Egyenlítő helye a paleozoikumban
Dátum: 2012. December 18. Tuesday, 22:12
Rovat: Tudományos
Ordovician equator
(Egyenlítő helye a paleozoikumban)
Mészáros Milán
Fosszíliákat felhasználva kanadai kutatók felfedezték az (egyik) ősi egyenlítőt.
A négyszázötvenmillió évvel ezelőtti ordovíciumban az Egyenlítő Grönland északi részén, Manitobán (Kanada), Utah és Nevada államon stb. át vezetett. A Nyugat-Ontariói Egyetem kutatói munkájukról a Geology című folyóiratban számoltak be.
Az ordovícium a paleozoikum hat időszaka közül időben a második, amely a kambriumot követte és a szilurt előzte meg. 488,3 millió évvel ezelőtt kezdődött, nagyjából 44,6 millió évig tartott és 443,7 millió éve fejeződött be. E földtörténeti időszak kezdetét egy komoly kihalási esemény jelzi, és egy még súlyosabb kihalási hullámmal ért véget, s ez eltörölte az akkori tengeri fajok 60 százalékát. Ezért az ordovíciumból rengeteg fosszília maradt fenn. Így e korszakban jelentős mennyiségű kőolaj és földgáz is keletkezett.
A Nyugat-ontariói Egyetem munkatársai Jisuo Jin és Phil McCausland abból indultak ki, hogy a mai Egyenlítő környékét nagyjából a 10 szélességi fokon belül megkímélik a hurrikánok. Feltették, hogy így volt ez a távoli múltban is, ezért az egyenlítői hurrikánmentes zónát az évmilliók során háborítatlanul lerakódó fosszíliák segítségével lehet megállapítani. A két kanadai kutató által irányított kutatócsoport hatezer kilométer kiterjedésű fosszílis lerakódásokat követett nyomon, ebből állapítva meg az egykori egyenlítő pontos helyét. Az alábbi képekből is látható, hogy Észak Amerika közel 90º-ot fordult el az ordovícium óta, vagyis, ami ma az északi irány, akkor az a keleti volt. "Négyszázötven millió évvel ezelőtt a Föld mágneses pólusai is egészen máshol voltak, mint napjainkban, mint ahogy máshol haladt az Egyenlítő is." - magyarázta Jisuo Jin.
Jisuo Jin arra is rámutatott, hogy létfontosságú megismerni, mi történt a bolygónkkal a korábbi földtörténeti időszakok során. A kutatásoknak azonban gazdasági haszna is van, hiszen segítségükkel meg lehet jósolni, hol és milyen ásványokat, kőzeteket kell keresni, vagy hol lehet számítani újabb kőolajlelőhelyekre.
Bővebben: http://phys.org/news/2012-12-scientists-fossils-ancient-equator.html
Úgy tűnik, hogy nemcsak az emberi történelem írásra, hanem a földtörténetre is igaz, hogy "Semmi sem változik gyorsabban, mint a változatlan múlt." (Nemere István, 1983.) Fentieket tovább gondolandó, joggal merülnek fel a következő kérdések.
0. Mai fogalmainkra tekintettel, mit nevezhetünk az ordovíciumban klímaváltozásnak? 1. Mi idézte elő az akkori változást? 2. Mi volt a megelőző állapot? 3. A grönlandi gleccser jégvadászok ( http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2968 ) és támogatóik miből gondolják, hogy a jelenkori klímaváltozást a karbon-meghajtásúvá vált Föld okozza, s nem pedig egy ordovíciumihoz hasonló mai változás? 4. Ha Grönland (és Észak-Amerika) a trópusi égövben -illetve az akkori egyenlítőn- helyezkedett el (a mai hosszúsági, illetve az akkori szélességi körök mentén), akkor -az ordovíciumi geográfiábanban- hol voltak a pólusok? [A mai Nyugat-Kongó helyén az egyik, és a Marshall valamint a Fiji szigetek között (Tarawa-nál) a másik?] 5. És hol voltak akkor a mágneses pólusok? 6. Hol voltak ekkor a sarkkörök? 7. A paleozoikum eme időszakában volt-e korreláció a hőmérséklet földfelszíni értéke, valamint a légköri karbon-dioxid mértéke között? Stb. stb.
Egy biztos, akárhogyan is változik a változatlan múlt, a Reális Zöldek tudományos igazsága nem fog változni. Eszerint ugyanis 1. A klímaváltozás nem a földfelszíni globális hőmérséklet emelkedését vagy csökkenését jelenti, hanem az maga a Föld evolúciója. 2. Ez az evolúció pedig termodinamikai fázisátalakulásokat jelent.
2012. december 18.
|
|