Reális Zöldek Klub - Reagálás a Népszabadságban megjelent írásra

Reagálás a Népszabadságban megjelent írásra.
Az írás szerzője: dr. Héjjas István
Karbon kór

Karbon kór

A Népszabadság 2012. november 26. hétfői számában a 12-ik oldalon olvasható Faragó Tibor professzor és Láng István akadémikus cikke ezzel a címmel:
„A karbon kór folytatódik”
A cikkben a szerzők aggodalmukat fejezik ki, hogy 2012. év végén lejárnak a nemzetközi szerződések, amelyek korlátozzák az államok széndioxid kibocsátását, kivéve az Európai Uniót, amelyek a vállalt korlátozásokat továbbra is fenn kívánják tartani.
Márpedig – a szerzők szerint – ha a többi állam nem hajlandó korlátozni az üvegház gáz emissziót, az katasztrofális hatású lehet az éghajlatra.
Elismerve a szerzők kiemelkedő szakmai tudását, mégis szeretném szóvá tenni, hogy a cikk egyes megállapításai vitathatók.
Azzal egyet lehet érteni, hogy az egészséges környezet fenntartása érdekében érdemes a lehető legnagyobb mértékben visszafogni bármilyen ipari eredetű szennyező anyag kikerülését a környezetbe, a levegőbe, a vízbe, és a talajba.
Az is kétségtelen, hogy a kibányászható fosszilis tüzelőanyagok kifogyóban vannak, és ezek elégetésével már csak azért is érdemes takarékoskodni, mivel – főleg a szénhidrogének – egyben a vegyipar, a műanyagipar és a gyógyszeripar fontos nyersanyagai.
Azt viszont ma már egyre több élvonalbeli tudós vitatja, hogy a széndioxid kibocsátás befolyásolhatja-e jelentősen az éghajlatot.
Az éghajlat több tényező együttes hatásától függ.
Ezek közül alighanem a legjelentősebb a talaj fényvisszaverő képessége (albedo), mivel ez határozza meg, hogy a napsugárzás energiájának mekkora hányadát nyeli el a felszín, amely azután felmelegíti a felette elhelyezkedő légrétegeket.
Ezt a hatást egyszerűen tapasztalhatjuk egy forró nyári napon a strandon, amikor mezítláb végig megyünk a betonon, amely égeti a talpunkat, utána pedig átlépünk a hűsítő pázsitra.
Ez az oka annak, hogy időnként a pesti kőrúton akár 4-5 fokkal is melegebb lehet, mint a budai hegyekben.
Ha megváltoztatjuk a talaj fényelnyelő képességét például azzal, hogy kivágjuk az erdőket, és helyettük „környezetbarát” bio-üzemanyag ültetvényeket telepítünk, esetleg valóban befolyásolhatjuk az éghajlatot, azonban a széndioxid szerepe mindenképpen kétséges.
A közelmúltban Reményi Károly akadémikus egy előadáson bemutatott egy diagramot, amely több százezer évre visszamenőleg szemléltette a felszíni hőmérséklet és a légköri széndioxid koncentráció alakulását, amelyek között valóban erős korreláció mutatkozott.
Csakhogy számos esetben a hőmérséklet emelkedése megelőzte a CO2 koncentráció növekedését, így azután kétséges, hogy közülük melyik az ok és melyik a következmény.
Egy lehetséges magyarázat szerint a hőmérséklet emelkedés hatására felszabadul az óceánok melegedő vizében elnyelt széndioxid egy része, ami azután növeli az üvegházhatást, és ezzel megindít egy pozitív visszacsatolási folyamatot.
Ennek során fokozódik a felszíni vizek párolgása, és a vízgőz tovább fokozza az üvegházhatást.
A folyamat azonban egy bizonyos ponton túl visszaszabályozza önmagát. Egyrészt a növekvő mennyiségű vízgőzből felhők képződnek, amelyek a világűr felől nézve nagy fényvisszaverő felületeket alkotnak, miáltal csökken a talajszintet elérő besugárzási teljesítmény, másrészt a megnövekedett koncentrációjú vízgőz és széndioxid egy része kémiai reakcióba lépve szénsavat alkot, amelynek gőze sokkal nehezebb, mint a levegő, és emiatt gyors ütemben ürül ki a légkörből.
Hasonló következtetésekhez jutott Miskolczi Ferenc professzor, akinek elmélete szerint egy olyan bolygón, amelyen hatalmas mennyiségű felszíni víz található, a kipárolgó vízgőz miatt magától kialakul a maximális üvegházhatás, és ezt az egyéb gázok nem tudják számottevően tovább növelni, mert ha valamilyen más üvegházgáz koncentrációja növekszik, a rendszer visszaszabályozza önmagát.
Szakirodalmi adatok szerint egyébként is a teljes üvegházhatás 60%-át a vízgőz okozza, a széndioxid csak a 20-25%-át, az ózon pedig mintegy 8%-át. Az üvegház gázok hatékonysága pedig nagyon eltérő, az ózon például mintegy 2000-szer, a metán pedig csaknem 30-szor hatékonyabb infravörös elnyelő, mint a széndioxid.
A globális melegedés azonban tény.
Vita tárgyát képezi azonban, hogy ebben mekkora szerepe lehet az emberi tevékenységnek.
A közelmúltban Aigner Szilárd meteorológus egy rádió riportban elmondta, hogy az elmúlt több száz millió év során az összes időtartam 90%-ában melegebb volt, mint most, és a sarkvidékeken csak a fennmaradó 10%-ot kitevő időszakokban volt hó és jégtakaró. Ezeket az időszakokat nevezzük jégkorszakoknak, és mi most éppen egy jégkorszak
befejező szakaszánál tartunk, vagyis kezd visszaállni a természet korábban megszokott rendje.
A NASA legutóbb közzétett adatai szerint azonban még az sem biztos, hogy a jégtakarók tényleg olvadnak, hiszen a déli sarkvidéken az utóbbi évtizedekben a jég mennyisége nem csökkent, hanem kifejezetten gyarapodott, és így esetleg a megfagyó jég miatt felszabaduló hőenergia okozhat egyes földrajzi térségekben melegedést.
Ami a tömegtájékoztató médiumok szerepét illeti, ezek szerepe nagyon jelentős az indokolatlan pánikkeltésben.
A módszerük az, hogy a különféle gazdasági és lobbi érdekeket kiszolgáló, ámde tudományosan vitatható nézeteket szorgalmasan hirdetik, miközben az azokkal ellentétes szakmai érveket elhallgatják, ahhoz hasonlóan, ahogyan történik ez már két évtizede például a Bős-Nagymaros ügyben, vagy az atomenergiával kapcsolatos tudósításokban.
Jellemző példa, hogy időnként füstölgő gyárkéményeket mutatnak be a TV-ben annak illusztrálására, hogy milyen sok széndioxidot bocsátunk ki. A széndioxid azonban színtelen, szagtalan, tökéletesen átlátszó gáz, tehát nem látható, vagyis amit füstként látunk az nem széndioxid.
Ezzel a trükkel persze a budapestiek jó részét át lehet ejteni, vidéken azonban a tanulatlan paraszt ember is tudja, hogy amikor a must forr, a borpincébe csak égő gyertyával érdemes lemenni, amely az elalvásával jelzi, ha már a veszélyes láthatatlan széndioxid közegben gyalogolunk.
Hasonló tömegmanipuláló média-módszerek világszerte terjedőben vannak.
Pár éve egy tréfás kedvű amerikai diák sikeres aláírás gyűjtő kampányt indított a dihidrogén-monoxid betiltására, amely olyan veszélyes vegyület, hogy akár fulladásos halált is okozhat. Ötven ember közül mindössze egy tudta, hogy dihidrogén-monoxid = H2O vagyis víz.
Ami pedig a kvótakereskedelmet illeti, ez kétségtelenül jelentős kockázatmentes jövedelmet biztosít a tőzsdei spekulánsok számára, ugyanakkor jelentősen nehezíti a gazdaságilag kiszolgáltatott országok felemelkedését, kilábalását a válságból, mivel akadályozza a saját természeti erőforrások optimális kiaknázását.
Egykori miskolci professzoromtól, Lancsarics Alajostól egyszer megkérdeztük, lehetséges-e az éghajlatot mesterségesen befolyásolni. Lancsa bácsi (mert akkor így hívtuk magunk között) egy darabig sejtelmesen mosolygott, és azután így válaszolt:
„Olyan az, mint amikor egy légy rászáll az ökör szarvára, és azt mondja: szántunk.”
Hát úgy tűnik, ha kell, ha nem, mi most éppen szántunk.
Csakhogy már eddig is jó sokba került nekünk ez a szántás.

Az idézett adatok fontosabb forrásai:

http://www.nature.com/ngeo/journal/vaop/ncurrent/full/ngeo1627.html

http://kornyezet.ektf.hu/uploads/doc/kornyezeti_fizika.pdf

http://klimabarat.hu/node/382

http://www.matud.iif.hu/08jun/05.html

http://nol.hu/archivum/archiv-486659

http://www.maesholnap.hu/portal/cikk2.php?idc=20100517-111601&id2=20051025-164123&idl=

http://atlatszo.hu/2011/07/25/cenzurazott-tudomany-miskolczi-ferenc-elhallgatott-klimaelmelete/

http://atlatszo.hu/2012/05/01/magyarleaks-nem-talalt-hibat-az-mta-a-miskolczi-fele-klimaelmeletben/