A faj kutya és a disznó esete
Dátum: 2007. October 19. Friday, 16:12
Rovat: Közéleti magazin
 A kádári személyzeti, az értelmiséggel kapcsolatos politikát irányító Aczél elvtárs, időben észre vette, hogy az anyaországi értelmiségiek körében a degenerálódás jelei mutatkoznak. Különösen a degenerálódás jelei jelentkeztek a budapesti értelmiségiek körében.
Aczél elvtárs e tényre már a hetvenes évek elején felhívta a pártvezetés legbelsőbb körének a figyelmét. Az anyaországi értelmiségiek körében, a fajkutyákhoz hasonló jelenség volt megfigyelhető a hetvenes évek közepétől. Közismert, hogy egy fajkutya mennyire különbözik egy korcs falusi kutyától. A falusi korcs kutya sokkal jobban képes a változó körülményekhez alkalmazkodni, mint a gazdája által dédelgetett faj kutya. Általában igaz a kutya olyam, mint a gazdája.
A helyzet orvoslására Aczél, a vérfrissítést javasolta. A végekről, a határon túli magyar értelmiségiek települtek az anyaországba. Jöttek, írók orvosok, papok, lelkészek, mérnökök, leginkább tisztességes egyenes gerincű magyar gondolkodók.
Az történt, hogy 1982-ben miután Magyarország csatlakozott a valutaalaphoz, természetesen nem a valuta alap vagy a Világ Bank, hanem e nemzetközi globalizáció szolgálatában álló intézményeket irányító láthatatlan körök megkezdték saját személyzeti politikájukat művelni Magyarországon.
A tengerentúlról vezérelt személyzeti politikának természetesen nem voltak jó alanyai a hátáron túlról az óhazába települt gerincesek.
Így aztán a rendszerváltás idejére a gerincesek közül egy sem került helyzetbe, egy sem ült a kerek asztal körül, fenti kutyáról szóló hasonlatot folytatva, csak azok a kutyák, amelyek a disznóval barátságot voltak képesek kötni.(Kos)
Lásd a gerinctelenekről szóló kapcsolódó írásunkat: Nagy, nagy kárt okozott a hazának….
|
|