Reális Zöldek Klub - Mészáros Milán: Az omnipotencia-paradoxon

Képes-e Isten akkora követ teremteni, amit maga sem tud felemelni? E paradoxon neve: "Omnipotencia-paradoxon”. Vagyis, hogy Isten mindenható-e vagy sem?

Kissé tudományosabb nyelven megfogalmazva, a "Végtelen nagy erő paradoxona” így hangzik: Mi történik akkor, ha egy végtelen nagy erő találkozik egy végtelen nagy tömegű megmozdíthatatlan tárggyal?. A matematika nyelvére átkonvertálva ezt a nyilvánvaló trivialitást, egyben egy fizikai értelmetlenséget kapunk, ugyanis az F=ma (erő egyenlő tömeg szorozva a gyorsulással) képletben ha az erő végtelen nagy, akkor a tömegnek is annak kell lennie. A fizika vagy a matematika nyelvén tehát végtelen nagy erő képes megmozdítani végtelen nagy tömeget. Ugyanis a fizikában vagy a matematikában értelmetlen azt kérdezni, hogy az erő (F) végtelen "értéke" a "nagyobb", vagy a tömegé (m), mivel mindkettő "csak" végtelen.

Ha azonban a tudományt figyelmen kívül hagyjuk -és csak úgy "agyalgunk", ahogy a filozófusok vagy a teológusok be szoktak kiabálni a pálya széléről-, akkor az omnipotencia-paradoxonban feltett kérdésre nincs jó válasz. Hiszen ha Isten képes megteremteni a követ, de nem tudja felemelni, akkor nem mindenható. Ha pedig nem képes ilyet teremteni, akkor megint csak nem mindenható. Pedig hát -"tudvalevőleg"- Isten valószínűleg akármekkora követ képes megteremteni és azt fel is tudná emeli. Ebből a "tudományos okfejtésből" már tényleg következik, hogy Isten mindenható. Tehát Isten mindenhatósága a fizika vagy a matematika nyelvén azt jelenti, hogy

végtelen nagyobb, mint végtelen

ami a fizikához vagy matematikához értő fülnek annyira sértő, hogy szavakba önteni sem tudom.

De -mondhatná egy vásott fülű teológus- lehet hogy Isten ravasz, és csak akkorát teremt, amekkorát fel bír emelni. Ha Isten ravasz, és ismeri a matematikát, akkor ez az "omnipotencia" már lehetséges, mert a maga erejét (F) végtelennek teremti, viszont a megmozdítandó tömeget (m) csak végesnek. Ez persze csak egy "mozgáskorlátozott vagy fogyatékos omnipotencia" lesz. Viszont egy ilyen már működik. És persze relativizálgathatunk, mondván, hogy az emberek számára ez a véges tömeg lehet végtelenül nagy, azaz megmozdíthatatlan. Oda jutottunk tehát, hogy Istent korlátozza a fizika és a matematika. Tehát, le is rántottuk a leplet az omnipotenciáról, azaz a mindenhatóságról.

És, most kapaszkodjunk meg, mert mélyen szántó vallási érvelés következik. Az omnipotencia paradoxon feloldása minden vallás alaptétele: Azaz létezik Isten és mindenható. De miért is? Azért, mert az elektronokhoz hasonlóan őt magát sem láthatjuk tökéletlen érzékszerveinkkel, még a legkifinomultabb műszereinkkel sem. (Fizikusként zárójelben meg kell jegyeznem, hogy az elektront igen is látjuk a műszereinkkel. Joseph John Thomsom 1906-ban az elektron felfedezéséért kapott fizikai Nobel-díjat.) De valahogy azért agyunkban-szívünkben-lelkünkben -mondják az okos vallás-filozófusok- tudjuk és érezzük hogy Isten van. És most következik érvelésük non plus ultra-ja; akkor már miért is ne lehetne egyúttal tökéletes és mindenható? Mert az -és a mögötte lévő háttér az örökléttel- olyan felemelő és vigasztaló. ...

Amikor az ELTE Logika Tanszékén logikát kutattam és oktattam, kollégáim és diákjaim kedvenc probléma-felvetése volt ez a híres paradoxon. Szerintem azonban értelmetlen ez a paradoxon (mint ahogy a tudományos Isten-bizonyítékok is azok), mert annak eldöntéséhez először azt kellene tisztázni, hogy az univerzum rendszer-e vagy sem. Bebizonyítottam (Magyar Filozófiai Szemle, 1986/3-4. szám), hogy a Russell-antinómia miatt az univerzum nem rendszer, illetve nem folyamat. Innentől nincs értelme az omnipotencia-kérdését úgy feszegetni, mint annak előtte. Sőt, egyáltalán felvetni sincs értelme, tudományosan. Isten léte nem a tudománynak, hanem a hitnek kérdése. Természetesen ez a lét is létezés, s ezt a létezést is tiszteletben kell tartani. A világot kizárólag a tudománnyal nem lehet megismerni, berendezni vagy otthonossá tenni. De ne keverjük a tudományt a hittel, a lélekkel vagy az Istennel.

Isten tudományos értelemben sohasem fog létezni vagy mindenható lenni. Mint ahogy például a fém sem beszél, valamint nem mindenható, mert ha beszélne vagy mindenható lenne, akkor már nem fém lenne.

Fentieket figyelembe véve, vagy éppen azok ellenére, mindig játszottam az omnipotencia gondolatával. No, nem abban a bornírt értelemben, ahogy ezt általában használják vagy értik. De nem is az omnipotencia-paradoxon értelmében. Hanem praktikus megközelítésben. S ezt még Isten figyelmébe is ajánlanám. Ez a paradoxon nélküli omnipotencia fogalom úgy jellemezhető, hogy a törvények és a viszonyok feletti mindenhatóság. Gondoljunk csak bele, hogy mennyivel más lehetne például a földi (emberi) lét, ha -az emberek helyett- a törvényeket és a viszonyokat változtathatnánk meg. Beleértve a természettörvényeket is. De nem kontár módon, belepancsolva a fizikába és a matematikába, hanem azokkal összhangban. Lehetővé tennénk például, hogy az emberek tudjanak repülni, vagy adósságaikat például ne a vagyonukkal rendezhessék -ez az athéni demokrácia vívmánya volt az addigi rabszolgává válással szemben-, hanem újabb lehetőségeket kapva plusz munkával (is) "törleszthessenek", természetes módon, minden megbélyegzés vagy retorzió nélkül. Stb.

Ha omnipotens lehetnék, akkor csak a viszonyokat és a törvényeket változtatnám meg, nem az embereket: A hosszú kanálhoz kötözöttek közül az egyiknek a kanalát a másik szájához emelném. A többi szerintem menne magától.

2014. április 4.