Reális Zöldek Klub

Steele, Jonathan: Az ukrán válság: John Kerry-nek és a Nato-nak meg kell nyugodnia és vissza kell lépnie

Jonathan Steele: The Ukraine crisis: John Kerry and Nato must calm down and back off

http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/mar/02/not-too-late-for-ukraine-nato-should-back-off

Steele, Jonathan: Az ukrán válság: John Kerry-nek és a Nato-nak meg kell nyugodnia és vissza kell lépnie

Jonathan Steele: The Ukraine crisis: John Kerry and Nato must calm down and back off

o The Guardian, 2014. március 2.

John Kerry fenyegetései Oroszország kiűzésével a G8-ból és az ukrán kormány segítségkérése a Nato-tól olyan válság veszélyes fokozását jelzi, amely könnyen korlátozható, ha hideg fejjel gondolkodnak. Hisztéria látszik Washingtonban és Kijevben, amint az új ukrán miniszterelnök azt állítja, hogy „A szerencsétlenség szélén állunk” és behívja a tartalékosokat a hadseregbe válaszul a krími orosz katonai mozgásokra.

Ha az ország siralmas gazdasági állapotáról beszélne, annak lenne értelme. Ehelyett, az amerikai és az európai média nagy részével együtt túldramatizálja a fejleményeket keleten, ahol az orosz szószólók érthetően riadóztatnak, miután az új kijevi hatóságok félredobták a törvényt, amely megengedte az oroszt, mint hivatalos nyelvet a területeiken. Ők ezt bizonyítékául látják annak, hogy az oroszellenes ultranacionalisták Nyugat-Ukrajnából, akik az uralkodó erői voltak a múlt havi felkelésnek, még irányítanak. A kelet-ukrajnaiak félnek, hogy a középületek megrohamozásának hasonló taktikáját az ő választott tisztségviselőik ellen is felhasználhatják.

Kerry rohama Oroszország megbüntetésére és a Nato döntése válaszul Kijev felhívására a tagállami követek mai brüsszeli találkozójának a tartásával, hibák voltak. Ukrajna nem része a szövetségnek, így a közös védelmi kötelezettségek nem érvényesek. A Natonak tartózkodnia kell a beavatkozástól Ukrajnában szóval vagy tettel. A tény, hogy elköteleződésre törekszik, elefántot mutat a szobában: a krími válságnak és Oroszország heves ellenállásának a potenciális változásokkal szemben alapjául szolgál a Nato leplezetlen ambíciója folytatni a terjeszkedést abba, amit „posztszovjet térnek” szoktak nevezni. Ezt Bill Clinton vezette és az őt követő vezetők is folytatták Washingtonban. A Pentagon hátsó gondolata kétségtelenül az az álom, hogy az USA haditengerészete egy napon majd felváltja az orosz Fekete-tengeri flottát Szevasztopol és Balaklava krími kikötőiben.

A függetlenség óta minden közvélemény-felmérés Ukrajnában többséget mutatott a Nato-tagság ellenében, az országot 2010-ig vezető és most újra visszatért elitek azonban figyelmen kívül hagyták a nép akaratát. A Nato bőkezűségétől és egy hi-tech klub részének érzetétől elcsábítva, közös katonai gyakorlatokban vettek részt, sőt ukrán csapatokat küldtek Irakba és Afganisztánba.

Az eltávolított Viktor Yanukovych, minden hozzá-nem-értése, korrupciója és hatalmi visszaélése mellett, az első elnök volt, aki ellenezte a Nato-tagságot a választási kampányában, majd meggyőzte a parlamentet, az el-nem-kötelezettséget téve az ország biztonsági stratégiájának alapkövévé, Finnország, Írország és Svédország mintájára. A Nato elutasította ennek az elfogadását.

Még február elsején is, a mostani válság előtt, Anders Fogh Rasmussen, a birodalmat építő főtitkár ezt mondta egy biztonsági konferencián, Münchenben: „Ukrajnának szabad, külső nyomás nélküli választást kell biztosítani a saját útjáról”. A célzás világos volt: Ha nem lennének azok a ronda oroszok, Ukrajna hozzánk tartozna. Bölcsebb lett volna, ha Rasmussen azt mondja: „Ukrajna az el nem kötelezettséget választotta és mi tiszteletben tartjuk ezt a választást”.

Még nem késő mutatni némi bölcsességet most. Vlagyimir Putyin krími csapatmozdulatai, amelyeket a legtöbb orosz támogat, kérdéses törvényességűek annak a béke- és barátsági szerződésnek a feltételei szerint, amelyet Oroszország 1997-ben írt alá Ukrajnával. A törvénytelenségük azonban lényegesen kevésbé egyértelmű, mint Irak vagy Afganisztán USA-vezette megtámadásáé, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa megtörténte után hetekkel hagyott jóvá. És Oroszország csapatmozdulatai megfordíthatók, ha a válság befejeződik. Ehhez vissza kellene állítani a nyelvtörvényt Kelet-Ukrajnában és szigorúan kellene intézkedni az oroszellenes nacionalista fegyveres csoportok ottani középületeket veszélyeztető működésének megakadályozására.

A régió oroszul beszélő többsége ugyanúgy elítéli az elit korrupcióját, a munkanélküliséget és a gazdasági egyenlőtlenséget, mint a nyugatukrajnai emberek. De bekerítettnek és provokáltnak is érzi magát, létében fenyegetett kulturális örökségével. A felelősség ezeknek a gondoknak a kiküszöböléséért nem Washingtoné, Brüsszelé vagy Moszkváé, hanem kizárólag Kijevé.

(Ford. Szende Gy.)