday, 11:01 Rovat: Tudományos
OMNIA OPERA
helyett
végtelen történet*
Mészáros Milán
Bár a rossz érzés keltette belső hang már fél éve megszólalt bennem, sokáig féltem kimondani a titkot, és féltem megfogalmazni az igazságot a nemzeti együttműködés pártjait, valamint a Nemzeti Ügyek Kormányát illetően.
Írástudó lévén, felelősséggel tartozik az ember a közösséget illetően, s nem mondhat ki idő előtt meg nem mért, vagy meg nem érett gondolatokat. E titok, vagyis az igazság egy mondatban úgy fogalmazható meg, hogy a nemzeti együttműködés vagy a nemzeti ügyek 2/3-os erővel felszentelt képviselői nem Omnia operát állítanak össze, hanem egy végtelen történetet kreálnak. Összefoglalom a megmért és megérett eredményeket.
Omnia Operával általában egy személy “munkáinak teljességé”-t, a “teljes munkáinak gyűjteményé”-t, a “befejezett munkái”-t, vagy az “összes munkái”-t stb. értik, amelynek angol megfelelője a ‘complete works’. Ez a fogalom természetesen alkalmazható egy kormány teljesítményére is. A végtelen történet pedig Michail Ende német író egyik legismertebb és legkedveltebb művének címe. Regénye két szálon halad, amelynek szövegét a legtöbb kiadásban nem feketével, hanem két különböző színnel nyomtatták, pirossal (a valódi világ eseményeit jelölve) és türkizkékkel (Fantázia világának történéseire utalva). A regény tulajdonképpen egy ’könyv a könyvben’, ugyanis, a regényt olvasó főszereplő, Barnabás, valamint a könyvben leírt Fantázia története egyre szorosabban fonódik össze egymással, így a szerző –művén belül– sikerrel mossa el az olvasó és a regénybeli világ közti határvonalat.
A választások előtt, valamint a kampány időszakban Omnia operát vártam a leendő győztestől, de amikor Orbán Viktor a miniszterelnöki eskütételét követően meghirdette a Nemzeti Együttműködés Programját, akkor már sejtettem, hogy teljes/befejezett munkák helyett valójában egy végtelen történet lesz a második FIDESZ-kormány (első) négy évi tevékenységének összessége. Amikor pedig tegnap beterjesztették a költségvetést, biztosra vettem, hogy most egy olyan végtelen történettel állunk szemben, amelyben Fantázia szerepét Orbán Viktor alakítja, Barnabás szerepét pedig a FIDESZ-KDNP-re 53%-ban szavazó gyanútlan állampolgáraira osztották.
Meg kell hagyni, 2002. óta Orbán Viktor professzionális szintre emelte a végtelen történet(ek) írását, koreografálását és eljátszását, amit utólag nemzeti következetességnek állít be ő és csapata. Ha nem a valódi világ és az általa teremtett virtuális világ konvergenciáját megteremtő improvizációk ügyes sorozatáról lenne szó lenne szó, akkor akár a szakrális jelzőt is használhatnánk a professzionális helyett. Vagyis, ígéreteik és a valóság közötti szakadék elöl úgy menekülnek, hogy ezek a konvergenciára épülő végtelen történetek összeeszkábálásával a számonkérhető, valamint a határidőkre megvalósítandó terveiket és programjaikat stb. egyre inkább a két világot összemosó távoli jövőbe tolják ki. (Például, Orbán Viktor az egymillió új munkahely megteremtése kapcsán már nem tíz évről, hanem 13-15 évről beszél.) El kell ismerni, a Nemzeti Ügyek Kormánya mesterien alkotja meg a ‘kormányprogramot a kormányprogramban’, a ‘nemzeti együttműködést a nemzeti együttműködésben’, vagy a ‘forradalmat a forradalomban’ stb. Ez a titok, vagy a napvilágra került igazság. Ebből vezethető le minden, a “vörösiszap-politikától” –az alkotmányozáson és az EU Elnökségen át– a legközelebbi választásokra történő felkészülésig. Sőt, ez az invenciózus konvergenciaprogram vagy végtelen történet-gyártás az alapja mindennek.
Jól ki van ez a konvergencia-program gondolva, mivel az eddigi módszerekkel lehetetlen felvenni ellene a harcot. Megítélésem szerint, jelen pillanatban az összes ellenzéki erő vesztesnek tekinthető. Most valóban nemzeti összefogásra van szükség annak érdekében, hogy a valóság szövete ismét a színéről legyen látható, ne csak a visszájáról. Pontosítsuk; a nemzet kisebbik részének összefogására van szükség.
Mindenek előtt, tanulni kell Orbántól. Itt most először a kereteket kell felrúgni az európai jogállamiság, az önkonzisztencia és az etika/erkölcs stb. megőrzése mellett. Emiatt a politikai gondolkodás, cselekvés és hatékonyság új játékterét kell kialakítani –új játékszabályokkal, partvonalakkal, kapukkal, lelátókkal, szurkolótáborral, bírókkal és a többi kellékkel. Természetesen, az új játékszabályokat is a nemzet még józanul gondolkodó kisebbik részének kell definiálnia, és nem szabad a végtelen történet által diktált konvergencia játékszabályait elfogadni vagy követni. Ez nem lesz egyszerű, ugyanis ez nem egy grundfoci bajnokság, mivel a végtelen történet-gyártók egész pályát lerohanó és elfoglaló mozgásterét kell leszűkíteni annak érdekében, hogy a nemzet végre őszintén és józanul szembe tudjon nézni a valósággal és a XXI. századi tényleges kihívásokkal, vagyis, hogy végül magára találjon. Az új keretet pedig új tartalommal kell megtölteni. Ennek kialakításakor nem biztos, hogy a tartalom az elsődleges, mindenesetre keret és tartalom szorosan összefügg egymással. Nincs más kiút az ország és a nemzet megmenekülésére.
Hajrá Omnia opera tisztelők, hajrá végtelen történet leleplezők!
