Reális Zöldek Klub - Emlékezés az óesztendőre

A Reális Zöldek Klub 2007. évben az igazságot hirdette, hasonlóan, mint korábban 1992 óta mindig is hirdette.
A Reális Zöldek Klub szervezetét a Fővárosi Bíróság, 1992. december 11-én vette lajstromba.

A reális zöldek tizenöt éve hirdetik az igazságot. Tizenöt éve mondjuk hazugság azt állítani, miszerint Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzósága idején 1942-ben Mosonyi Emil a Magyar Királyi Vízerőhivatal vezetője által kijelölt nagymarosi duzzasztás sztálinista mű.

Maga az elv, az igazság a reális zöldek számára előbbre való, mint az az ember, aki ellene küzd.

2007 májusában közleményben kérte a Reális Zöldek Klub szervezete Sólyom László köztársasági elnököt, nyilatkozatában amennyiben a zöld szervezetekre utal, ne mossa össze az összes hazai zöld szervezetet. A Reális Zöldek Klub szervezete ugyanis nem bízta meg a Köztársasági Elnököt, hogy szervezete képviseletében szóljon. A reális zöldek szervezete ellentétben az Államfő vélekedésével a nukleáris energia békés felhasználását támogatja, az atomerőműben termelt villanyt sokkal tisztábbnak, zöldebbnek tartja sok más erőműben megtermelt villanyhoz képest. A reális zöldek szervezete ellentétben az Államfővel, minden alkotmányos eszköz felhasználásával küzd a vízlépcsőterv eredeti tervek szerinti befejezése érdekében. A reális zöldek, szervezte ellentétben az Államfővel a NATO lokátor legjobb helyéül a Zengőt, tartja.
Közleményünkben hangsúlyoztuk: szervezetünk működési célja, a környezetet lényegesen befolyásoló döntések szakmai-társadalmi vitájában jó megállapodások elősegítése, amelyet akkor vagyunk képesek hatékonyan érvényesíteni, ha a köztársasági elnök nyilvános megszólalásaiban a zöld szervezeteket nem mossa össze.
A butaság nem bűn, legfeljebb szerencsétlenség, s különösen szerencsétlenség, akkor, ha egy egész nemzet a butaság után indul el.

A rendszerváltáshoz vezető folyamatok között Magyarországon meghatározó szerepe volt a Duna mozgalmaknak. A Duna –mozgalmak az elmélyülő gazdasági és pénzügyi válság helyett politikai-legitimációs válságként a fennálló rendszerrel szemben a vízlépcsőt mutatták fel, a széles közvéleménynek.
Kelet-és a közép-európai országokban (lengyel, keletnémet csehszlovák és a többi) ökológiai mozgalom hasonló fontosságot nem kapott, mint Magyarországon a Duna –kör kapott. Közismert, hogy a „szocialista világrendszer” sorsa elsősorban nem az egyes országokban bekövetkezett történéseken, hanem világ fejleményeken múlott. Nálunk a média rendszerváltás középpontjába a „Nem kell erőmű” a Duna –kör által hangoztatott jelszót helyezte, a nemzetközi folyamatokat elhallgatta. A közvélemény abba a hiedelembe került a média egyoldalú befolyásolása következtében, az a jó, ha nem épül vízlépcső.

Az igazság kimondása a nemzetre semmiképpen nem lehet káros. Az igazság és a jó nem egyforma jogokkal bír a valótlansággal és nem egyenrangú a rosszal, sőt létjoga egyedül csak az igazságnak és a jónak van.

A reális zöldek szervezte alapvetően ember és emberiség centrikus.

Az ember környezete egyaránt jelenti az ember természeti és gazdasági társadalmi környezetét. Ha ebből egyedül a természethez való viszonyát emeljük ki, akkor a környezetvédelem pótcselekvésként jelenik meg.

A reális zöldek szerint úgy szeretjük az embereket legjobban, ha az igazság birtokába juttatjuk, azaz a jót megismertetjük és megszerettetjük velük.

A szervezet 2007-ben honlapot indított útjára. A honlapot napi gyakorisággal frissíti, teszi közzé véleményét álláspontját a környezetvédelme leple alatt folyó piszkos munkáról. Állítjuk azzal, hogy egyesek vélekedése szerint a politika piszkos mesterség nem lehet a dolgokat elintézni. Nemcsak a politika, hanem civilvilág téren is igen sok piszkos munka folyik.

Állítjuk ökodiktátorok fogságába került a magyarság.

A magyart nem sikerült a kommunizmus által megkövetelt új embertípusra átalakítani, annak ellenére sem, hogy Sztálin tankjai és sólymai 1956-ban szétlőtték és szétbombázták Budapestet.
A nyolcvanas évek közepétől „Dunaszaurusz” néven elhíresült mozgalom, a magyarság szellemiségével, és az emberiség technikai és kulturális hagyományaival ellentétes viselkedésmódot a rendszerváltozás idején megbukott vörös árnyalat helyett, zöldben kényszerítette a magyarságra, holott egykor egy világhatalom hadseregével a háta mögött sem tudta egy maroknyi fantaszta a magyart életmódjának radikális megváltoztatására, életfilozófiának feladására kényszeríteni.
Különösen veszély a nemzetre nézne, hogy egy maroknyi kisebbség, élén egy a népakarat teljes mellőzésével politikai alku keretében a vörös korszakban szociálódott figurával, most ugyanezt az alkotmányosságra, a törvényességre történő hivatkozással, a magyar embernek a közméltóságok iránti hagyományos tiszteletére építve, és azzal visszaélve próbálja megvalósítani. Honlapunkon felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egyre erősödő, minden építést akadályozó zöld diktatúra céljai és módszerei hasonlóak ahhoz, mint amitől 56-ban megszabadultunk.

2007-ben a fény megjelent az alagút végén. A gyertyák fénye ugyan még halványan pislog, a sötétség azonban már oszlik.

Az oszlás jelének tudjuk be, hogy 2007-ben a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága ülésén elhangzott a „reális zöldeknek igaza van.” A folytatás sem maradt el 2007-ben.

A vizek visszatartása fontosságára vonatkozó igazságunkat 2007-ben alkalmunk volt a Magyar Országgyűlés Környezetvédelmi és Gazdasági bizottsága előtt kifejeznünk.

Tulajdonképpen nem tettünk többet a bizottságok előtti megszólalásunk során, mint amire Csongrád térségéből a T. Házba, és Brüsszelbe érkezett képviselők már évek óta utalnak, víz nélkül nem megy elv fontosságára, és arra a helyi összefogásra hívtuk fel a politikusok figyelmét, amely Csongrádon létre jött, a helyi összefogásra a csongrádi vízlépcsőért mozgalom kialakulására hívtuk fel a politikusok figyelmét.

Feltehetőleg a bizottságok előtti megszólalásunk és a Reális Zöld valóság 2007. őszi számában, és a honlapunkon megjelent interjúk is hozzájárultak ahhoz, hogy a patkó mindkét szárában üllő képviselők a Vásárhelyi terv újra tervezését a kormánynak feladatként javasolták 2007-ben.

A sötétség oldásának legfontosabb aktusára 2007 december 17-én került sor a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén.

A Reális Zöldek Klub eufóriával fogadta, a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén 2007. december 17-én történteket.

Azt a tényt, hogy 245 képviselő nemmel szavazott az Államfő „zöld” ombudsman jelöltjére, a Magyar Országgyűlés nagy többséggel nemet mondott a vízlépcsőperben az úgynevezett „magyar álláspontot” kialakításban meghatározó szerepet vállaló Nagy Boldizsár megválasztására. (Zöldike)