Reális Zöldek Klub - ÚJ KÖZÖSSÉGI TÁRSADALOMRA VAN SZÜKSÉG

Mészáros Milán

A kapitalista világ kifordult önmagából. A “jóléti kapitalizmus” –ha egyáltalán volt ilyen– szavatossága lejárt. Sorolhatnánk a példákat globálisan (nemzetközileg) és nemzeti szinten egyaránt. Nemzeti szinten korunkban a helyzet talán legszembeötlőbb Magyarországon. Jól emlékszünk még a Gyurcsány-Bajnai korszak idején a TB biztosítások nemfizetése kapcsán a “potyautas” fogalmára.

Hogy ez mennyire emberellenes azzal a nagy többséggel szemben, akik szerettek volna, de kereset hiányában nem tudtak fizetni, arról jobb nem beszélni. De vég nélkül sorolhatnánk ezen korszak mélységesen ember és közösség ellenes “terminus-technikuszait”. Ezt az anti-humánus, az emberek lelkébe gázoló, gátlástalanul nemzetére rontó kapitalizmust újítja meg most az Orbán kormány is. Ezen kurzus egyik “gyöngyszeme” a segélyek megszüntetése, pontosabban közmunkára váltása. A kapitalizmus története során ennél embertelenebb, az emberi méltóságot jobban sértő intézkedésekkel nem igen lehet találkozni. Miről is van szó valójában? Arról, hogy rengeteg önhibáján kívül munkanélkülivé vált és valójában agonizáló embert rákényszerítenek arra, hogy “közmunkát” végezzen a –munkáért járó– rendes bér töredékéért. A korai angol kapitalizmusból hozva példát; ez nem más, mint a munkaerő olyan kizsákmányolása, amelyben most az állam zsákmányolja ki (sajátítja ki) ezen közmunkát végző emberek által létrehozott értéktöbbletet.

És most, ezt a népnyúzó magyar modellt Franciaország is átveszi. Rémálom, ami a jóléti kapitalizmus –de különösen a szocializmus– után ma a világban történik.
Emberi nyelven szólva, azt azért mégsem lehet megcsinálni, hogy egy társadalom nem gondoskodik az elesettjeiről. (Vannak elméletek, ahol a társadalom fejlettségét épp azzal mérik, hogy miként gondoskodik az elesettjeiről.) A gondoskodás helyett ma az történik, hogy ezeket az elesett tetszhalottakat a többségi társadalom gúlába hányja, mint a valódi hullákat tették annak idején a lágerekben.

Nyilvánvaló azonban, hogy Gyurcsány és Bajnai, Orbán vagy például Sárközy nem gonoszak, nem akarnak rosszat népüknek, illetve nem akarják azokat sem önmaguk, sem az állam által kizsákmányolni, valamint megnyomorítani. Egyszerűen arról van szó, hogy az a rendszer, amiben ők hisznek, illetve amit ők “építenek” –vagy inkább csak képviselnek–, az válik most vezetésükkel az eredeti tőkefelhalmozásbelinél is igazságtalanabbá, embertelenebbé és rothadtabb légkörűvé. Vagyis, a kapitalizmus (jelenlegi) haláltusája szüli ezeket az emberellenes szörnyszülött intézkedéseket. Ez a kapitalista válságok logikája, amely egyértelműen mutatja, hogy a rendszer (mindenáron) önmagáért és nem az emberekért való. Persze, ezt az emberellenességet szemfényvesztő kommunikációval eddig ügyesen takargatták a tömegek előtt. Ennek ellenére egyre többen látják úgy, hogy a kapitalizmus megbukott.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a “szocializmus”, valamint a “kommunizmus” is megbukott Magyarországon. (Ezek is önmagukért és nem az emberekért valók voltak.) De a közösségi tulajdon és a közösségben való gondolkodás, a közösségekre alapozott társadalmi, gazdasági alakulat, illetve állami berendezkedés, valamint a közösségi eszme, végül pedig a baloldali gondolkodás nem bukott meg. Nyilvánvalóan le kell porolni a klasszikusokat, és nem “immanens”, hanem mai és a működőképességre hangsúlyt tevő kritikával kell illetni azokat. Ez ma komoly igény és szükséglet, és erre fogékonyak az emberek. Mivel az országban egyre nagyobb a káosz, a kilátástalanság és a nyomor, így megítélésem szerint egy ilyen, mondjuk a "Magyar Szolidaritás és Esély Pártja" névre keresztelt alakulat eséllyel indulhatna 2014-ben a több, mint kétharmados többség megszerezéséért. Nemzetközileg és nemzeti szinten is van annyira rossz a helyzet (ami egyébként tovább fog romlani), hogy ez a demokratikus váltás a teljes globális és helyi politikai elit akarata –és minden igyekezete– ellenére sikerüljön. Nyíltan kell tehát beszélni az embertől elidegenedett kapitalizmus leváltásáról, egy igazságosabb társadalomról, az emberi méltóság visszaállításáról, egy új gazdaságról, a teljes foglalkoztatottságról, a vissza-államosításokról, új szövetkezeti és szövetségi formákról stb.

Ehhez a partnereket nem a jelenlegi parlamentben vagy parlamenten kívüli –meglévő vagy alakuló– pártokban kell keresni, mivel azok egyike sem nemzeti elkötelezettségű baloldali párt. A Magyar Szolidaritás és Esély Pártja tehát egy nemzeti elkötelezettségű baloldali párt lenne. Félreértés ne essék, jelen sorok írója ezután sem óhajt “pártosodni” vagy egy pártban politizálni, mivel autonóm tudós embernek aposztrofálta magát a szocializmusban és a kapitalizmusban egyaránt. S így aposztrofálná magát az új társadalomban is. Csak azt teszi, amit az írástudók felelőssége egy fizikusi, majd filozófusi diplomát szerzett tudós-lúzertől minden időben megkíván.

2011. május 14.