Reális Zöldek Klub - Mészáros Milán: Miért fontos a 'Magyar út?'

Az idei választási kampányban egyre többet hangzik el az az érv, hogy a "magyarkodás", valamint a "magyar utas politizálás" ellentétben áll a demokráciával. Ezzel a mondvacsinált ellentmondással szükségtelen foglalkozni, azonban a Magyar út szükségességét talán nem érdektelen felmutatni.

2014-ben lesz harminc éve, hogy elolvastam Oswald Spenglertől a "Nyugat alkonyát", amely az első világháború után jelent meg először. Oswald Spengler ebben a könyvben nem korszakok szerint tárgyalja a történelmet -őskor, ókor, középkor, ...-, hanem kultúrák szerint. Így ő nyolc kultúrát sorol fel, amelyek a történelmet alakították. Spengler szerint -saját történelmi koráig- a történelem színpadán a babiloni, az egyiptomi, az indiai, a kínai, a mexikói, az antik, az arab és a nyugati kultúrák jelentek meg, s ezek közül mindegyik korszaka le is áldozott. Spengler a nyugati kultúrát "fausti”-nak nevezi. Ezért a fausti kultúra keretében elemzi saját jelenkorunkat is, az amerikai és az európai történelmet, amely szerinte már átlépett a civilizáció időszakába, és a látványos technikai gazdagság ellenére sok vonatkozásban hanyatlik. Spengler azt is mondja, hogy a nyugati történelemírást valójában a felhők szélén üldögélő, lábait lóbáló történészi pozíció jeleníti meg, s az olyan hatalmas kultúrák, mint például az egyiptomi, indiai vagy a kínai, csak távoli kozmikus ködökbe burkolózva és roppant szerénységgel keringenek a köldöknéző történelem-felfogásunk körül.

Hát ez bizony így van, s épp itt lenne az ideje egy kopernikuszi fordulatnak a történelem-, valamint világfelfogásunkban is. No, de mit mondanak ma korunk nagy nyugati gondolkodói a kérdésről?

Például, Jean Baudrillard francia filozófus, médiateoretikus és szociológus írja: "Mi, a nyugati civilizációhoz tartozók azt hisszük, hogy a világ realitása csak az lehet, amit mi tudományosan el tudunk képzelni, és anyagi formába tudunk önteni. Más civilizációk azonban komolyan veszik álmaikat, és más célokat tűznek ki maguk elé. Mi áldozatul estünk a tömegmédiumok hiperrealista világképének, amely voltaképpen saját magunk teremtménye, és így nem a többi civilizáció, hanem mi élünk az illúziók zsarnoksága alatt, és nem vagyunk képesek felszabadulni alóluk. És ez annyit tesz, hogy kultúránk alkotóereje kimerült." Ez a kendőzetlen igazság, amely megdöbbentően lesújtó kép is egyben.

Új Babilon épül: http://www.youtube.com/watch?v=Mw4Bk_ghaw0

Ilyen körülmények között mit tehetünk? Mihez nyúlhatunk? Hol van annak az emelő erőnek a forrása, amelyre rátalálva képesek leszünk kikecmeregni farkasvakságunkból, felhők szélén üldögélő, lábunkat lóbáló, köldöknéző és eleve kudarcra ítélt világfelfogásunkból?

Hát ezért fontosak az olyan útkeresések, mint a keleti nyitás politikája, az Új Nemzeti Színház, vagy az olyan nemzeti zöld szervezet, mint az RZK. Stb. Ezekben az a közös, hogy -élükön az RZK-val- különböző időpontokban, valamint egymástól függetlenül ismerték fel korunk parancsát, és saját területüknek és tevékenységüknek megfelelően keresik a felelős válaszokat korunk nagy kihívásaira. Korunk kihívásaira adott adekvát válaszok kimunkálására -és nem a kormány támogatására- szeretnénk biztatni minden felelősen gondolkodót.

2014. február 5.