Reális Zöldek Klub - Mácsai Tamás megjelölt a Facebookon

Mácsai Tamás ezt írta: „Így nézett volna ki az eredeti tervek szerint a nagymarosi vízlépcső."

A Reálzöldek Reális Zöldek Klub célja többek közt ennek (újra)építése, hogy miért az kiderül az oldalukon elérhető kapcsolódó anyagokból, de ha valaki az én véleményemre és "rövid" helyzetértékelésemre volna kíváncsi, annak alább bemásoltam azt, amely véleményt megjegyzést hozzáfűztem támogató nyilatkozatomhoz, amely elérhető weblapjukról: http://realzoldek.hu/

Innentől a saját írás:
"A nagymarosi, fajszi és adonyi vízlépcsők rendszere szükséges a Kárpát-medence vízgazdálkodása céljából az aszálykárok növekedése, az elsivatagosodás, a medermélyülés és talajvízszint csökkenés, szélsőséges árvizek ellenében. A dunai hajózás biztosítása nemzetközi kötelezettségünk és a magyar áruk piacra jutásának érdekében saját jól felfogott saját érdekünk is, melynek legtöbb járulékos haszonnal és legkisebb eredő környezeti kárral a vízlépcsők megépítésével tehetünk eleget. A vízlépcsőkbe épített vízerőművek önállóan is képesek a beruházást pénzügyileg rentábilissé tenni, amely megvalósítása a nagymértékű hazai hozzáadott érték lévén különösen jótékony hatást gyakorolhatna a magyar építőiparra és nemzetgazdaságunkra. A dunai vízerőművek potenciálisan a leggazdaságosabb, kötelező átvételi rendszeren kívül is versenyképes, kiszámítható, többszáz MW teljesítményben rendelkezésre álló megújuló energiaforrásunk, melynek kihasználásával egyidejűleg csökkenthetjük energiafüggőségünket és légszennyezettségünket. A nagymarosi és adonyi vízlépcsők mindemellett közúti hídként is jó szolgálatot tehetnének (a fajszi szerepét csökkenti a 2000-es évek elején elhamarkodottan megépített szekszárdi Duna-híd, azonban fontos lenne Paks II atomerőmű biztonságos hűtővízellátása céljából - emiatt prioritás, hogy még 2023 előtt átadásra kerülhessen.)

A dunai vízerőművek politikai tabuként kezelése, vizsgálatakor jellemzően kizárólag a megépítése esetén felmerülő veszélyek egyoldalú vizsgálata, a meg-nem-építés esetén felmerülő ökológiai, vízgazdálkodási problémák elemzésének mellőzése hiba, a megfelelő ismeretekkel és intelligenciával rendelkező vezetőktől bűn. El kell felejteni azt az álláspontot, hogy ezt akkor "eldöntöttük" és le van zárva. Időközben Bős megépült, a Vágot végig vízlépcsőzték (onnan sem jön már annyi hordalék), a medermélyülés folytatódott, a Homokhátság talajvízszintje tovább csökkent, ugyanakkor a vízépítés tudománya fejlődött, a szerzett pozitív tapasztalatok (a Tiszán és a Körösök vidékén) megmutatkoztak, a Dunába tisztítatlanul engedett szennyvíz mennyisége drasztikusan csökkent, az energia ára jócskán emelkedett. Ennyi változó körülmény után eljött az ideje, hogy aki tisztán lát ugyan, csak egykori politikai nézetei (ellenérdekeltsége) miatt ezt nem merte eddig felvállalni, se hallgasson tovább, hanem mondja ki: Akkor úgy gondoltuk, de most belátjuk, hogy Magyarország érdeke immár a vízlépcsők megépítése. Még az sem baj, ha a változó körülményekre hivatkozva, de a lényeg, hogy ezt lássák végre be.

A nagymarosi vízlépcsővel és a paksi beruházással párhuzamosan célszerű egy legalább 600 MW teljesítményű szivattyús energiatározó létesítése a Prédikálószéken (szintén 2023, az első új paksi blokk tervezett rendszerbeállítása előtt). Bár ellenérv a helyszínre a táj szépsége, mégis környezetvédelmi okokból szükséges volna belátni, hogy adott energiatárolási képesség Magyarországon ezzel a beruházással létesíthető a lehető legkevesebb környezeti beavatkozással, hiszen itt nem szükséges alsó tározótó létesítése, valamint a nagy szintkülönbség miatt kisebb (felső) tározótóval elégíthető ki ugyanakkora igény, ami mondjuk az itt rendelkezésre álló kb. 500 méteres szintkülönbséggel szemben 250 méteres szintkülönbség esetén csak kétszer akkora tározóval lenne kielégíthető. Emellett Prédikálószék közel helyezkedik el Budapesthez, amely a legfőbb energiafelhasználási központ, így hálózati szempontból is megfelelőbb helyszín, mint az eltárolandó energia megtermelésének (a párhuzamos működés ideje alatt Paks, a 2033 után ez kisebb súlyban, majd nagyobb mértékben talán a kisalföldi szélerőműparkok) és elfogyasztásának (Budapest és agglomerációja) főbb központjaitól egyaránt távolabb eső Zemplén-hegység. A szivattyús energiatározásra külföldi helyszín nem csak ellátásbiztonsági és energiafüggetlenségi okokból nem támogatható, de a beruházás jelentős hazai hozzáadott értékkel megvalósítható volta miatt újabb elszalasztott lehetőség lenne a hazai építőipar felpezsdítésére, amely pedig a vízlépcsőberuházásokkal és öntözőcsatornaépítésekkel a következő évtizedekben a nemzetgazdaság húzó ágazata, egyik legnagyobb munkahelyteremtője lehetne.

A "zöldek" pedig vegyék tudomásul, hogy nem lehet egyszerre példát venni Ausztria és Németország atomenergiaellenes hozzáállásából, elutasítani a vízerőműveket és a szabályozhatatlan megújuló forrásokból (szél, nap) származó energia betárolására alkalmas szivattyús energiatározókat és ellenezni az anyagában nem hasznosítható hulladék (megfelelő füstgáztisztító berendezések alkalmazása melletti) energetikai hasznosítását. Aki ezt teszi, végső soron a kőolaj és földgázlobbi érdekeit képviseli. Az ilyen "zöld" intelligenciájától függően vagy fizetett "kőolajzöld" vagy tudatlan "sötétzöld", de számomra semmiképpen sem a környezetét védő, országát féltő értelmes, jóakaró ember.”