Reális Zöldek Klub - Kerényi A. Ödön - Gondolatok Horn Gyula tragédiájáról

A kormány-szervek, a pártok és a média egyetértésben méltatják Horn Gyula, volt MSZP elnök kormányfő államférfi érdemeit, aki éppen a Duna évszázados árvizének elhárítása után hunyt el, közel három éves kómás állapot után.
Államférfi jellegű tettei közül, írásom céljával összefüggésben, az alábbiakat emelem ki:

- A hitelét vesztett MSZMP helyett, 1989-ben egyik alapítója a Magyar Szocialista Pártnak, amelynek 1990-töl 1998-ig elnöke, az MSZP Németh kormányában (1989.05-1990.05 külügyminiszter és 1994-1998-ig miniszterelnök volt.
- Külügyminiszterként aktív részt vállalt a Kelet- és Nyugat- Európa között kialakult „vasfüggöny” megnyitásában , amely 60 000 keletnémet állampolgárnak tette lehetővé Ausztrián át nyugatra települését. A magyar kormány ezen lépése vezetett az NDK megszűnéséhez és a Német Szövetségi Köztársaság megalakulásához.
- 1989-márciusában a kormány nevében , ő írta alá a szovjet csapatok kivonásáról szóló megállapodást.
- Kezdeményezte a Magyarország belépését a NATO –ba és az Európa Unióba
- Kormányfőként , 1994-ben megmentette az országot a pénzügyi csődtől , a pénzügyminiszteréről elnevezett „Bokros csomag” segítségéve, az ellenzék heves tiltakozása közepette.

Az említettek , óhatatlanul, idézik emlékezetembe Dr Mosonyi Emil l professzor, akadémikus elhíresült mondását, miszerint az államférfii hosszú távra készít tervet, míg a politikus csak a választási ciklus időáramára.

Jogosak tehát a halála utáni elismerő szavak, amelyek zömével magam is egyetértek.
Méltánytalannak tartottam dr Sólyom László köztársasági elnök magatartását, amikor Horn Gyula 75 éves születésnapjára, a kormány által javasolt, érdemeit elismerő magas kitüntetést elutasította.

Meg kell azonban említenem, hogy Horn Gyula következetes, államférfi szemléltében, a Nagymarosi Vízerőmű beruházás támogatásában egy sajnálatos, tragikus változás történt..
A változás az MSZP 1998. évi választásra való felkészülése idején volt , amikor az eleve BNV ellenes SZDSZ kiszivárogtatta a - Nemcsók János kormánybiztos által előkészített - már parafált megállapodást, amely tudomásul vette az épülő „C” variánst, de folytatta volna a Nagymarosi Vízerőmű építési munkáit.

Attól való félelmében ugyanis, hogy az MSZP emiatt kb. kétszázezer szavazatot veszíthet és a hevesen támadó FIDESZ nyeri meg a választást, Horn Gyula nyilvánosan lemondta a gondosan előkészített megállapodás aláírását.

Sajnos ez a nehéz döntés sem segített az MSZP helyzetén. a FIDESZ nyerte meg a választást. Az osztrák támogatással épülő Nagymarosi Vízerőmű munkagödrét pedig betemették!

Ez volt az a tragikus lépés életében, amikor a pártérdek győzött az államé felett és azóta sem sikerült rendezni a BNV ügyét. A követő kormányok mind megtagadták a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi ítéletének a végrehajtását, bár az 7:1 arányban a szlovák félnek adott igazat.
Ezt a helyzetet minősítem Horn Gyula, a jó szándékú államférfi tragédiájának, ami talán betegségére is kihatott, mivel rádöbbent, hogy döntése miatt az ország reális, távlati terve torzult el.

Közismert ugyanis, hogy Horn Gyula kezdettől fogva támogatta a Bős-Nagymaros Vízlépcső beruházást, ami a Duna komplex hasznosítását teremtette volna meg. A komplex szemléletbe a folyam energetikai, hajózási, árvízvédelmi, öntözési, közlekedési, idegenforgalmi, Ivóvíz ellátási és környezetvédelmi előnyeit kell érteni.

A fentekből Logikusan következik, hogy Horn Gyula nem értett egyet a beruházás 1990. évi leállításával, de nem tudta megakadályozni a BNV Egyezmény és szerződés egyoldalú magyar felmondását, amely a csehszlovák felet a Duna-csúnyi duzzasztó megépítésére kényszerítette. Tehetetlenül kellett néznie - minden reális , vízgazdálkodó szakértővel együtt -- , hogy ezzel elveszett a BNV koncepció Magyarország számára legfontosabb előnye , miszerint a már elkészült Duna-Kiliti duzzasztóban magyar kézben maradt volna a vízhozam megosztás lehetősége.

Ez azt jelenti, hogy, aszályos időkben , a szerződés szerinti normál vízmegosztás helyett, , annyi vizet engedhettünk volna a Duna főmedrébe, amennyi a veszély elhárítása érdekében feltétlenül szükséges.
Szaknyelven, a vízkormányzás teljesen szlovák kézbe került! A jó szándékú partner együttműködésben ez nem jelent hátrányt, de a magyar aggályok miatt Jelenleg is történnek jogilag, megalapozatlan támadások a szlovák fél ellen (pl. a vízhozam 50 % megosztás követelése a Duna-csúnyi gátnál), amit a szlovák fél, a hágai Ítélet birtokában, jogosan elutasít.

Magam, aki 63 évet töltöttem el a közcélú villamosenergia-iparban és ebből 31 éven át voltam az iparág és a villamosenergia-rendszer műszaki vezetője, l954 óta Mosonyi professzorral közösen vettem részt a Bős-Nagymaros Vízlépcső Rendszer (BNV) előkészítő , nemzetközi tárgyalásain, ma is meggyőződésből küzdök az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatául esett Nagymarosi Vízerőmű újraépítéséért.

Meggyőződésemet alátámasztják az évszázad árvízének legújabb magyar és szlovák tapasztalatai.
Magyar oldalon, széleskörű hatósági és társadalmi összefogással, sikerült az árvízveszélyt elhárítani, de mindez óriási erőfeszítést , izgalmat okozott és az államtól , eddig, 50 milliárd Ft soha meg nem térülő többlet költséget igényelt.

A szlovák oldalon viszont, hasonló magatartás szükségtelen volt, mivel a Bősi Vízlépcső létesítményei eleve alkalmasak voltak a magasabb árvízszint elviselésére és emellett képesek voltak korszerű árvédelmi eszközök (pl. mobilgátak) tervszerű alkalmazására is.

A Bősi Vízerőmű üzemvíz csatornája önmagában, legalább 4000 m3/ sec vízmennyiséggel bővíti a főmeder 10000 m3/ sec árvízlevezetési kapacitását, ami kb. 1 méterrel csökkenti a főmeder legmagasabb árvízszintjét.

Ha a BNV projekt nagymarosi részei a tervek szerint megépültek volna, a Duna, az Ipoly. a Mosonyi Duna magasabb oldalgátjai és a korábbi tervszerű vízgazdálkodás folytatása nem tették volna szükségessé 10 millió homokzsák rohammunkában történő elhelyezést és nem kellet volna az ártereken önkormányzati engedéllyel, vagy anélkül épített házak, üdülők lakosainak ezreit átmenetileg sem kilakoltatni.

A fentiek reményt keltenek abban, hogy a a kormány levonja a tanulságokat és felülvizsgálja a BNV ügy rendezésében, eddigi, elutasító szemléletét.

Budapest , 2013.06.27.

Kerényi A. Ödön
Állam –díjas , Rubin diplomás villamos-gépészmérnök
MVM Zrt ny. vezérigazgató helyettes

Letöltés:
https://docs.google.com/file/d/0B2ifl7cAGjhpUnBZYmtmNmhPc2s/edit?usp=sharing