Reális Zöldek Klub - Dezertőrök

DEZERTŐRÖK
Mészáros Milán

A rendvédelmi dolgozók tüntetéseivel kapcsolatban az utóbbi pár napban többször is hallható volt a miniszterelnök szájából, hogy a vízcsap rongáló, füstbombákat dobáló rendvédelmisek valójában dezertőrök, mert átálltak a rendetlenség oldalára. Kiinduló pontként fogadjuk el ezt szófordulatnak minősülő kijelentést. (Egyébként a “dezertőr” kifejezés a miniszterelnök háborús szóhasználatában igen gyakran előforduló szófordulat.)

Majd röviden tekintsük át a FIDESZ vezette koalíció 2002-2010. között tett kritikáit, javaslatait és kampány ígéreteit, valamint vessük össze ezekkel az esküt tett kormány tényleges cselekedeteit és megnyilatkozásait. Könnyen látható, hogy kritikái, javaslatai és ígéretei a magyar nép érdekeit képviselték, vagyis egykor a koalíció még a nép oldalán állt. Ennek meg is lett az eredménye, mivel a koalíció kétharmados többséggel alakíthatott kormányt. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a kormánykoalíció a tényleges cselekedeteivel és megnyilatkozásaival már nem a magyar nép érdekeit képviseli, így a kormány átállt a munkaerő kizsákmányolásával extraprofitot termelő globális nagytőke oldalára. Vagyis, a kormányfő érvelése alapján nyugodtan nevezhetjük Orbán Viktort, pártját, a koalíciót és a kormányt is –vagyis azokat, akik felesküdtek az alkotmányra– dezertőröknek.

Felvetődik a kérdés: Az ország sorsa szempontjából hogyan ítélhetők meg a fenti dezertálások? A válasz teljesen egyértelmű, hiszen a rendvédelmisek alkalmankénti tüntetéseikkel, “vízcsap-rongálásaikkal” és füstbomba-dobálásaikkal nem árulták el folyamatosan a magyar népet és a hazát.

Ha azonban valaki egykor a nép érdekeit képviselte és a nép oldalán állt sok éven keresztül, valamint a 2010-es kampányban, majd az 1989-es alkotmányra –és annak szellemére– esküdött fel, az nem vihet véghez ekkora pálfordulást, azaz nem dezertálhat népítélet nélkül “csak úgy” bűntetlenül. Ugyanis, Orbán Viktornak több választási lehetősége is volt. Az egyik –a kapitalista út– az, hogy nem dezertál, s úgy marad a nép oldalán, hogy az országot teljesen ellehetetlenítő és nyomorba döntő külső adósság állomány átütemeztetését vagy elengedését kezdeményezi. (Érdekes, hogy miközben mindent igyekeznek rákenni “az elmúlt 8 évre” és Gyurcsányékra stb., a megnövekedett külső államadósság átütemezése vagy elengedése kapcsán meg sem kísérelték felhasználni ezt az érvet.) Ebbe a választási lehetőségbe tartozik, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetése stb. kapcsán a miniszterelnök elismeri saját hibáját, és visszakozik. Ha az egykulcsos adót mondjuk 2012. január elsejével eltörölték volna, akkor nem lenne egy olyan 500 mrd Ft-os tátongó lyuk a költségvetésben, amely a ciklus végére 700-800 mrd Ft-os hiányra növekedhet. Valójában ez elöl menekül a miniszterelnök, s aggodalma jogos, mivel ez a hiány valóban maga alá temetheti a dezertőr-kormányt.

A másik –szintén nem dezertáló, de ugyanakkor rendszerváltó– választási lehetőség az lehetett volna, hogy a nép oldalán maradva és az emberek gondjait mérlegelve, valamint saját ígéreteihez tartva magát kétharmados győzelme birtokában Orbán Viktor úgy dönt, hogy Magyarország szakít szövetségesi rendszerével, valamint az EU-val, és független államként új közösségi társadalmat épít.

De az nem megy, hogy “kint is vagyok – bent is vagyok” szerepet játszik a miniszterelnök; azaz úgy tagadja meg saját magát és népét –oly módon dezertál a nép oldaláról a haldokló globális nagytőke oldalára–, hogy közben többlet erőfeszítésekről beszélve és plussz munkát kérve stb. az őt az ígéreteire emlékeztetőket vádolja dezertálással. (“A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját.” Petőfi Sándor, XIX. század költői) Eközben Orbán Viktor a népre és az országra hivatkozik, értük azonban valódi enyhítő vagy jobbító cselekedetekre nem képes. Ezért Magyarország útja a Kairó felől Damaszkuszba vezet, függetlenül a rendvédelmisek esetleges jövőbeli “dezertálásaitól”.

Pedig –ha Orbán Viktor élni tudott volna vele– milyen páratlan lehetőség lett volna a kétharmados többség a nép és az ország számára. Azt pedig talán csak kevesen gondolták, hogy a kétharmados többség csak arra lesz elegendő, hogy a kormány nagy nehézségek árán rátérjen a damaszkuszi útra.

2011. június 6.