Reális Zöldek Klub - A 'környezetvédőket' el kell felejteni, kivéve a reális zöldeket!

Szerinte a környezetvédőket "el kell felejteni". "A szélsőbaloldal együttműködése az antiszemitákkal" - vélekedett a környezetvédelemről, majd hozzátette: felháborítja a gondolat, hogy a természet tökéletes, hiszen az egyáltalán nem törődik az emberrel. "Ez a természetimádat nagyon sántít" - jegyezte meg.

Átvette csütörtökön Michel Houellebecq francia író a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíját.

Az átadáson Csomós Miklós oktatási és kulturális főpolgármester-helyettes arról beszélt: jó olyan nagyvárosok közé tartozni, mint Frankfurt, Róma, Párizs és London, amelyek évről évre helyt adnak a könyvek bemutatásának, az írók és az olvasók találkozóinak. Nagy elismerésnek tartja, hogy Olaszország - az európai kultúra bölcsője - elfogadta a fővendég szerepét. A magyar közönség nagy kedvence ma is a klasszikus és a kortárs olasz irodalom – tette hozzá.

A főpolgármester-helyettes a fővárosi önkormányzat, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének díjáról elmondta: az elismerés egy olyan írónak szól, akit Európa-szerte úgy ismernek, mint aki az író és az olvasó között épülő dominóvárat a legkörültekintőbben építi. Szavai szerint az igényes és irodalomértő budapesti közönség nagyra értékeli ezt.

Michel Houellebecq munkásságában fő kérdés, hogy az ember a modern korban miként találja meg a helyét, milyen erők irányítják - jegyezte meg, hozzátéve: meggyőződése, hogy a kor ellentmondásaival küzdő ember sokszínű, gyakran meghökkentő bemutatása tette a francia írót a magyar olvasók egyik kedvencévé.

A díjazott irodalmi munkásságát Bartis Attila író méltatta az ünnepségen. Laudációjában egyszerre nevezte Michel Houellebecq írásait botrányosnak, profetikusnak, pornográfnak és ironikusnak. Mint mondta, minden társadalom azokat az írókat tartja botrányosnak, akik botrányosnak tartják az adott társadalmat.

Úgy vélte, bizonyos szempontból nincs kényelmesebb a lélek számára, mint klasszikusokat olvasni. "Egy olyan szerző estében viszont, aki az utolsó márkajelzésig ugyanazt a világot írja le, amelyben élünk, már könnyen elszakad ez a póráz. Mint egy lakmuszpapír a lúgot, nagyjából ugyanolyan pontosan jelzi egy Houellebecq-regény, hogy a saját valóságunk tudomásulvételét illetőleg hol a tűréshatárunk és honnan kezdődik az ilyennincs-szindrómánk" - fogalmazott Bartis Attila.

Michel Houellebecq: a szeretet és a gyász a két fő témám

Nem a halált, hanem sokkal inkább a szeretetet és a gyászt érzi művei fő témájának Michel Houellebecq francia író, a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, aki a seregszemlén tartott csütörtöki pódiumbeszélgetésen osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A Goncourt-díjas alkotóval Forgách András író beszélgetett, aki felidézte, hogy Michel Houellebecq költőként indult és éppen szerdán jelent meg Franciaországban a legújabb verseskötete.

Michel Houellebecq elmondta, hogy fiatal korában az informatika területén dolgozott, az ösztönözte a prózaírásra, hogy úgy találta, kevés jó kortárs francia regény születik, és jobbat is lehetne írni náluk. A könyveinek különös címét firtató kérdésre megjegyezte, hogy általában a mű írásakor már eszébe jut a könyv címe, ami segíti az alkotásban is. "Ha nincs meg a cím, az bénítólag hat rám" - fogalmazott Michel Houellebecq, aki szólt arról is, hogy a címek többsége a készülő mű egy-egy találó mondatából származik.

A beszélgetésen szóba került, hogy a verseskötetek iránt Franciaországban is csekély az érdeklődés, a közönség szívesebben olvas regényeket. Az író szerint a versek iránti érdektelenség a társadalmi változásokkal magyarázható. Mint fogalmazott, ma az emberek társadalmi helyzetét sokkal kevésbé determinálja a születésük, a szabadság pedig egyéni sorsokat szül. Ezekkel szerinte csak a regény képes szembesíteni. "A költészet nem arra való, hogy egyéni sorsokkal szembenézzünk, a regényben viszont egyedi figurák vannak, akikkel lehet azonosulni vagy akiket gyűlölni lehet" - vélekedett Michel Houellebecq.

A francia író szólt arról is, hogy szerinte a művei megértéséhez a könyveit időrendi sorban érdemes olvasni. Sokszor egy-egy mű tökéletlensége szüli a következő könyvet - jegyezte meg. Példaként első regényét, az Extension du domaine de la lutte-t (A harc területének kiterjesztése) említette, amelynek egyik nem jól megírt figurájából született Bruno, az egyik leghíresebb regényének, az Elemi részecskék című könyvének főhőse. Michel Houellebecq beszélt arról is: minden művének úgy áll neki, hogy ez lesz az utolsó, ezért mindent belead. "Ha elképzelem, hogy ez lesz az utolsó könyvem, az segít abban, hogy a legjobbat alkossam" - magyarázta.

Forgách András úgy vélte, hogy a francia író műveinek fő témája a halál és a szexualitás, amit Houellebecq úgy pontosított, hogy a gyász és a szeretet. Kitért arra is, hogy műveibe sokszor magát is beleírja, ám ezekben nem a múltját, hanem lehetséges jövőjét próbálja megformálni. Hozzátette: nem tartja magát történetmesélőnek, a szereplők sokkal jobban érdeklik, mint maga a történet. Forgách András kérdezett arról is, hogy van-e a műveknek magyar vonatkozása, erre Michel Houellebecq azt felelte, hogy A térkép és a táj című regényébe beleírta Liszt Ferenc utolsó műveit, mert így akart tisztelegni a zeneszerző előtt.

Beszélt a műveiből készült filmekről is, mint megjegyezte, az Egy sziget lehetőségét maga rendezte. Nagyon élvezte a munkát, noha az elkészült alkotást nem tartja jónak, "teljes kudarcként" jellemezte. Kiemelte: a közeljövőben nem akar visszatérni a filmezéshez. Az író arról is szólt, hogy nem akar drámát sem írni, mert nem érzi párbeszédeit erősnek.

Houellebecq szerint a francia irodalom a 19. században élte virágkorát, a 20. századról úgy vélekedett, hogy akkor az irodalom hanyatlott. "Lassan el fogjuk felejteni a 20. századot" - vélekedett. A francia író a pódiumbeszélgetésen szólt arról is, hogy sok kortárs francia művet olvas, majd egy korábbi nyilatkozatára reagálva megjegyezte, hogy Sztálin műveit is szívesen lapozgatta, nagyon "színesnek, vásárian tarkának, pihentetőnek" találta a gondolatait. Houellebecq élesen kirohant az anarchisták, az orosz nihilisták ellen, de nem hagyta szó nélkül a környezetvédőket sem. Szerinte a környezetvédőket "el kell felejteni". "A szélsőbaloldal együttműködése az antiszemitákkal" - vélekedett a környezetvédelemről, majd hozzátette: felháborítja a gondolat, hogy a természet tökéletes, hiszen az egyáltalán nem törődik az emberrel. "Ez a természetimádat nagyon sántít" - jegyezte meg.