Dr. Héjjas István: Energiapolitika és környezetvédelem
Dátum: 2012. May 01. Tuesday, 10:55
Rovat: Zöld ügyek




Energiapolitika és környezetvédelem előadás anyaga

Kedves László,
A 2012. április 24-i előadás felvétele itt látható:
http://www.youtube.com/watch?v=mTdT3YM9__k&feature=youtu.be
Csatolom továbbá a prezentációt is pdf formátumban.
Üdvözlettel:
Héjjas István

Dokumentum:

http://realzoldek.weboldala.net/albums/userpics/10001/Hejjas-2012-04-24-prezent.pdf
--------------------------------------------------

Kiegészítés:

T. Juhos László úr részére
Mivel az Interneten közzétett "Energiapolitika és környezetvédelem" című előadásomra az email címemre több észrevétel érkezett, többek között szóvá téve, hogy miért nem népszerűsítem a folyók áramlási energiáját hasznosító hazai találmányokat, ezért, hogy a továbbiakban ne kelljen mindenkinek külön válaszolni, ezúton továbbítom a hozzászólók számára elküldött válaszlevelemet.
Üdvözlettel: Héjjas István

***továbbított levél***

Tisztelt Kollégák,

Az előadásomra kapott észrevételekkel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot tisztázni: Folyókon duzzasztóműveket elsősorban nem energia termelés céljából szoktak építeni. Fő funkciója, hogy a strandokon megszokott feszített víztükör elve alapján stabilizálja a vízszintet. A Tiszató például a folyó duzzasztásával lett kialakítva, és ma már a Balaton és a Velencei tó mellett a harmadik legfontosabb vízi turisztikai célpont, nagy része természetvédelmi terület, csodálatos ökoszisztémával, olyan különleges növényvilággal, amely utoljára három évszázaddal ezelőtt létezett, mielőtt a vidék kezdett eliszaposodni.

A Dunán és a mellékfolyóin kb. 40 darab duzzasztómű működik, és egy részükön – ahol ez célszerű volt – erőmű is van. Évszázadok óta közismert szabály, hogy ha egy folyó felső szakaszán duzzasztanak, akkor már végig lefelé ki kell építeni a vízlépcsőket, mert lecsökken a kőzet hordalék utánpótlás, és ezért duzzasztás nélkül mélyül a meder és csökken a vízszint. A Duna hazai szakaszán az utóbbi évszázadban a vízszint csökkenés mértéke 3 méter körüli, ezzel együtt csökken a Duna-Tisza közén a talajvízszint. Ráadásul a jelentős természetes vízszint ingadozás elősegíti a löszfal omlásokat a Duna hazai alsó szakaszán. A Duna eróziós állagromlását csak úgy lehetne megakadályozni, ha a hazai szakaszon legalább 3-4 duzzasztómű épülne. Ezt már egy évszázaddal ezelőtt is tudták, és még Ferencz-József idején tervbe vették ezek megépítést. A nagymarosi vízlépcső terveit Horthy Miklós utasítására 1938-ban kezdték kidolgozni, de a közbejött háború miatt a munkák csak a Kádár rendszer idején kezdődtek el. Fő tervezője a világhírű Kossuth díjas vízépítész professzor, Mosonyi Emil, több külföldi egyetem professzora, tiszteletbeli, illetve díszdoktora, az Argentin Tudományos Társaság levelező tagja, aki azonban a vízlépcső ügy miatt annyira népszerűtlen lett, hogy a születésének 100-ik évfordulója alkalmával rendezett ünnepségről egyetlen TV, rádió, vagy újság sem volt hajlandó tudósítani, még fizetett hirdetés formájában sem. (ennyit az állítólagos sajtószabadságról)

A közhiedelemmel ellentétben a nagymarosi beruházást – több más nagyberuházással együtt – 1988-ban Kádár János utasítására állították le, de ezt akkor még nyilvánosan nem jelentették be. Mivel a Szovjetunió várható szétesése akkor már a belső politikai körök számára nyilvánvaló volt, és az is, hogy emiatt Magyarországon is várható a rendszerváltás, a párt apparátus kevésbé közismert tagjai igyekeztek beépülni az ellenzéki mozgalmakba, hogy a gazdasági befolyásuk később is megmaradjon. Ennek érdekében az akkori Demokratikus Ellenzék („de” = későbbi SZDSZ) aktivistáit arra bíztatták, szervezzenek tüntetéseket a vízlépcső ellen, és erre a hatalom majd látványosan meg fog hátrálni, ami a leendő választásokon előnyös lehet. Bár az SZDSZ 1990-ben nem nyerte meg a választást, de 1994-ben kárpótolta ezért a szolgáltatásért a szocialistákat.

Nagyon jó propaganda fogás volt a vízlépcsőt „Dunaszaurusz” néven emlegetni, bár adekvátabb lett volna a „Duna-kisegér”, esetleg a „Duna-pincsikutya” megjelölés, hiszen világviszonylatban csak egy jelentéktelen kis vízlépcsőről van szó. A világban vannak olyan vízlépcsők, amelyek esés magassága 25-ször nagyobb, és olyan vízerőművek, amelyek teljesítménye 150-szer nagyobb, mint Nagymaros lett volna.

A politikai elit eltitkolta a közvélemény előtt azt, hogy a hágai pert a legfontosabb kérdésekben elveszítettük, és hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szerint a magyar fél által hangoztatott ökológia kár kockázata nem megalapozott. Erről a kérdésről azóta sem nyilváníthat senki véleményt, tilos szakemberek részvételével nyilvános vitaműsort rendezni a TV csatornákon.

Ha befejeztük volna a nagymarosi beruházást az eredeti tervek szerint, és nem zártuk volna be a szénbányákat, akkor most nem lenne az energia import függőségünk olyan hatalmas, hogy kedvükre zsarolhatják az országot a pénzügyi befektetők, kb 200 ezerrel kevesebb lenne a munkanélküli, és 48 forint helyett kb. 30 forintba kerülne egy kilowattóra villanyáram.

Folyóvizek áramlási energiájának hasznosítása villamos áram termelésre régóta közismert, ilyen berendezésekre több tucat jelenleg is érvényes nemzetközi szabadalom ismerhető meg a PCT és Europatent adatbázisokból, a legnagyobb gyártók Amerikában és Japánban találhatók. Ha a magyar találmány is tényleg olyan jó, kellene készíteni hozzá egy korrekt gyártmányismertetőt, pontos, a szállító által garantálható számszerű műszaki adatokkal, és gyártani kellene belőle minél többet, ehhez sok sikert kívánok. Ilyen módon a hazai lakossági villamos energia fogyasztás kb. 2-3 százaléka lenne fedezhető.

E kérdésekről bővebb információ itt olvasható: http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2070

Üdvözlettel: H. István





A cikk tulajdonosa: Reális Zöldek Klub
http://realzoldek.hu

A cikk webcíme:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2697