Reális Zöldek Klub - Média törvény függelékének inkoherenciái

Kedves Laci!

Amit az új Média törvény függelékében található meghatározásokkal (definíciókkal) kapcsolatban kérdeztél, azt megtalálhatod a mellékelt -általad is ismert- anyag "A DINAMIKUS ÉS ORGANIKUS FEJLŐDÉS ELMÉLETE 3" című részében (21-24. oldal).

Remélem, hogy tudod majd használni.

Üdvözöl,

Milán

---------------------------------------------------

A DINAMIKUS ÉS ORGANIKUS FEJLŐDÉS ELMÉLETE 3

(A környezetterhelésnek, a környezetterhelés okának, valamint a környezetvédelemnek a meghatározása a dinamikus és organikus fejlődés elméletében)

Mészáros Milán

Kivonat

A környezet védelméről szóló törvényben az “alapfogalmak meghatározása” értelmetlen, ráadásul nélkülözi a rendszerelméleti, valamint a folyamatdinamikai és funkcionalista szemléletet. Ebből következik, hogy valós természeti, társadalmi és gazdasági jelenségeket képtelen irányítható folyamatként tekinteni, összegezni, szabályozni és ellenőrizni. Ezért a törvény alapjában véve elhibázottnak nevezhető, amit újra kell gondolni és gombolni. A bírálat kiinduló pontjául és támpontjául a környezetterhelésnek, a környezetterhelés okának, valamint a környezetvédelemnek a dinamikus és organikus fejlődés elméletében szereplő meghatározásai szolgálnak.

1. Bevezetés

A környezetvédelem fiatal tudomány , amelynek hiányoznak az elméleti alapjai, azonban ennek ellenére egyre inkább megkisérli komplexen és ugyanakkor a hétköznapok szintjén szemlélni a világ dolgait, nem térve ki a kihívások elöl sem. Ebből a tényből következnek a törvény pozitív és negatív sajátosságai is.
A törvény pozitívuma, hogy a közös nyelv, értelmezés és cselekvés számára igyekszik bizonyos fogalmakat -ilyenek például a környezeti elem, környezet és környezetszennyezés is- meghatározni a 4. §-ban. Viszont, egyik elvi hibája, hogy az axiomatikus rendszerekben -mint amilyen például a törvényi szabályozás is- értelmetlen az alapfogalmak meghatározása, ennek ellenére a törvény ezt teszi. Egy axiomatikus rendszerben az alapfogalmaknak definiálatlan fogalmaknak kell lenniük, különben a kifejtés során ellentmondásossá válik a rendszer. (Axiomatikus tárgyalás esetén éppen a kifejtés ruházza fel a definiálatlan alapfogalmakat tulajdonságokkal.) Ezért, a továbbiakban az “alapfogalmak meghatározásától” eltekintünk. Viszont, a kifejtés érdekében, valamint a közös nyelv, értelmezés és használat számára szükség van bizonyos fogalmak meghatározására. Ezek a fogalmak lehetnek például a 4. §-ban adott “alapfogalmak” is.
Másik elvi hiba, hogy a 4. § nem rögzíti a környezetvédelem fogalmát. Ennek meghatározása nélkül pedig a törvény kaotikus eszmék halmaza, mert nincs “keret- jellege” és irányultsága, s így képtelen a szabályozás és ellenőrzés kereteinek biztosítására.
Harmadik ilyen elvi hibája, hogy nem veszi észre, hogy a természeti, társadalmi és gazdasági jelenségek irányított vagy valamerre irányuló folyamatok állapotai, s ezért a közös nyelv kialakításához és használatához szükséges fogalmak meghatározásából hiányzik a rendrendszerelméleti, valamint az evolucionista és funkcionalista szemlélet. Röviden elmondható, hogy a 4. § helytelenül ontologizál (szubsztancialista megközelítést alkalmaz), amely, mint alább látható lesz, nem adekvát a környezetvédelem kapcsán felmerülő fogalmakhoz. Ezzel a hibával pedig lehetetlen a valós természeti, társadalmi és gazdasági folyamatokat kezelni és szabályozni.

2. A környezet, környeztszennyezés és környezetvédelem fogalmainak meghatározása a dinamikus és organikus fejlődés elméletében

A törvény alkalmazására vonatkozó negyedik paragrafus a következőket rögzíti a környezeti elem, a környezet és a környzet terhelésre (szennyezésre) vonatkozóan. Környezeti elem: a föld, a levegő, a víz (a továbbiakban együtt fizikai elemek), az élővilág, valamint az ember által létrehozott, épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői. Környezet: környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete. Környezetterhelés (szennyezés): meghatározott anyag vagy fizikai értelemben vett energia környezetbe bocsátása.
A környezetterhelés (szennyezés) fenti meghatározásából látható, hogy nem véletlenül hiányzik a törvényből a környezetvédelem meghatározása, hiszen a környezetvédelem feladata a környezetterhelés okainak megszüntetése kellene, hogy legyen. Ebből a meghatározásból viszont látható, hogy ha a környezetszennyezést megszüntetjük, akkor, végülis, minden emberi cselekvést megszüntetünk, ami ellentmondás.
Túl azon, hogy ezen fogalmak meghatározásában már a sorrend sem helyes, az ellentmondás feloldása érdekében le kell rögzítenünk, hogy például a környezetnek vagy a környezeti elemnek definiálatlan alapfogalmaknak kell lenniük. (Bár, mint látni fogjuk, a törvényi szabályozásnak nem ezeket kellene tartalmaznia, és nem ezekre kellene vonatkoznia.)
A környezetről, mint alapfogalomról csak az mondható el, hogy azonos a komplementer -a valamit valamire kiegészítő- halmazelméleti fogalmával. Ezenkívül természetes, hogy a környezet (komplementer) bármire vonatkozhat. Bizonyos ellentmondások elkerülése érdekében azonban, célszerű az egyes emberre vonatkoztatni a környezet fogalmát. Tehát, a környezeti elem és a környezet fogalmakat értelmetlen -s ezért nem szabad- definiálni. A környezetterhelés (szennyezés) fogalmát viszont már nemcsak lehet, hanem meg is kell határozni. Az is rögtön látható, hogy a törvény fenti meghatározásai túl általánosak, mert szinte mindenre egyaránt érvényesek. Rendszerelméleti és folyamat-dinamikai (evolucionista), valamint funkcionalista trtalmat a konkrét emberi tevékenységnek és az ember által elfoglalt világ konkrét használatának tanulmányozása adhat ezeknek a fogalmaknak.
Az Alfa Csoport Laboratóriumok a fenntartható fejlődéssel szembeni alternatívaként kidolgozta a dinamikus és organikus fejlődés elméletét. Ebben az elméletben a környezetterhelés vagy környezetszennyezés meghatározása a következő.
1. Definíció: (Környezetterhelés vagy szennyezés): Környezetterhelés vagy környezet- szennyezés az, ha valami (bármi) valamikor nem megfelelő helyen, vagy valahol nem megfelelő időben, vagy nem felhasználásra várva tartózkodik.

Látható, hogy az 1. Definícióban már kifejezésre jut a rendszerelméleti és folyamat-dinamikai, valamint a funkcionális tartalom.
Felvetődik a kérdés: A dinamikus és organikus gazdaság rendszerelméletében mi okozza a környezetszennyezést vagy a környezetterhelést?

2. Definíció: (A környezetterhelés vagy környezetszennyezés oka): A környezetterhelést vagy környezetszennyezést az okozza, illetve idézi elő, hogy a termelő vagy a fogyasztó a szükségesnél kisebb mértékben van érdekeltté téve a valami továbbhasznosításában, vagy a valami túl nagy vagy túl kicsi lebomlási idővel rendelkezik. (A túl kicsi lebomlási idő itt a romlékonységot jelenti.)
Látható, hogy az 1. és 2. Definíciókban nem környezeti elemekről, nem meghatározott anyagoknak vagy fizikai értelemben vett energiának a “környezetbe” juttatásáról, nem hulladékról, nem szemétről stb. van szó, mert ezek értelmetlen vagy meghatározhatatlan fogalmak, mivel ami a gazdasági élet egyik szereplőjének -a termelőnek vagy a fogyasztónak- hulladék, szemét stb., az a másiknak nyersanyag, vagy akár segédanyag, de késztermék is lehet. Ugyanis, korábban láttuk , hogy a különböző anyagokat a jelenlegi piacgazdasági szerkezet és a technológiai folyamatok teszik nyersanyagokká, késztermékekké vagy hulladékokká stb. Másrészt, a hulladék szemét stb. minősítés az egyéni, vállalati vagy vállakozói szféra magatartásától és megítélésétől is függ.
Az 1. és 2. Definícióban a környezetszennyezés vagy környezetterhelés abból származik, hogy az adott kör- és láncfolyamatokból álló rendszer nem ideálisan vagy nem korlátok és határértékek közé szorítva működik.
Felvetődik a következő kérdés is: Hogyan lehet megszüntetni a környezetterhelés okát, s így magát a környezetszennyezést, vagyis, mi a környezetvédelem? A rövid válasz egyszerű: Érdekeltté tétellel és nem szankcionálással, vagy érdekeltté tétel és nem szankcionálás. Egy pontosabb meghatározást ad a következő definíció.
3. Definíció: (Környezetvédelem): A környezetvédelem az a tevékenység, amikor a termelőt és a fogyasztót a mindenkor adottnál jobban érdekeltté tesszük a valami továbbhasznosításában, vagy a hasznosítás hatékonysága amindenkor adottnál nagyobb mértékű, vagy ha a valami lebomlási ideje a szükséges határok közé van szorítva.
Könnyen beátható, hogy a fenti meghatározásokat nem érinti például a GDP értelmezé-sének módja sem. Ugyanis, ezek a meghatározások már érvényesek például azokra a tevékenységekre is, amelyeket elmulasztunk megtenni.
Az 1., 2. és 3. Definíciót összevetve a törvény “alapfogalmak meghatározásaival”, látható, hogy a jelenlegi törvény valóban kaotikus eszmék és elképzelések halmaza. A törvényjavaslat által okozott károk egyszerűen megbecsülhetetlenek, ha figyelembe vesszük a törvény indoklásában a következő mondatot: “Nem születhet a jövőben jogszabály úgy, hogy az nem harmonizál a környezetvédelem alapvető célkitűzéseivel,…”.

3. Ami a törvényből kimaradt

A törvényből kimaradt, hogy hogyan lehet egy offenzív és hatékony, valamint a 3. Definíciónak megfelelő környezetvédelmet egy ösztönző és nemcsak szankcionáló törvényi támogatással megvalósítani? Csak néhány szempontot említve:
1. Preferenciával. Ezt a költségvetés adhatja az adókból befolyt költségvetési bevételek terhére. (A költségvetési hiánnyal való kapcsolatot persze meg kell gondolni.)
2. Jövedéki adóval: (Zárjeggyel): A jövedékadó elengedése vagy felhasználása a környezetbarát terméket vagy technológiát produkáló vállalatoknál. Mindenki, aki az adott környezetvédelmi előírásokat vagy normákat megszegi egy termék vagy technológia előállításakor vagy forgalmazásakor, az jövedéki adót fizessen a norma túllépésének vagy a veszélyességi kibocsátásának arányában.
3. Iparűzési adóval: (A 0.8 % árbevétellel arányosan): Mivel ez helyi adó, ezért helyről-helyre változhat. A környezetvédelmi eljárásokat és technológiákat bevezető vállalkozások vagy vállalkozók leírhassák azt az iparűzési adó terhére.
4. Tárgyi ÁFA-mentességgel: (Termékre): Ez a fogyasztónál történő beavatkozás. A 25 % elengedése által a környezetbarát termékek, technológiák és szolgáltatások olcsóbbá tehetők. (Például, a Cola-s üvegek esetében a visszaváltható flakonos legyen az olcsóbb.)
5. Hitelkonstrukcióval, hitelgaranciákkal a környezetvédelmet szolgáló, vagy a jelenleginél jobb környezeti paramétereket produkáló beruházásokra. Külföldi befektető környezetkímélő beruházása esetén társasági adómentességet élvezzen 3 vagy 5 évig, például a környezet rugalmasságát növelő befektetés megtérülésével arányosan. Ez nem jogszabályi szinten hatna, hanem politikai (kormány) döntésként működhetne.
Stb.
Végül, a fenti öt eset kapcsán is el kell majd gondolkodni a garanciák beépítéséről, azaz, hol és mikor adja ezeket az állam, hol és mikor az önkormányzatok vagy a bankok.

Irodalom

1. Mészáros Milán, A dinamikus és organikus fejlődés elmélete 1 (Alapvetés és alapelvek).
Mészáros Milán, A dinamikus és organikus fejlődés elmélete 2 (Magyarország EU csatlakozása és a környezetvédelem)