Múlt idéző. Példa arra, hogy minek következtében csúszunk a lejtőn
Dátum: 2007. October 08. Monday, 14:57
Rovat: Energia
 Napjainkban Szlovákia felől kb. 1000 MW teljesítményű villamos energia érkezik Magyarországra. A rendszerváltás idején is, importáltunk villanyt Szlovákia felől, ugyanakkor exportra is sor került.
2000–től azonban Magyarország csak importál, exportra nem képes Szlovákia irányába.
Az alábbi táblázat jól érzékelteti Magyarország gazdasági lecsúszását Szlovákiához képest. A villany ugyanis egyfajta lakmusz papira a gazdaságnak. A táblázat az éves villamos energia forgalom alakulását mutatja Magyarország és Szlovákia között az értékek GWh-ban:
Import Export
1992 1497 367
1993 1846 249
1994 1195 183
1995 852 345
1996 1407 164
1997 1919 125
1998 2145 83
1999 3513 12
2000 7550 0
2001 8315 0
2002 9164 0
2003 9048 0
Ha fenti számokat összevetjük Magyarország bruttó villamos energia felhasználásával ( kb. 40000 GWh/ év), akkor mindenki számára – kivéve a Köztársasági elnök, Sólyom László számára nem világos -, hogy Magyarország a villamos energia ellátását tekintve is, mennyire sérülékeny helyzetben van.
Hogy jutottunk ebbe a helyzetbe jól példázza, hogy 1991. április 22-én Budapesten Mádl Ferenc tárcanélküli miniszter, Vladimir Meciar szlovák kormányfővel folytatott megbeszélést a Bős –Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos vitás kérdések rendezéséről. Részlet a magyar állásfoglalásból: A magyar fél a tárgyaláson felajánlotta tapasztalatainak átadását az energiagondokkal küszködő cseh és szlovák félnek. A százhalombattai olajfinomító hulladékhőjének bázisán épülő, kombinált ciklusú gőz-gáz turbinás erőmühöz hasonló (ez a nagymarosi vízlépcső tervezett energiatermelésével egyenlő mennyiségű villamos energiát fog biztosítani) tervezhető a pozsonyi Slovnaft jelenleg nem kihasznált hőtermelésének a hasznosítására.
Pozsony akkor nem dőlt be az ostoba magyar javaslatnak, amely mögött a valójában a gáz lobbi állt, annak előretolt bástyája a Soros Alapítvány révén.
Ideje lenne, ha a magyar politikusok a kormány és az ellenzék egyaránt Szlovákiával szemben nem a nemzeti kártyát, hanem a józan egymás mellett élés kártyáját venné elő.
Sólyom László az atomerőművet, az erőművek sorában az utolsó változatnak tartja.
Ezzel szemben hála Istennek, a Magyar Országgyűlés igen nagy többséggel nem így vélekedik. Kérdezzük milyen jogon, szól atomerőmű ügyben Sólyom László eltérően a T. Ház vélekedésétől? Magánemberként Sólyomnak jogában áll nem szeretni a nukleáris energia békés felhasználást, erről szólhat az elvbarátai között, a védegyletes és Duna –körös barátai között, de nem szólhat a nyilvánosság előtt.
De, ha valamiben jobb és baloldalon egyetértés van, Paks ügye pedig az, akkor a köztársasági elnöknek is kötelessége ebbe a sorba beállnia.(Kos)
|
|