Reális Zöldek Klub - A baloldal válsága

A baloldali ellenzék kétségtelenül válságban van, már ha egyáltalán létezik még Magyarországon baloldal. A válság okai sokrétűek, abban szerepet játszanak történelmi és ideológiai kérdések.

Aki elég idős ahhoz, hogy az 1950-es vagy a 60-as években már járt egyetemre vagy legalább középiskolába, tanulhatott politikai gazdaságtant, amelyből megismerhette a marxizmus álláspontját a baloldaliság és a liberalizmus kérdésében.

Eszerint a kapitalista társadalomban osztályharc zajlik. Az egyik oldalon áll a proletariátus, vagyis társadalom többségét alkotó, főleg bérből és fizetésből élő emberek, akik szorgalmas alkotó munkájukkal megteremtik az anyagi javakat és a szolgáltatásokat, amelyekre a társadalomnak szüksége van.

A másik oldal a burzsoázia, akik bár létszámban kisebbségben vannak, ámde hatalmas gazdasági erőfölényük birtokában kizsákmányolják a proletárokat, elrabolják tőlük a munkájuk eredményének nagyobb részét, de azért meghagyva nekik annyit, hogy éhen ne haljanak, vagyis hogy képesek legyenek újratermelni a saját munkaerejüket, és fel tudják nevelni a kizsákmányolásra alkalmas következő proletár nemzedéket.

Mindkét félnek meg van a maga ideológiája.
A proletárok marxista ideológiája a baloldaliság, vagyis a szocialista és kommunista eszmeiség, célja az anyagi javak igazságos társadalmi elosztása. Figyelembe véve azonban, hogy az ember hajlamos önzésre, át kell nevelni a társadalmat, ezért, átmenetileg, ezt a folyamatot felülről kell irányítani a proletárdiktatúra keretein belül.

A burzsoázia ideológiája ezzel szemben a liberalizmus, amely a szabadság és az emberi jogok jelszavával azt hirdeti, hogy mindenkinek joga van az embertársát kizsákmányolni, ha erre lehetősége van, és az illető hagyja magát.

A tananyagban külön kiemelték a modern kapitalizmus válságának egyik tünetét, nevezetesen az egyre szaporodó szelvényvagdosó kapitalistákat, aki a részvényeik hozamából, és értékpapírokkal való spekulációból élik luxus életüket, mert már azt a fáradságot sem veszik maguknak, hogy maguk zsákmányolják ki a proletárokat, még ezt a feladatot is fizetett alkalmazottakra bízzák.

Az 1980-as években, miközben a „spontán privatizálások” során fokozatosan lépkedtünk a kapitalizmus felé, kialakult a hatalom által hallgatólagosan eltűrt két nagy ellenzéki mozgalom, amelyek később párttá alakultak.

Az egyik volt az MDF, amely diplomatikus kompromisszumokkal igyekezett elérni a több párt rendszerű demokrácia bevezetését, programjában megőrizve bizonyos pozitív baloldali értékeket.

A másik a kommunista hatalommal radikálisan szembeforduló SZDSZ, amely harciasan hirdette a burzsoázia hagyományos liberalizmusát.

Azután megtörtént a rendszerváltás, amelyet ma már sokan inkább csak gengszterváltásként emlegetnek. Ennek során sikerült a nemzeti vagyon jelentős részét elherdálni, ezért nem csoda, hogy 1994-ben a szocialisták hatalmas választási győzelmet arattak.

És akkor jött a meglepetés.

Az ősi ellenségek, a baloldaliság és a liberalizmus szövetséget kötött. Ámde a viszonyuk olyan, mint tűz és víz viszonya. A tűzoltóság tapasztalata szerint, ha egyesítjük a tüzet és a vizet, a tűz kialszik, és a víz elpárolog. Nem marad utánuk csak hamu és korom.

Egy demokratikus országban azonban valóban szükség lenne olyan pártra, amely hajlandó felvállalni az alapvető pozitív baloldali értékeket. Ilyen kezdeményezés több alkalommal is történt az MSZP keretein belül, de mindig megbukott, és minden alkalommal a belső liberális vonal szerezte meg a vezetést, eltávolítva azokat, akik még tényleg hittek valamiféle baloldali eszmében.

Mivel pedig a bal-liberális oldal összes többi pártja nyíltan vállalja a hagyományos burzsoá liberalizmus eszmeiségét, ezért ma már a bal-liberális ellenzék megjelölésből a „bal” jelző bátran elhagyható.

Végső következtetésként levonhatjuk, hogy hazánkban a baloldal még sincs válságban, hiszen ami nem létezik, az nem is lehet válságban.

2014. augusztus 12.

Dr. Héjjas István