A Reális Zöldek Klub közleménye az MTSZV, MTA, NFFT és OKT közös Rio+20 ...
Dátum: 2012. June 20. Wednesday, 14:36
Rovat: Tudományos


A Reális Zöldek Klub közleménye az MTSZV, MTA, NFFT és OKT közös Rio+20 álláspontjáról
Mészáros Milán

Tovább ...

A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) –az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottságával, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanáccsal (NFFT) és az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal (OKT) együttműködve– Rio+20 kapcsán konferenciát szervezett, valamint szakértőkre támaszkodva civil értékelést készített. A dokumentum itt tekinthető meg. E szervezetek által alkotott kosárból alábbiakban vegyük ki a civil szervezeteket tömörítő MTSZV-t, mert ő maga is egy civil szervezet, amelynek társadalmi felelőssége csekély a másik három szervezethez képest.

Mindenek előtt, szeretnénk felidézni azt a bölcsességet, amely szerint ”A szellemek hasonlóak az ejtőernyőkhöz: Akkor dolgoznak a legjobban, amikor nyitottak.” Így mondta Anonymus, az ünnepelt bölcs. E magvas gondolat arra igyekszik rámutatni, hogyan akadályozzák a kreativitást a gondolkodás kerékvágásai. Rögtön nyilvánvaló lesz, miért hívtuk e bölcsességet segítségül.

A környezettudomány mai helyzete egyszerűen katasztrofális. Ennek illusztrálására álljon itt egy analógia. Werner Heisenberg “A mai fizika világképe” című könyvében azt írja, hogy az emberiség anyagi hatalmának látszólag határtalan kiterjesztésével egy olyan hajóskapitány helyzetébe került, akinek hajója oly mértékben épült csak vasból és acélból –értsd alatta: tudományos dogmákból–, hogy iránytűje az északi irány helyett már csak a hajó vastömegére mutat. Ilyen hajóval többé semmilyen úticélt sem lehet elérni. Ez jellemzi a fenti szervezetek által kiadott álláspontot is. Mielőtt azonban erre rátérnénk, felidézünk még egy heisenbergi gondolatot.

Heisenberg fenti könyvében a természettudomány által inspirált technika fejlődését egy nagyarányú biológiai folyamatként jellemezte, amelynek során az emberi organizmusban meglévő anyagi és szellemi struktúrák, valamint funkciók egyre növekvő mértékben kerülnek át az emberi környezetre. Vagyis, korunkban a gyors technikai-technológiai fejlődés egy biológiai folyamattá vált, s ez a szuperorganizmus beilleszkedési zavarokkal rendelkezik a Földön. Tetszik vagy sem, ez a természete. A beilleszkedési zavarok oka pedig az, hogy tudati működésünk elemi szimmetriái és szimmetriatörvényei nem azonosak a bennünket körülvevő földi környezet élővilágának alapvető szimmetriáival és szimmetria-törvényeivel. Vagyis, tudati működésünk elemi szimmetria törvényei valószínűleg nem földi élet-alapúak. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberi lét földi kiterjeszthetőségének vannak ugyan bizonyos formai feltételei, de ezek nem azonosak az emberi lét feltételeivel. Természetesen, ezekkel a megzabolázhatatlan beilleszkedési problémákkal is számot kell vetni, amikor valaki valamilyen szempontból korlátozni óhajtja a szuperorganizmus fejlődését.

E rövid bevezető után rátérve a fenti közös álláspontra –a “fenntartható fejlődéssel kapcsolatos globális folyamatok”-at illetően–, a következők mondhatók el.

1. A Riói Konferencia a környezeti szempontot a növekedés korlátjaként vezette be. Tehát, nem a növekedés peremfeltételeként értelmezte azt, ami –rövid és közép távon– még elfogadható lett volna. Azonban a korlátként történő szembeállítás súlyos hiba volt, amit már régóta észre kellett volna venni, továbbá rég ki kellett volna javítani. Természetesen, az ideális az lett volna, ha a környezeti szempont a növekedés motorjaként kerül értelemezésre.

2. Az így szembeállított környezeti és növekedési szempont összeeszkábálásából jött létre egy fogalmi nonszensz, a “fenntartható fejlődés”. A fenntartható fejlődés óriási hajója pedig oly mértékben épült vasból és acélból, hogy annak iránytűje a növekedés helyett már csak a fenntartásra mutat.

3. Húsz évvel ezelőtt már nyilvánvalóvá vált, hogy az északi irány “éltérítése” következtében az emberiség elbizonytalanodott indítékaiban, különösen a technológiai fejlődésre vonatkozó értékrendjében. Ez az elbizonytalanodás nagyfokú, az embertől való elidegenedéshez is vezetett, mivel végső soron az embert állította szembe a környezettel. Természetesen, ezen szembeállítások során a jog is mindig az utóbbi javára döntött. (Ez mára odáig fajult, hogy például –a biodiverzitás megőrzése érdekében– a békák vonulása miatt teljes útlezárás jöhet létre, ugyanakkor egy érdekérvényesítő szervezet demonstrációja esetén ez nem lehetséges.) Az elidegenedés pedig mára olyan fokú, hogy ad abszurdum egy béka élete többet ér, mint egy emberé.

4. A környezet meghatározásakor a rendszerelméleti szempont nem érvényesült: Ugyanis a környezet fogalmát pusztán a természeti oldalra koncentrálva határozták meg; a gazdasági és társadalmi szempont teljesen kimaradt. (Ezt a tételt ma már mindenki, mint nyilvánvaló érvet használja, természetesen a Reális Zöldek Klubra történő hivatkozás nélkül.)

5. A fenntartható fejlődés fából csinál vaskarikát. Ugyanis, a fogyasztói társadalom mindenhatóságát kifejező vagy visszatükröző kétpólusú (termelő → fogyasztó) gazdasági rendszerekkel –azaz kapitalizmus jelen formájával– próbálja megoldani a környezeti szempontok érvényesítését, illetve a környezetvédelmi célok elérését. Holott ezeket a célokat csak négypólusú (termelő → fogyasztó → lebontó → visszaszerző) gazdasági rendszerekkel és technológiákkal lehet megvalósítani.

Úgy gondoljuk, hogy a magyar álláspont kialakítását illetően nem biztos, hogy ezen szervezetek által rendezett konferencia vagy egyeztetés a legmegfelelőbb fórum. Ugyanis, ezen szervezetek képviselői látszólag nincsenek tisztában a fenti öt pont által alkotott csapdahelyzettel, vagy ha igen, az még rosszabb. (Természetesen, képviselőik között akadnak szakmailag megvezetettek vagy –rosszabb esetben– a transznacionális erőközpontok helyi kiszolgálói vagy helytartói is.)

Ez az elbizonytalanodás és tanácstalanság jellemzi a címben említett szervezetek Rio+20 kapcsán közzétett fentartható fejlődésre vonatkozó –és teljesen az általánosságok szintjén mozgó, valamint iránytű nélküli– álláspontját. Pedig a nyitott elmék számára nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés hajója zátonyra futott, ráadásul a fenntartás ma már csak a működésre vagy a korlátok nélküli dinamikus fejlődésre vonatkozik.

2012. június 20.

Mészáros Milán

Dokumentum letöltése!







A cikk tulajdonosa: Reális Zöldek Klub
http://realzoldek.hu

A cikk webcíme:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2752