Reális Zöldek Klub - Az 'Új selyemút', avagy a cionista birodalom hegemóniájának végórái

http://www.atimes.com/atimes/China/CHIN-01-171214.html
Miközben a „fősodratú” média számos fontos és kevésbé fontos eseményről tudósított a végéhez közeledő év folyamán, a jövőnket legalapvetőbben meghatározó változásról kevés szó esett.

Nevezetesen arról a gyökeres világpolitikai fordulatot sejtető folyamatról, melynek során egy új, eurázsiai gazdasági tömb születik.
A szálakat elsősorban Kína mozgatja, de nincs nehéz dolga, ugyanis készséges, sőt lelkes partnereket talál a hanyatló, mindamellett (talán éppen ezért) vadul terjeszkedő nyugati birodalom befolyása alól szabadulni akaró államok között.
Az új,történelmi léptékű kezdeményezést Hszi-Csin Ping kínai államfő hirdette meg 2013 szeptemberében, Kazahsztán fővárosában, Asztanában.
A kínai államfő egy hónappal később sorra kerülő indonéziai látogatása alkalmából is beszélt az elkövetkező évtizedek legjelentősebb „projektjéről”, amely az „Új selyemút” néven vált ismertté.
Ha a kínai tervek megvalósulnak, történelmi léptékű fordulat fog bekövetkezni a világgazdaság,illetve a világpolitika folyamataiban: véget ér az USA és csatlósainak hegemóniája. Vagyis búcsút mondhatunk végre az
„egypólusú világrendnek”, és beköszönt a „többpólusú világrend” korszaka. Nagy kérdés az, hogy a cionista irányítású nyugati birodalom tudomásul veszi-e a Földgolyó népei feletti uralmának végét, vagy pusztító háborúba rántja bele az egész világot.
De mit is tartalmaz pontosan az „Új selyemút” nagyszabású terve? Kína arra készül, hogy gyorsforgalmi utak,szupersebességű vasúti hálózatok, valamint olaj-és gázvezetékek épüljenek, amelyek összekötnék Kínát és Európát. És nem csak szárazföldön, hanem a tengereken is vezetne egy „selyemút”. A tervekre és a munkálatokra a kínai vezetés eddig 40 milliárd dollárnak megfelelő összegeket különített el. A civilizációkat összekapcsoló hálózat létrehozásába természetesen bevonnák Oroszországot, Közép-Ázsia államait, számos közel-keleti országot (elsősorban Iránt), Törökországot, valamint azokat az európai nemzeteket, amelyek hajlandók bekapcsolódni a hatalmas üzleti és politikai lehetőségekkel kecsegtető ”projektbe”. A Kínából kiinduló út-, vasút- és energetikai hálózat végpontja az elképzelések szerint Németország lenne, míg a „tengeri selyemút” – a történelmi hagyományoknak megfelelően –Velencében érne véget. Az „új selyemútnak” számos elágazása lenne úgy a Közel-Kelet, mint Dél-Ázsia – kiemelten India – irányába. Egy korábbi - 2014 májusában közzétett – útvonalterv.
A tervezés már javában zajlik. Kína hatalmas összegű gazdasági megállapodásokat kötött az építkezések ügyében az „Új selyemútnak” köszönhetően kulcsfontosságú stratégiai helyzetbe kerülő – és éppen ezért szédületes fejlődés előtt álló – közép-ázsiai államokkal: Üzbegisztánnal, Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Türkmenisztánnal és Tadzsikisztánnal.Üzbegisztán kivételével mindegyik közép-ázsiai országnak Kína a legfontosabb kereskedelmi partnere.
A hatalmas út-, vasúti és energetikai hálózat keresztülfut majd a Kínához tartozó Hszincsiang provincián is, ahol ezért ugyancsak csillagászati összegű beruházások fognak megvalósulni az előttünk álló években. (Hogy a lázongó ujgur ellenállókat vajon lecsillapítja-e a hazájukra zúduló kínai pénzeső, az persze nem tudható.) De például haszonélvezője lehet a lélegzetelállító „projektnek” többek között Afganisztán is (melynek népére a brit, a szovjet, vagy éppen az amerikai gyarmatosítás csak szenvedést hozott),továbbá az évtizedek óta a Nyugat célkeresztjében álló Irán, a Nyugat szankciói és meg-megújuló háborúi révén tönkretett Irak,
a Nyugat által polgárháborúba taszított Szíria.
Ha az amerikaiak nem lesznek képesek megakadályozni a civilizációkat összekapcsoló történelmi vállalkozás megvalósítását, akkor a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, de Kelet-, sőt Közép-Európa népei örökre és
véglegesen kiábrándulnak majd az úgynevezett „nyugati értékekből”, melyek nevében országaikat meghódították, gyarmatosították, nyomorba süllyesztették és megalázták. De hogy mit jelent majd a gyakorlatban az „Új selyemút” létrehozása,arra nézve álljon itt néhány példa.
Jelenleg ha valaki Pekingből akar Moszkvába utazni az úgynevezett transz-szibériai hálózaton keresztül, akkor hat és fél napos utazásra számíthat. Ha megépül az új, szupergyors vonatok közlekedését biztosító vonal, akkor másfél nap (egészen pontosan 33 óra) alatt lehet majd eljutni Pekingből Moszkvába. De a tervek szerint a hálózat tovább épül, egészen Berlinig, miközben számos szárnyvonal is létesül, melyek
többek között Rotterdamot, Duisburgot, és feltehetően egyes kelet-, illetve közép-európai államok fővárosait, így Budapestet is bekapcsolnák a hálózatba. A „tengeri selyemút” pedig Kuangtung tartomány kikötőiből indul, a Malacca-szoroson, az Indiai-Óceánon, a Vörös-tengeren halad keresztül, a végállomás pedig, mint fentebb
említettem, Velence lesz. (Már persze ha az amerikaiak engedik.)
A lenyűgöző közúti, vasúti, tengeri és energetikai hálózat 10 év alatt fog elkészülni. Mindemellett Oroszország és Kína különös gondot fordít arra, hogy erősítse az úgynevezett BRICS (Brazília,Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) valamint az SCO (Sanghaji Együttműködési Szervezet, tagja Kína, Oroszország, Tadzsikisztán,Üzbegisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán) keretein belül a részt vevő államok együttműködését. És ne felejtsük: a körvonalazódó eurázsiai gazdasági közösségben részt vevő államok gazdasági ügyleteiket egyre inkább jüanban, rubelben,illetve saját valutáikban fogják lebonyolítani.
Az USA és a cionizmus kizárólagos világuralmát biztosító dollár hegemóniájának tehát alighanem befellegzett. Mint ahogyan az IMF és a Világbank sem fog többé diktálni a kínai-orosz tengely mentén felsorakozó államoknak, főleg azután, hogy 22 ázsiai állam részvételével létrehozták az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bankot.
De a BRICS államoknak is van saját bankjuk, amely főként az energiaellátás, a telekommunikáció és a közlekedés fejlesztésére összpontosít. Az új eurázsiai gazdasági együttműködés alapjait ez év májusában rakta le Vlagyimir Putyin orosz és Hszi-Csin Ping kínai elnök, amikor aláírták a 400 milliárd dollár értékű megállapodást az orosz-kínai gázvezeték építéséről. (A felek ráadásul nem dollárban fogják az üzletet
lebonyolítani.) Oroszország és Kína katonai téren is egyre közeledik egymáshoz: a jövőben közös hadgyakorlatokat tartanak, Moszkva pedig rövidesen S-400-as rakétarendszert fog szállítani Pekingnek.
A kibontakozó eurázsiai gazdasági együttműködés, és azon belül az „Új selyemút” létrehozásának sorsfordító következményeit tekintetbe véve nem csodálhatjuk, hogy a nyugati világ urai valóságos pánikban vannak.
A cionista oligarchia persze jó ideje érzékeli a Kína és Oroszország megerősödéséből fakadó veszélyeket. 2001. szeptember 11-e után az USA és csatlósai az „iszlám terrorizmus” hatalmas mértékben fölnagyított veszélyére hivatkozva, a Közel-Keleten indított háborúk révén próbálták a két feltörekvő rivális hatalom elől elszívni a levegőt. Részsikereket ugyan elértek, de alapvetően mégis kudarcot vallottak. (A kudarc részben abból fakad, hogy a zsidó lobbi nyomásának engedve az USA elsősorban a közel-keleti izraeli hegemóniára veszélyesnek ítélt erős államokat semmisítette meg, kevesebb figyelmet fordítva pl. Közép-Ázsiára, ahol Kína komoly befolyást szerzett.) 2011-ben az USA meghirdette „Kína korlátozásának” politikáját, és bejelentették, hogy az USA a jövőben elsősorban Ázsiára „figyel” – az eredmény azonban meglehetősen csekély.
2013-ban pedig a Nyugat megkezdte az Oroszország végleges meggyengítését és tönkretételét célzó műveleteket, melynek legfontosabb része az Ukrajna fölötti nyugati befolyás megszerzése és a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus felszítása volt. A hosszabb távú cél pedig nem más, mint az eurázsiai gazdasági együttműködés megakadályozása révén a nyugati birodalom kizárólagos világuralmának további biztosítása.
Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a német gazdasági élet irányítói feltétlenül érdekeltek lennének abban, hogy részt vegyenek az „Új selyemút” építésében, illetve az eurázsiai gazdasági közösség létrehozásában. Egy Peking-Moszkva-Berlin tengely létrejötte egyértelműen meghatározná Kelet-Európa államainak állásfoglalását is a teljesen új világpolitikai helyzetben.
Egyelőre a cionista lobbi még képes a német kormányt a hanyatló és egyre inkább tanácstalan nyugati birodalom érdekei mellett felsorakoztatni. A Kelet új keletű vonzása és a német érdekek felismerése nyomán azonban nem elképzelhetetlen, hogy a közeli jövőben változás következik be Németország egyoldalú(és ostoba) atlantista magatartásában. Az elmúlt évszázadok során az volt az általános vélemény, hogy azok a népek, amelyek nem képesek lépést tartani a Nyugaton végbemenő viharos ipari, gazdasági, kulturális és politikai fejlődéssel, végleg elmaradnak, elszegényednek, és így saját balsorsuk csakis saját
tétovázásuknak, „Nyugat-ellenességüknek” a számlájára írható.
Ennek az időszaknak, úgy tűnik, vége. Ha ösztönző és lelkesítő példákat keresünk, akkor már nem Nyugat felé, hanem keleti irányba kell tekintenünk.

Perge Ottó - Asia Times nyomán
Links: https://kuruc.info/r/6/137665/