Reális Zöldek Klub - Chasing Ice

Mészáros Milán

2012. december 14-én a londoni Curzon Soho-ban volt a premiere a Chasing Ice című filmnek. A filmben 4 perc alatt egy 7,4 köbkilométeres jégtömeg szakad le a grönlandi Ilulissat gleccserről, ami olyan, mintha Manhattan felhőkarcolói egyszerűen beledőlnének a tengerbe.

A film beválogatást nyert az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmek közé, s ezen a listán a 15. helyre sorolták. Őszintén reméljük, ennél előkelőbb helyre nem kerül a jelölti listán.
James Balog amerikai születésű fényképész korábban kételkedett a klímaváltozásban, ezért kivonult csapatával az Északi-sarkkörre, hogy dokumentumfilmet készítsenek a jelenségről. A "jégvadászok" rögzítettek néhány kamerát a kiálló sziklafalakra, és a több évnyi változást felvevő képeket néhány perces videóban sűrítették össze. A videó valójában egy film-előzetes, a brit mozikban most pénteken mutatták be a Balogék által készített dokumentumfilmet. S innentől rendszeresen fogják játszani az angol mozikban, és szerte a világon. Nem kell született jóstehetségnek lenni, hogy megjósoljuk, a filmvetítésekkel Magyarország is roppantul be lesz takarva. Bár a premier időzítése lélektani szempontból nem igazán sikerült, mert jobb lett volna azt a nyári kánikulai napokra időzíteni, s nem egy kéthetes, masszív hideg téli időszakra.

A "Jégre vadászva" (a "Chasing Ice") egy olyan küldetéstudattal rendelkező hősnek aposztrofált újságíró-fényképészt (James Balog) mutat be, aki szeretné célba juttatni a törékeny üzenet-reményt, amely szerint a bolygónk már "karbon-meghajtású"-vá vált.

Bővebben: http://www.guardian.co.uk/environment/video/2012/dec/12/chasing-ice-iceberg-greenland-video , http://chasingice.co.uk/about , http://chasingice.co.uk/premiere

Nyilvánvaló, hogy a film -mint ahogy a film körüli nagy csinnadratta mutatja- nagy port fog felverni. Amiből arra lehet következtetni, hogy a transznacionális erőközpontok döntéshozói -a sok negatív kutatási és mérési eredmény, valamint kudarc ellenére- képtelenek voltak paradigmát váltani. Az is lehet azonban, hogy továbbra is azt gondolják, hogy az általuk kikényszerítendő anti-karbon technológia-váltást erőből nyomják le az emberiség torkán. Erre több okuk is lenne. Csak egyet említve ezek közül, gondoljunk például az utóbbi négy Föld Klímacsúcs Konferencia sikertelenségére. Teljesen helyénvaló a gondolkodásuk, mert egy Oscar-díjjal jutalmazott film majd bejárja a világot, s a sok hozzá nem értő politikus, valamint climate conference man ("klímatúrista") majd csak beájul ettől a nagyszerű borzongástól. Ez pedig majd kimozdíthatja a holtpontról például a klímakonferenciákat, illetve földcsúcsokat is. Nos, ez az a pont, ahonnan komolyan kell venni az ostobaság ezen visszaszúrását. Ugyanis, a Földön naponta nagyjából 100 ezer köbkilométer jég olvad el. Hogy fogalmunk legyen az ehhez szükséges energiáról, álljon itt néhány példa a Föld energiaháztartását kormányzó energiákról, valamint az emberi energiatermelésről. A Földet érő napenergia: 2.64x10^23 Joule/nap; 2012-ben a teljes emberi energiatermelés: 3.3x10^19 J/nap, amely 11 totális atomháború során felszabadult energiának felel meg naponta; a teljes földi fotoszintézis energiája pedig 8.22x10^18 J/nap. Sorolhatnánk még tovább az érdekes példákat, de még csak egyet említve meg: 2100-ban a teljes emberi energiatermelés becsült értéke 3x10^21 J/nap lesz. És most jön a legnagyobb érdekesség: a 100 ezer köbkilométer jég megolvadásához szükséges energia értéke szintén 3x10^21 J/nap. Ez -a termodinamika első főtétele (az energiamegmaradás tétele) szerint- azt jelenti, hogy a sarkköri 100 ezer köbkilométer jég elolvadása miatt 3x10^21 J/nap energia vonódik a ki az egyenlítői égövből. [A jég az olvadásához a viszonylag nagy frekvenciájú (kisebb hullámhosszú) infravörösből vesz fel energiát.] Ez természetesen nem azt jelenti, hogy -a negatív előjelű olvadáshő miatt- a föld felszíni hőmérséklete csökken (ez persze a laikus számára nem is lenne logikus), hanem csak azt, hogy a látens hő miatt ez a hőmérséklet nem változik, mivel pusztán (elsőrendű) termodinamikai fázisátalakulások történnek. A globális olvadásokkal párhuzamosan -azaz velük egyidőben, de nem azonos helyeken- ugyanakkor kb. 120-130 ezer köbkilométer víz fagy meg naponta a Földön. [Ez (3.6-3.9)x 10^21 J/nap energiának felel meg.] Ez a fagyás azonban a viszonylag kis frekvenciájú (nagyobb hullámhosszú) infravörösben adja le az energiát a környezetbe. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy -a pozitív előjelű fagyáshő miatt- a föld felszíni hőmérséklete növekszik (bár a laikus számára ebben az esetben ez lenne a logikus), hanem csak azt, hogy a látens hő miatt ez a hőmérséklet nem változik, mivel pusztán termodinamikai fázisátalakulások történnek. Felvetődik itt most a következő kérdés. Ebből a gigantikus méretű globális olvadás-fagyás mechanizmus-kavalkádból miért éppen egy 7.4 köbkilométeres olvadást emelnek ki, s miért éppen annak ledokumentálását jelölik Oscar díjra? A válasz nyilvánvaló. Mivel a klímaszkeptikusok és klímahívők mérkőzésében a hívők -jóhiszeműen közéjük sorolva a transznacionális erőközpontok döntéshozóit is- vesztésre állnak, így a fentiek szellemében rá kell erősíteniük, ha meg szeretnék fordítani az általuk eddig sikertelenül erőltetett anti-karbon technológia-váltás trendjét. Nyilvánvaló, hogy klímaváltozás a Föld keletkezése óta mindig volt. Ezt más aspektusból a Föld evolúciójának is nevezhetnénk. [Természetesen, ez az evolúció nem állt meg az ember megjelenésével, vagy más szavakkal; nem azzal (vagy nem akkor) vette kezdetét.] A Reális Zöldeknek azonban egészen más véleménye van a klímaváltozásról. Ugyanis szerintük az nem globális földfelszíni melegedést (vagy lehűlést) jelent, hanem mindenhol végbemenő termodinamikai fázisátalakulásokat. Ezen álláspontjukat a Föld energiaháztatásában a hiánytalan energiamérleg elkészítésére alapozzák. Más szavakkal, az első rendű fázisátalakulások látens hőjét nem lehet figyelmen kívül hagyni, hanem azt -mint egy energiacsatornát- be kell vonni az energiamérleg elkészítésébe. 2012. december 16.