Éghajlatvédelmi konferencia
Dátum: 2013. November 13. Wednesday, 15:59
Rovat: Önnek is jogában áll tudni


Konferencia a „Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia” tervezetéről
2013. november 12. kedden rendezték meg az Országgyűlés Irodaházában a fenti konferenciát.

A stratégia tervezet a 2014-2025 között esedékes intézkedésekről szól és letölthető a http://nak.mfgi.hu honlapról. A beérkezett vélemények figyelembe vételével átdolgozott (második) Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát (NÉS-2) a tervek szerint még ez évben elfogadja az Országgyűlés.

A konferencián Bartus Gábor (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács) elnökölt, és nyitotta meg a rendezvényt.
Ezt követték az egyenként 15 perces szakmai előadások, végül lehetőség volt különféle civil
szervezetek vélemény nyilvánítására is.
Az első előadást Bartus Gábor (titkár, NFFT) tartotta az éghajlatvédelem szerepéről a fenntarthatóság felé való átmenetben.
Bencsik János országgyűlési képviselő (igazgatóhelyettes, Magyar Földtani és Geofizikai Intézet) az előadásában ismertette a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szervezetét.
Horváth Imre Attila (államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) az előadásában a hazai klímapolitika főbb irányait mutatta be a „NÉS-2” tükrében.

Dr. Pálvölgyi Tamás (szakmai koordinátor, Magyar Földtani és Geofizikai Intézet) ismertette a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia főbb célkitűzéseit és a tervezett intézkedéseket.
Matuz Géza (vezérigazgató-helyettes, Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.) előadásában a hazai dekarbonizációs program hatásait elemezte főleg az épületszektorra.
Dr. Csete Mária (tanszékvezető egyetemi docens, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Környezet-gazdaságtan Tanszék) a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiáról tartott előadást, amely témakör alighanem az egész program legfontosabb kérdéseit érinti.
Kajner Péter (Magyar Földtani és Geofizikai Intézet) a NÉS-2 megvalósítása érdekében szükséges szemléletformálási feladatokról tartott előadást.
Farkas István Tamás (ügyvezető, Magyar Természetvédők Szövetsége) a civil társadalom lehetőségeiről és feladatairól beszélt az éghajlatváltozás megelőzésében és az alkalmazkodásban.
Sajnos a rendezvényről egy másik rendezvényre kellett sietnem, ezért a társadalmi vitafórumon márnem tudtam részt venni.
Amit az előadásokból le lehetett szűrni, az, hogy az előadók nagy tudású szakemberek voltak, akik jól felkészülten ismertették a témájukat, gondosan ügyelve arra, hogy az éghajlat változással kapcsolatos hivatalos EU irányelveket ne nagyon kritizálják.

Néhány fontos adatot mindenképpen megtudhattunk az előadásokból.
Eszerint a stratégia három fő összetevőből áll, ezek:
I) Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, amelynek célja a globális melegedés megfékezése.
II) Dekarbonizációs Stratégia, amelynek célja a széndioxid kibocsátás csökkentése.
III) Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia, amelynek célja az elkerülhetetlen éghajlatváltozások kezelése.
Az előadásokból megtudhattuk, hogy a Dekarbonizációs Stratégia keretében sikerült 40%-kal csökkenteni a CO2 emissziót, ámde ennek óriási negatív gazdasági és társadalmi hatása volt.
Pozitívumként említették ezzel szemben azt, hogy ma már évenként 78 millió Euró bevételünk van a kvóta-kereskedelemből. Ha jól számolunk, ez hazai pénzre átszámítva évenként alig valamivel több mint 20 milliárd forint, szemben az évenkénti ezer milliárdos nagyságrendű veszteséggel, nem számítva a hozzá kapcsolódó társadalmi hatásokat is.

Amikor ugyanis bezártuk a szénbányáinkat, nem csak a bányászok váltak munkanélkülivé.
Azokon a környékeken bezárt a vendéglő, az élelmiszer bolt, és az orvosi rendelő is, megszűnt az autóbusz közlekedés, felszedték a vasúti síneket (jelentős részüket nyomban el is lopták), elveszítette az állását a vasutas, a szakácsnő, és a bolti eladó. Több százezerre nőtt a munkanélküliség, akiket segélyezni kell, helyenként katasztrofálissá vált a „megélhetési” bűnözés, jelentős költséget okozva a rendőri bűnüldöző és bűn felderítő szerveknek.
Vajon megérte? Nézzük, miről is van szó.
A Földet a napsugárzás melegíti, az így felvett hőenergiától azonban valahogy meg is kell szabadulni, ha azt szeretnénk, hogy a bolygó átlagos hőmérséklete ne változzon. Ezzel kapcsolatban három kérdés merülhet fel.
2
1) A napsugárzás hány százalékát verik vissza a felhők a világűr felé, és hány százalék marad, hogy
elérje a talajszintet?
2) A talajszintre jutó besugárzás hány százalékát veri vissza a talaj a világűr felé, és hány százalék marad ahhoz, hogy melegítse a felszínt?
3) A felszínről az infravörös tartományban kisugárzott hőenergia hány százalékát engedi ki az atmoszféra a világűr felé, és hány százalék marad vissza, amit csapdába ejt? Ha a felszín által felvett, valamint a világűr felé ténylegesen kisugárzott két energia áramlás nincs egyensúlyban, akkor a felszín addig fog melegedni vagy hűlni, amíg a két áramlás egyensúlya be nem áll.
Vajon képes lehet az emberi tevékenység befolyásolni a felhőképződést? Bizonyos mértékben képes lehet, például az ipari és mezőgazdasági tevékenységével.
Vajon képes lehet az emberi tevékenység befolyásolni a felszín fényenergia elnyelő képességét?
Kétségtelenül képes lehet, például azzal, hogy egyre több utat, épületet, és lebetonozott autó parkolót építünk, vagy azzal, hogy a mezőgazdasági területeken energianövényeket termelünk, és bio-üzemanyag ültetvényeket telepítünk, vagy esetleg azzal, hogy hatalmas fotovoltaikus naperőműveket és szélturbina erdőket építünk, és ezek hatása a klímára akkora lehet – ha nem nagyobb – mint a széndioxid kibocsátás.
És most nézzük meg mi a helyzet az üvegházzal. Az atmoszféra teljes infravörös elnyelő képességének mintegy 60%-át a vízgőz, további 20%-át a széndioxid okozza.
A bolygón az összes CO2 kibocsátás mintegy 10%-át teszi ki a mesterséges eredetű emisszió.
Ennek a 10%-nak kb. a heted részét (14%) bocsátja ki a teljes EU.
Az EU összes kibocsátás kb. 1%-át bocsátja ki Magyarország.

Ha ezeket a számokat összeszorozzuk, hazánk részesedése a globális üvegházhatásban kb. 0,2*0,1*0,14*0,01 azaz kb. 0,0028 százalék. Tényleg érdemes erre ezer milliárdokat áldozni?
És akkor mi van az „INPUT” hőenergiával, azzal, amit a talaj elnyel, és ami jelentősen függ a felszín optikai tulajdonságaitól?

Ezzel miért nem foglalkozunk? Miért csak a széndioxiddal? Hiszen talán éppen ezen a ponton volna lehetőség sokkal hatékonyabb intézkedésekre.
Vajon mi az oka, hogy egyetlen éghajlat stratégia, sem hazánkban, sem az EU-ben, sem az ENSZ-ben még csak meg sem említi, hogy a felhőképződés és a felszín optikai tulajdonságai legalább olyan üvegház.
És azt sem említik meg, hogy a bolygónkon olyan hatalmas természeti erők működnek, amelyek hatása sokszorosan felülmúlja azt, ami emberi beavatkozással lehetséges.
Ma már sok millió évre visszamenőleg ismerjük a Föld hőmérsékletének és a levegő összetételének változásait, a jégkorszakok és melegedési korszakok ciklikus ismétlődését, azt, hogy számos alkalommal alacsony CO2 koncentráció mellett is zajlott melegedés, és magas koncentráció mellett is zajlott lehűlés, és azt is, hogy sok esetben a melegedés megelőzte a CO2 koncentráció növekedését, ezért vitatható, hogy melyik az ok és melyik a következmény.
Hatalmas gazdasági és társadalmi árat fizetünk azért, hogy a Brüsszelből és Berlinből diktált éghajlat programokat igyekszünk szolgaian követni.
A konferencián a legfontosabb megállapítást alighanem Dr. Csete Mária mondta ki.
Eszerint fel kell készülni az elkerülhetetlenre, ezért a legfontosabb teendő az éghajlat változási hatások elemzése, és az alkalmazkodási stratégia kidolgozása, nyomatékosan figyelembe véve azt is, hogy az alkalmazkodási képességek területenként nagy mértékben eltérőek lehetnek.
Erre kellene inkább az erőforrásokat ésszerűen felhasználni, ahelyett, hogy kilátástalan szélmalom harcra pazarolnánk.

Dr. Héjjas István





A cikk tulajdonosa: Reális Zöldek Klub
http://realzoldek.hu

A cikk webcíme:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3395