Reális Zöldek Klub - Dunai vízerő-hasznosítás

2014. április 9-én rendezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen az Energetikai Szakkollégium a dunai vízerő-hasznosítás helyzetéről szóló fórumot azzal a céllal, hogy a rendezvény látogatói átfogó képet kaphassanak a kérdéskörről, feloldják a téma több évtizedes tabu jellegét, és elősegítsék a társadalom szakmailag korrekt, nyílt tájékoztatását.

A téma előadói voltak: Dr. Guti Gábor (MTA Duna-kutató Intézet), Dr. Mészáros Csaba (BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék) és Ujhelyi Géza (Erőmű Beruházási Vállalat)

Az előadások igen magas szakmai színvonalúak voltak, azonban nyitva hagytak néhány lényeges kérdést, közöttük a téma igazi gyökerét, annak politikai vonatkozásait.

A vízlépcső ellenes mozgalom ugyanis nem szakmai kérdések alapján szerveződött.
A szervezők elhitették az emberekkel, hogy ha nem építünk vízlépcsőt, akkor ettől fog megbukni a kommunizmus.
És az emberek jelentős része ezt el is hitte, sőt sokan még ma is elhiszik, mert úgy gondolják, hogy hiszen nem építettünk vízlépcsőt, és tényleg megbukott a kommunizmus.

A kettő között az oksági kapcsolat pedig olyannyira nyilvánvalónak tűnhet, akár csak a széndioxid és a klímaváltozás közötti oksági kapcsolat, amely utóbbira Reményi Károly akadémikus is finoman célzott a hozzászólásában.
Ráadásul a média a mai napig azt sulykolja az emberek fejébe, hogy a Hágai pert megnyertük, pedig azt nagyon csúnyán elveszítettük. A politika a hatalmi érdekek összecsapásának területe.

Fel kell ezért tenni a kérdést, kinek volt, kinek lehetett érdeke elhitetni a szakmailag képzetlen tömegekkel ezt a böszmeséget. A mozgalom megszervezése ugyanis jelentős szakmai ismerteteket, pénzt, időt, energiát igényelt.
Vajon hol és kik írták a rendszerváltozás forgatókönyvét, és milyen céllal. Kerényi Ödön számításai szerint ugyanis a Bős-Nagymaros ügyből való kihátrálásunk - beleértve a Dunakilitinél megépült duzzasztómű üzembe helyezésének megakadályozását is - mintegy 3 ezer milliárdba került, nagyjából annyiba, mint most az atomerőmű bővítése.
Ez azután jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a kelet-közép-európai élvonalból gyorsan a sereg hajtók közé kerüljön, kiszolgáltatva az országot a nemzeti vagyon jelentős részét bagóért privatizáló nemzetközi spekulatív tőkének.
Az előadások során többször elhangzott finom célzás - nevének kimondása nélkül - egy bizonyos államtitkárra is, aki fontos szerepet töltött be a vízlépcső ellenes mozgalom szervezésében.

Nevezett államtitkárról az Interneten többek között ez olvasható:
"...1989-ben a Világbank kelet-európai részlegében dolgozott, ahol Kelet-Európa környezetvédelmi gondjairól készített tanulmányokat..."
( http://hu.wikipedia.org/wiki/Ill%C3%A9s_Zolt%C3%A1n )

Kérdés:
Vajon milyen céllal települt át Magyarországra az idézett személy éppen a rendszerváltáskor, holott akkor még állampolgársága sem volt, és hogyan kerülhetett később államtitkári pozícióba egy olyan kormányban, amely éppen a Világbank ellen vív szabadságharcot?

Csak találgatni lehet.
A rendezvényen - a fórum címének megfelelően - főleg az energetika kérdése volt a középpontban, bár szó esett a vízlépcsők árvízvédelmi, közlekedési, és egyéb vonatkozásairól is, beleértve a
partfalomlásokat, a meder mélyülést, és a talaj vízszint csökkenését is.

Arról viszont nem nagyon esett szó, mi történik, ha a Duna-Tisza közi homokhátságon a talajvízszint csökkenése miatt tovább folyik a mezőgazdasági területek elsivatagosodása, és több százezer ember fog tengődni az éhhalál határán, vigasztalni fogja-e őket a Gemenci természetvédelmi terület hatalmas eszmei értéke.

Mindent összevetve csak gratulálni lehet a szervezőknek és az előadóknak, és csak remélni lehet, hogy hasonló fórumok egyszer majd sokkal nagyobb nyilvánosság előtt is lezajlanak valamelyik nagy nézettségű TV csatornán.

A műsor címe pedig talán ez lehetne:
"Tiszta vizet a fejekbe!"

Dr. Héjjas István
aranydiplomás mérnök