'Még sincs parafálva' - a Népszabadság megerősítette a tévedését!
Dátum: 2015. March 27. Friday, 09:35
Rovat: Közéleti magazin


Népszabadság megerősítette a tévedését!
„Még sincs parafálva” (Népszabadság, 2015. március 27., Csuhaj Ildikó)
A Népszabadság munkatársa a mundér becsületét igyekszik védeni, még sincs parafálva fűtőelemekről szóló szerződés írásával.

A fenti „Még sincs parafálva” cím felett a következő olvasható:
Paks 2. Lázár János szerint a finn –orosz mintát követjük.

Csuhaj Ildikó, a Népszabadság munkatársa koránál fogva nem emlékezhet a múltra.
Csuhaj Ildikó nem emlékszik arra a tényre, hogy a probléma nem mai keletű. A Szovjetunió összeomlása után felmerült az üzemanyag ellátás folyamatosságának kérdése és ekkor a finnek és a magyarok megegyeztek abban, együtt fejezték ki a szándékukat az Euratom Ellátási Ügynökségnek (parafálták), hogy egy alternatív szállító üzemanyagát is használni fognak. A biztonsági előírások szerint ehhez szükség volt arra, hogy egy töltetet megvásároljanak, azt a hatóság bevizsgálja, engedélyezze, majd az legalább egy ciklusban 12 hónapig hibamentesen üzemeljen. A finnek ezt az engedélyezést és próbaüzemet el is végezték, de megmaradtak az orosz üzemanyagnál. Magyarország csak a tervekig jutott el, többszöri noszogatásra sem vásároltuk meg az alternatív üzemanyagot az angol érdekeltségű cégtől.

A parafálás keretében vállalt magyar kötelezettség telesítésének az elmaradásának a hátterében az állt, hogy 1992-ben az MDF kormány a Magyar Villamos Művek Tröszt és a TRÖSZT valamennyi vállalatának az élére új káderokat helyezett, amelyeknek fogalmuk sem volt a teendőkről, ami a négy paksi blokk üzemanyag ellátásának a biztonságos ellátását illeti.

Probléma sem jelentkezett Szovjetunió megszűnt, Oroszország a folytonosság jegyében partner volt a négy paksi blokk üzemanyaggal való ellátása kérdésében.

A Tröszt élén az új káderek szétverték a Tröszt szervezetét, beállították a „váltót” az 1994-ben a kormányrúd mellé került szoci kormánynak, hogy a Tröszt vállalatainak döntő többsége magyar állami tulajdonból más államok tulajdonába kerülhetett.

Paksra az igényét az Egyesült Királyság külügyminisztere jelentette be. A reális zöldek lobbi tevékenysége is hozzájárult, az angol szándék meghiúsulásához.

Az 1998-ban kormányrúd mellé került FIDESZ, ugyan ígéretet tett a rabló „privatizáció” felülvizsgálatára. Az ígértből nem lett semmi, a FIDESZ neoliberális közgazdászai, köztük Kaderják Péter, a villany piacosításának hazai élharcosa lett.

Az természetes, hogy a magyar részről is a rendszerváltást követően parafált ügy végrehajtását a Euratom számon kéri a harmadik Orbán kormányon.

Na, már most a nemzetközi szerződéskötési eljárásokban alkalmazott parafálási eljárás aktusa szerint, a szerződő felek kézjegyükkel (rövidített nevükkel vagy nevük kezdőbetűivel) kifejezik, hogy véglegesnek tekintik a megkötött szerződést.

Lázár Jánosnak a harmadik Orbán kormány képviseletében Brüsszelben csak arra volt lehetősége, hogy szóban kifejezze a finn/magyar mintán a Kormány nem kíván változtatni.

Lázár Jánosnak nem volt lehetősége Brüsszelben nevét sehova oda firkantania, mert a nemzetközi megállapodásokra vonatkozó pacta sunt servanda elve, „nem ad vissza babaruhát” kategóriába tartozik.

Ezt már megtanulhatta volna Csuhaj Ildikó, sőt politikai színpad valamennyi szereplője köztük Kövér László házelnök is, hiszen a vízlépcsőperben a Hágai Nemzetközi bíróság kimondta/alkalmazta a pacta sunt servanda elvét.

A politikusok közül talán Áder János az egyetlen kivétel. Áder János családon belül van, apósa, mint a Hágai Nemzetközi Bíróság tagja a pacta sud servanda elvét tagadta. Áder Jánosnak köztársasági elnökként sem kötelessége a családja ellenében fellépnie.







A cikk tulajdonosa: Reális Zöldek Klub
http://realzoldek.hu

A cikk webcíme:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4006