Reális Zöldek Klub - Április 4-ről szóljon az ének!

Matolcsy György az MNB elnöke a kis és közepes hitelezésben megfigyelt zavarok enyhítése, a pénzügyi stabilitás megerősítése, valamint az ország külső sérülékenységének csökkentése érdekében meghirdette a Növekedési Programot.

A Központi Bizottság komoly ellenállásával szemben a 80-as évek elején Orbán Viktor későbbi gazdasági tanácsadója, Gelsey báró (Mr. William de Gelsey) disszidens az Orion Royal bank elnöke támogatásával a reform közgazdászoknak sikerült Magyarországon létrehozni a kétszintű bankrendszert. A jegybank kivonult a költségvetés közvetlen finanszírozásából, hatósági funkcióit feladta, a nemzetek feletti világbirodalom ultraliberalizmus urai számára Magyarország minden pénzügyi és gazdasági túlkapás céljára kinyílt.
Ebben az időben a legtöbb szocialista államban erősödtek a centralizációs törekvések, míg nálunk a „láthatatlan kéz”, a piac automatikus működését tekintette az üzleti tevékenység motorjának. A rendszerváltás után 1991-ben kiderült anyabankok horribilis jövedelemhez jutottak, a jó minőségűnek és jövedelmezőnek vélt leánybankok tőkehiányos, a csődhelyzet közelébe kerültek.

A 90-es évtized második felében az ország polgárait ismét sikerült a bankosoknak megvezetni, megtörtént a bankkonszolidáció. A bankkonszolidáció után fabatkát sem érő vállalti részvények maradtak az államra. Az állam közös pénzéről nem a polgárok döntöttek, hanem a bankárok. A hitelek baráti kapcsolatok révén kerültek kihelyezésre, a korrupció dühöngött. Feltehetőleg Matolcsy emlékezik arra, hogy 1998—99-ben a nagybankok pénzpiaci részesedése túlsúlyban volt, túl sok bank futott ebben az időben a kevés pénzünk után. Matolcsy most a kicsi bankokat kívánja helyzetbe hozni. E szándékkal nincs összhangban, hogy 3 milliárd a felső határa a hitelezés összegének.

Nagy kérdés, hogy Matolcsynak sikerül-e a jegybank és a kereskedelmi bankok közötti kapcsolatot szabályozással megoldani?
A bankárok milyen új trükköt találnak ki a közös pénzünk lenyúlásához?