Reális Zöldek Klub - Küszöbön a generációváltás

A rendszerváltáskor (egyesek szerint inkább gengszterváltáskor) a legnépszerűbb politikusok népszerűségi indexe 80-90 % között mozgott, ámde ez ma már az 50 %-ot sem közelíti meg. Ekkora népszerűség csökkenést az emberek hangulatváltozása nem indokol.
Pszichológiai tény ugyanis, hogy ha az ember kialakított magában valamiféle hitet, meggyőződést, véleményt, előítéletet, igyekszik ahhoz ragaszkodni, mivel a nézeteit sértő tapasztalásokat általában frusztrációként éli meg.

Ezért a legtöbb ember a véleményével ellentétes tapasztalatokat igyekszik gyorsan elfelejteni, a meggyőződését alátámasztó tapasztalatokat pedig beépíti a nézetrendszerébe, amely így egyre merevebbé válik.

Ez az oka például annak, hogy az emberek többsége csak olyan újságot hajlandó megvásárolni, amelyben elolvashatja a saját véleményét. És ez az oka annak is, hogy a nyilvánvalóan korrupt politikusok mellett is mindig kitart egy lelkes csapat, olyannyira, hogy egyes településeken börtönben ülő köztörvényes elítélteket választanak meg önkormányzati képviselőnek, olykor egyenesen polgármesternek.

Csakhogy van egy másik tényező, amely a hangulatváltást lassan de biztosan befolyásolja. Magyarországon minden héten mintegy 2000 fiatal tölti be a 18-ik életévét, és ezzel szavazóképes állampolgárrá válik, miközben főleg a bemerevedett nézetrendszerű idősebb generációból legalább ugyanennyi meghal. A rendszerváltás óta több mint kettőmillió állampolgár vált nagykorúvá, és ezzel a potenciális szavazótábor legalább negyedrésze lecserélődött. És a lázadó, feltörekvő ifjú nemzedék már egyre kevésbé fogadja be azt a maszlagot, amivel a politikusok a népet hülyítik.

Miről is van szó?

A rendszerváltás egy diktatúra lecserélését jelentette. Ebben a ma már öregedő akkori fiatalság kulcsszerepet játszott, önfeláldozóan kockáztatva a saját karrierjét, esetenként a személyes szabadságát is. Azután jött az első „szabad” választás, amelynél élelmes politikusok felismerték, hogy a politika milyen nagy biznisz lehet. Ahhoz azonban, hogy aktívan részt tudjanak venni a nemzeti vagyon „újra elosztásában”, meg kellett szabadulni az önfeláldozó lelkes „dilettánsoktól”, azoktól, akiknek a hatalmukat köszönhették. A „megélhetési” politikusok torzsalkodó osztozkodása azután oda vezetett, hogy a „rendszerváltó” pártok nagyobbik része (SZDSZ, MDF, MIÉP, FKGP) kiesett a Parlamentből, sőt, egyes vezető politikusaik ellen büntetőeljárás is folyik.

Nem lehetnek azonban biztonságban a még megmaradt „rendszerváltók” sem, akármekkora is a jelenlegi támogatottságuk, alighanem az ő idejük is meg lehet számlálva. A probléma ugyanis az, hogy számtalan „csontváz” lapul még a szekrényekben, és ezeket a szekrényeket valaki majd egyszer mégis csak kinyitja.
Sir Winston Churchill szerint hazudni három módon lehet: hamis információk híresztelésével, az igazság egy részének eltitkolásával, valamint a véleményünket alátámasztó statisztikai adatok túlhangsúlyozásával. A politikusaink a három módszer kreatív alkalmazása mellett mesteri fokon gyakorolják a semmitmondó mellébeszélés tudományát is.

Lássunk néhány kirívó példát a csontvázakról, a szőnyeg alá söpört tabu témákról, az elhallgatott igazságokról, a szent tehenekről, a félrevezető fél-információkról.

Itt van mindjárt a Bős-Nagymaros ügy, amellyel kapcsolatban a hágai pert gyakorlatilag elveszítettük, miközben a parlamenti pártok egymással összekacsintva, mutyizva, kéz-kezet mos alapon úgy csinálnak, mintha megnyertük volna. A magyar gazdaságot ért károk összegére pontos adat nincs, de szakértői becslések szerint ez az ügy jóval többet vett ki az adófizetők zsebéből, mint a Bokros csomag és a Bajnai csomag együttvéve.

Azután itt van a bányáink bezárása. Bár a föld alatt még hatalmas mennyiségű bauxit és uránium kincs maradt, ezeket a bányákat úgy zárták be, hogy még a szellőző aknákat is betemették, nehogy valaki még egyszer megnyissa. Ugyanez történt Recsken is, ahol a réz mellett jelentős mennyiségű ón, ólom, ezüst és arany maradt még a föld alatt.

A szénbányászatunkról is érdemes szót ejteni. A Mátrában annyi könnyen kibányászható barnaszén vagyon van, amellyel 150-200 évig lehetne működtetni egy akkora teljesítményű hőerőművet, mint a Paksi Atomerőmű. Ámde a Mátrai Erőmű tervezett bővítését leállították, miközben óriási mennyiségű széndioxid kvótát adunk el a nemzetközi piacon – olykor távolkeleti off-shore cégek közreműködésével – amely pedig fedezné egy ilyen erőmű bővítés kvóta szükségletét.

Azt már talán nem is érdemes szóvá tenni, hogy miért kellett a több milliárd köbméteres földgáz tárolóinkat külföldi koncesszióba adni, és miért kellett a villamos energia elosztó hálózatot multinacionális vállalkozások birtokába, illetve használatába átjátszani. Azt pedig már tényleg nem illik megkérdezni, hogy miért nem szabad Magyarországon cukrot étolajat, autóbuszt és hajót gyártani. Esetleg azon még lehet csodálkozni, hogy miközben hazánkban a jövedelmek jóval alacsonyabbak, mint a kontinensünk nyugati felén, ennek ellenére nálunk mégis drágább többek között a cukor, az étolaj, és a villamos energia.

Ezekről a kérdésekről szakemberek nyilvánosan nem nyilváníthatnak véleményt. Helyettük műszaki és természet tudományokban járatlan olyan műfordítók, irodalom történészek, és egyéb „szakemberek” fejtik ki a véleményüket fontos szakmai kérdésekről, akiket éppen azért engednek szóhoz jutni, mert elhitték azt a félrevezető propagandát, amely megfelel különféle gazdasági lobbi érdekeknek. Ugyanakkor érdemes emlékeztetni arra, hogy a világhírű magyar vízépítő mérnök, több külföldi egyetem és akadémia díszdoktora, Mosonyi Emil születésének 100-ik évfordulóján tartott ünnepélyes megemlékezésről egyetlen újság sem volt hajlandó tudósítani, még fizetett hirdetés formájában sem.

A helyzet nem példa nélküli a történelemben. Robert Mayer például 1842-ben publikálta az energia megmaradás általános érvényességéről szóló tételét, amely kizárja örökmozgó szerkezetek működését. Az akkori Perpetuum Mobile Lobbi azonban elérte, hogy a tudománytalan tévtanokat híresztelő Mayer zárt elmeosztályra kerüljön.

2011. június
Dr. Héjjas István