Dr. Turi-Kovács Béla felszólalása a Képviselő Házban
Dátum: 2011. September 15. Thursday, 13:19
Rovat: Közéleti magazin


Naplórészlet
2011.09.13.

ELNÖK: Most pedig megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Fidesz. Ő előre bejelentett felszólalóként már nem kétperces.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):

Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valahol ott szeretném folytatni, ahol Balczó Zoltán képviselőtársam kezdte a felszólalását, ennek a javaslatnak egyfajta olyan méltatásával, amely először nem a tartalomról, hanem elsősorban a formáról szól. Számos támadás ért minket az elmúlt másfél esztendő alatt az előterjesztett törvények minősége miatt, s ez időnként nem teljesen alaptalan. Az idő szorításában olyan törvények kerülhetnek vagy kerülnek be a Ház elé, amelyek nem kellően kiérleltek, gyakran változtatni kell, talán időnként az egyeztetésekkel is gond lehet, de ez a törvényjavaslat nem ilyen. Ezt a törvényjavaslatot jól érzékelhetően, sok irányból egyeztették, és jól érzékelhetően ennek a törvényjavaslatnak kifejezetten olyan céljai voltak, amely célok között számosat nyitva hagyott, nyitva hagyott arra, hogy a későbbiek folyamán meggyőződésem szerint ezeken a területeken további vitákat lehessen folytatni, és akár a hangsúlyokban is bizonyos eltolódások mutatkozhassanak.

Én e javaslat egyik erényének tartom, hogy az energiafüggőséget középpontba állította. A középpontba állított energiafüggőségnek azonban meggyőződésem szerint nem lehet az egyik vagy pláne kizárólagos orvossága, hogyha az energiát több irányból nyerjük. Ennek az igazi orvossága az, ha a hazai lehetőségeinket kellően felmérjük, és ezeket a hazai lehetőségeket maximálisan ki is használjuk. Erről szeretnék néhány gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Az én meggyőződésem szerint, bár ebben a javaslatban szerepel, a szén mint energianyerési lehetőség nem iktatható ki az elkövetkezendő időszakban sem a magyar energiaellátás lehetőségei közül. Mintegy 200 évre elegendő széntartalékaink vannak, ebben mindenféle szén előfordul, s aki azt mondja, hogy ezek már nem korszerű gondolatok, azoknak Lengyelországot ajánlanám a figyelmükbe, ahol az elektromos áram előállításának döntő része ma is szénnel történik. Akik az alternatív energiát helyezik első helyre, és igyekeznek ezt teljes mértékben a középpontba állítani, mindig azzal érvelnek, hogy itt határozott fejlődés van, és ami most még nem megoldott, azok majd megoldódnak.
Na de kérdezem én: a szénfelhasználásnál mutatkozó és az elmúlt évtizedben kikristályosodó lehetőségeket miért nem lehet kihasználni? Az innovációnak miért nem adhatunk itt még nagyobb helyet? Meggyőződésem, hogy ez az egyik olyan lehetőség, amely a hazai források körében nem rekeszthető ki.

A másik, amit én fontosnak gondolok, és amely szintén csak marginálisan szerepel ebben az anyagban, ez a vízi energia. A vízi energiáról Magyarországon szólni egyfajta valamiféle hitgyalázásnak tűnhet, hiszen megcsontosodott elvek jelentek meg, amelyek szerint mi mint síkvidéki ország nem tudunk vízi energiához hozzájutni. Ez egyszerűen nem igaz. Hadd mondjam azt, hogy nem Bős-Nagymarost kell meggyőződésem szerint helyreállítani, de megvannak a lehetőségek arra, hogy például Csongrád térségében, ahol a lakosságnak ez egy igen régi igénye és kívánsága, meg lehetne építeni azt a fajta gátrendszert, amely egyrészt energiát szolgáltat, másrészt pedig a mezőgazdaság számára biztosít biztonságos és tartós vízellátást.
Hogy van-e ilyen? 1942-ben Békésszentandráson kicsi gyerekként édesapámmal ott voltam, amikor Horthy Miklós felavatta a békésszentandrási gátat, és azt kell mondanom, hogy ez máig ennek az egész térségnek az áldása. Nincs ember, aki ne tudná, hogy annak a térségnek ez jólétet, a földeken pedig biztonságot hozott. Ma, úgy tudom, tervbe van véve, hogy ennek egyfajta energiaszolgáltatása is bekövetkezzék. Messzemenően támogatom, és meggyőződésem, hogy ez csak az első lehet ebben a láncszemben. A vízi energia kirekesztése, azt kell mondanom, egészen egyszerűen hitbéli ostobaság, ezen egyszer túl kell lépni. Magyarországon volt egy történelmi helyzet, amikor nyilvánvalóan a természettudományos szempontokat is fölülírták a történelmi helyzetből következő követelmények és igények. Az akkor helyes volt, de ma nem ez az idő van.

Szól, és azt kell mondanom, elég részletesen szól a biomasszáról, annak a lehetőségeiről ez a javaslat. E tekintetben vitatkoznék a javaslattal, éspedig a tőlem telhető teljes eréllyel. A magyar mezőgazdaság ugyan mélységesen rossz helyzetben, nehéz helyzetben van, de azért nem kétpólusú, annál azért ma is többpólusúbb, és azt igen szerencsétlennek tartanám, hogyha most két olyan pólus kialakításáról beszélnénk, amelyek közül az egyik nyilván élelmiszer-termelést jelenthetne, a másik meg energiatermelést, még akkor is, ha nagyon helyesen - és ezt helyesen az előterjesztés javára kell írnom - tartalmazza, hogy nyilvánvalóan a gyengébb minőségű területekről lehet szó, és azokról a területekről, amelyek ma parlagon vannak. Ezekkel nagyjából még egyet is lehetne érteni, de akkor nagyon konkrétan meg kell határozni, hogy milyen területeken, milyen mennyiségben szabad és lehet biomasszában gondolkodni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Miért tartom ezt ennyire fontosnak? Egészen egyszerűen az emberiség elleni merényletnek tartom azt, hogyha élelmiszer-termelésre alkalmas termőföldet bárhol kivonnak az élelmiszer-termelésből, és megfeledkeznek arról, hogy a világban egymilliárd ember éhezik. Erről nem feledkezhetünk meg! Ezek kötelességeket jelentenek, termelési kötelességet és persze a gazdag országokra teherviselési kötelezettséget is. Ezt azért tartom annyira fontosnak elmondani, mert néhány gondolatot azért szeretnék önökkel megosztani a már itt vita tárgyává vált klímaüggyel, kibocsátási üggyel, egyáltalán ezekkel az egyezményekkel kapcsolatban, amelyek elindultak Rióból, és egyszer már fel kellene mérni azt is, hogy milyen eredménye van 1992-től a hovatovább egy emberöltőn keresztül megtartott konferenciáknak, kongresszusoknak, új és új határozatoknak.


(13.00)

Ezt egyszer már föl kellene mérni: mi ennek a hatása, van-e egyáltalán hatása, és milyen eredmények vannak. De hát ez most meghaladja az én felszólalásom kereteit, ezért visszakanyarodnék még egyszer oda, ahonnan elindultam.

Igen, kell egyfajta biomassza-termelés és -előállítás, de meg kell határozni, hogy mekkora kapacitás jöhet létre ennek a feldolgozására Magyarországon, mert ha új és új földolgozó üzemeket fognak létrehozni, akkor ez ki fogja kényszeríteni a termelésen belül is, létre fogja hozni azokat a lehetőségeket, amely már az élelmiszer-termeléstől fogja elvonni a lehetőséget, ezt pedig nem lehet támogatni.

Nos, szóljunk azért néhány szót arról, amit itt Balczó Zoltán képviselőtársam meglehetősen marginálisnak ítélt, a geotermikus energiáról. A geotermikus energia valóban nem olyan, ami ki tudna váltani alapvetően, mondjuk, egy Paksi Atomerőművet. De ez az energialehetőség egy-egy térségben meghatározó tud vagy tudna lenni - ha a pillanatnyi szabályozás nem olyan lenne, amilyen. A visszasajtolási kényszer ugyanis - beszéljünk egyenesen - egészen egyszerűen a magyar zöldségtermelésnek, a hazai zöldségtermelésnek az egyik legnagyobb gátja. Nem lehet hasznosan zöldséget előállítani Magyarországon fűtési energia nélkül, és ennek a fűtési energiának a legolcsóbb lehetősége, még versenyképes lehetősége a geotermikus energia.

Ezért aztán úgy gondoltam, megkeressük az Európai Unió környezetvédelmi bizottságát, és kérünk tőlük egyfajta állásfoglalást, hogy tessék már megmondani nekünk, hogy ez a visszasajtolás hol található az európai előírások között, és szíveskedjenek azt nekünk szövegszerűen is megküldeni. Az eddig kapott első válasz részletesen a víz keretirányelvet méltóztatott elküldeni. Már írtam nekik, hogy ez nekünk is megvan, köszönjük szépen, most azt kérnénk elküldeni, amiben ez benne van. Állítom, hogy nincs ilyen. (Gőgös Zoltán: Nincs ilyen, ebben igazad van.) Na, ez tipikusan az a helyzet, amikor pápábbak vagyunk a pápánál (Gőgös Zoltán: Ez pontosan így van.), amikor egészen egyszerűen olyan gátat állítunk a saját lehetőségeink elé, amely gátat, ha nem vagyunk elég bátrak kétharmaddal átlépni, akkor mikor fogjuk átlépni, a fenébe! Akkor soha. Az én meggyőződésem szerint ezért ezen a területen változtatni kell.
Egész térségek számára jelenthet megélhetést, egy jobb és boldogabb életet, hogyha garantáljuk azt, hogy hosszú távon biztosított lehet ez a lehetőség. Meg kell találni azt a módot, amely még megfelel a víz keretirányelvnek, visszasajtolás nélkül. Ez egy feladat, és hiszem, hogy ezt a feladatot egy olyan kiváló államtitkárság, mint amely ma itt képviseli ezt a tárcát, minden bizonnyal segíteni tudja, vagy akár meg is oldja. (Gőgös Zoltán: Az anyagban nincs egy szó se.)

Tisztelt Ház! Amiről én most végül szólni szeretnék, az talán látszólag nem is olyan nagyon tartozik ide, de engedjék meg, talán ezt a kis kitérőt megtehetem. Több mint tíz éve minden évben újra és újra elmondom - Gőgös államtitkár úr sokszor hallotta tőlem korábban -, és mindig ilyenkor, amikor még meleg van, hogy tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház meg aktuális kormány, akár tetszik, akár nem, tél lesz. Magyarország egyik szégyene (Dr. Lamperth Mónika: Kétharmados.), hogy miközben az energiáról beszélünk - és milyen sokat beszélünk, talán jót is -, az a tél ma éppen úgy, mint az elmúlt évtizedekben, sok ember számára maga a rettegés. Egész egyszerűen azért, mert télen nem arról lesz szó egy sereg helyen, favakban, kistelepüléseken elsősorban, hogy vajon milyen energiát jó fölhasználni, elég zöld-e az energia, meg hogy az az energia, amit fölhasználunk, mennyire hatékony, meg hogy a falak azért átengedik-e a meleget vagy ki (Gőgös Zoltán: Megfagynak vagy nem fagynak.) - hát inkább ki -, hanem hogy lesz-e téli tüzelő.

A kormánynak az az intézkedése, amely szociális jellegűvé tette ezt a fajta lehetőséget, szerintem jó és szükséges lépés volt. Most azonban rajtunk, az egész társadalmon múlik, hogy képesek vagyunk-e megállítani azt a szégyenét Magyarországnak, hogy évről évre több százan halnak meg kihűlésben. Tűrhetetlen! Ezt nem lehet tovább Magyarországon fönntartani. Meg kell tudnunk szervezni úgy a társadalmat, hogy garantált legyen az, hogy idős, beteg emberek, magára hagyott emberek ne haljanak meg kihűlés következtében.

Hogy ez összefügg-e az energiával? Tisztelt Ház! Én remélem, hogy igen, mert az energiaellátásnak vannak humán oldalai, és ha valami humán oldal, akkor úgy gondolom, az emberek megmentése föltétlenül az.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)






A cikk tulajdonosa: Reális Zöldek Klub
http://realzoldek.hu

A cikk webcíme:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2377