Reális Zöldek Klub - JOBBIK AZ ELSŐ!

A Jobbik az első parlamenti párt, amely az évszázados magyar vízügyi hagyományok és világban folyó trendek alapján gondolkodik vízügyeinkről.

A vízgazdálkodásunk problémája, hogy a vizeinket nem tudjuk megfelelő módon kezelni.

Ennek alapján tette közzé a Jobbik a vízgazdálkodási programját, az ún. Mosonyi Emil Nemzeti Vízmegőrzési és Hasznosítási Programot, amelyet Kepli Lajos sajtótájékoztatón ismertetett.

A Duna hazai szakaszán két-három vízerőmű, a Tiszán Csongrádnál egy vízerőmű, a Dráva felsőbb szakaszán pedig a horvátokkal közös üzemeltetésű vízerőmű épülne.

A program részét képezné a hajózható Duna-Tisza csatorna megépítése a hozzá kapcsolódó létesítményekkel és öntözőcsatorna-rendszerrel együtt, amely utóbbi megoldást kínálna a Duna-Tisza közi a homokhátságon a vízhiányos termőföldek megóvására.

A program hozzájárulna a munkanélküliség felszámolásához, a nemzeti jövedelem növeléséhez, és mérséklődnének az árvíz és aszály károk, ami lerövidítené a megtérülési időt.

A program hozzájárulna az energia import függőség csökkentéséhez, mivel az épülő környezetbarát megújuló vízenergiával meg lehetne termelni a hazai villamos energia fogyasztás 10-12%-át.

Folyamatban van ugyanis az EU villamos energia hálózatainak összekapcsolásával az egységes versenypiac kialakítása.

Ez azt jelenti, hogy a hazai villamos energia ipar 1% körüli részesedése fog versenyezni az EU többi 99%-ával.

Ettől persze a villamos energia fogyasztói ára csökkenhet, azonban a hazai villamos energia ipar versenyképessége romlik, növekszik az import aránya, és úgy járhatunk, mint az étolaj és cukor iparunkkal.

Az időjárástól függő nap és szél energia által okozott hálózati ingadozások kiszabályozására alkalmas áram nemzetközi szabadpiaci ára már most is kb. 3-szoros a nem szabályozható villamos energiához képest.

Mivel pedig a vízerőmű jól szabályozható, és a ráadásul a vízenergia előállítása viszonylag olcsó, ez a fajta villamos energia értékesíthető a szabadpiacon a legnagyobb nyereséggel.

A program ellen azonnal megindultak a politikai támadások, mivel nálunk szakkérdésekben nem a tények számítanak, hanem az, hogy egy előterjesztés kitől származik.

A hazai politikai elit morális és szakmai színvonalára egyébként is jellemző, hogy a parlamenti pártok közül kizárólag a Jobbik hajlandó felvállalni ezt a rendkívül fontos ügyet.

Ráadásul a kezdeményezésnek alig van sajtó visszhangja, az egészet igyekeznek elhallgatni.

Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a vízlépcső ellenes Dunakör, Duna Charta, és egyéb mozgalmak média befolyása ma is óriási, annak ellenére, hogy az ezeket megszervező két nagy „gengszerváltó” párt már szerencsére kiesett a Parlamentből.

Újságban, rádióban, TV-ben azonban azóta is bátran kifejthetik vízlépcső ellenes véleményüket politológusok, szociológusok, műfordítók, média menedzserek, kőfaragók, balett táncosok, és egyéb celebek, akik büszkék arra, hogy nem értenek a természettudományokhoz, és hogy amikor iskolába jártak, utálták a fizikát, a kémiát, a biológiát, és a matematikát.

Igazi nagy tudású szakemberek nyilvánosan meg nem szólalhatnak, ők csak szűk szakmai rendezvényeken fejthetik ki a korrekt, tudományosan megalapozott véleményüket, és ha ilyen alkalomra újságírót is meghívnak, a tudósítás általában elmarad.

A vízlépcső ügy tabu, ebben a kérdésben hallgatólagos cenzúra érvényesül.

Jellemző példa, hogy a világhírű tudós vízépítő mérnök Mosonyi Emil születésének 100-ik évfordulója alkalmával rendezett ünnepségről egyetlen újság, rádió, vagy TV nem volt hajlandó tudósítani, még fizetett hirdetés formájában sem.

Nem akartak újjat húzni a kartásokkal, hiszen emlékezhettek még a régi, jól bevált tüntetési jelszavakra, például arra, hogy a vízépítő mérnök rákos daganat a nemzet testén, vagy hogy aki vízlépcsőt akar, az hidrofasiszta.

A rendszerváltás óta regnáló kormányok tisztességtelen módszereire jellemző, hogy több mint másfél évtized óta azt hazudják a választópolgároknak, hogy Bős-Nagymaros ügyben a nemzetközi pert megnyertük.

Pedig azt a valóságban csúnyán elveszítettük.

A Nemzetközi Bíróság ítéletének szövegét 1997. szeptember 25-én angol és francia nyelven tették közzé a hágai Béke Palotában.

A Bíróság többek között megállapította, hogy Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni, majd később, 1989-ben leállítani a nagymarosi beruházás munkálatait.

Azt is megállapította, hogy Csehszlovákiának joga volt folytatni 1991. novemberében a C-változat megvalósítását.

Azt is megállapította, hogy Magyarország 1992. május 19-i bejelentése az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződés felmondásáról érvénytelen.

A Bíróság továbbá még azt is megállapította, hogy a Magyarország által hangoztatott ökológia kár kockázata nem megalapozott, valamint, hogy Magyarország köteles kártérítést fizetni Szlovákiának az okozott a károkért.

Egy ilyen ítéletet győzelemként beállítani kimeríti a politikai szélhámosság kritériumait.

Dr. Héjjas István

aranydiplomás mérnök

.