Reális Zöldek Klub - Petőfi a 48-as választásokon megbukott!

A segesvári csatában fegyvertelenül vett részt, és nem a harcban, hanem csak a harc színhelye körül. Nem volt ugyanis egyenruhája.

Petőfi szónoklatai 48-ban arra irányultak, hogy nem törvényesen megválasztott Országgyűlés, hanem az utca népe irányítsa Magyarországot.

„Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” prózára fordítva semmi értelme nincs, semmiféle olyan rabság nem volt, amelytől csak erőszakos módon lehetett volna megszabadulni 48-ban.
Petőfi igen nagy költő volt, de ebből egyáltalán nem következik, hogy nagy jellem és hogy jó ember volt., annál kevésbé, hogy jó politikus vagy hazafi lett volna. Petőfi gőgös ember volt.
Petőfi nem halt hősi halált 1849. július 31-én a segesvári csatatéren!
Olyat biztosan nem, mint amit „Egy gondolat bánt engemet „ című versében kívánt magának.
Petőfi tiszti rangjáról 1849-ben lemondott. Lemondása június 17-én jelent meg a hivatalos lapban, a Közlönyben.

Bem, június 20 – án magához hívta Petőfit, mert nagy szegénységével szenvelgett neki.
Kossuth és a kormány gyávaságát a főváros elhagyat, Petőfi elkeseredésében rendületlenül szidta. Családjával ugyan azt tette Mezőberénybe költözött.
Nemcsak családját szerette volna biztos helyen látni, hanem magát is.
Utolsó napokban arról szólt Pesten, hogy zavarok növekedésével Bem táborába menekül. Tehát nem abból a célból, hogy „ott essen el a harc mezején” és hogy „ott folyjon az ifjú vér ki a szívéből”.
Petőfi tisztában volt azzal, hogy Szendrey Júlia , se a kis Zoltán életét veszély nem fenyegeti.
Július 20-án ért Tordára, 24-én Kézdivásárhelyre, 25 –én Bereckre, hol Bemmel találkozott, aki vissza adta neki őrnagyi rangját, holott erre Bemnek nem volt joga. Az egyenruha azonban nem készült el a segesvári csata napjáig.

Egy honvéd tüzérmester azért, mert már civilben nem adta meg Petőfinek az őrnagynak kijáró tiszteletet, Bem kivégezte.

Petőfi nem meghalni, hanem életét megmenti ment Bemhez a harctérre.
Bem nem volt magyar, nem is beszélte nyelvünket.
A visszavonulás nem tartozott a katonai stratégiájához, hasonlóan, mint később Hitlernek sem.
A cári seregnek jogosítványa volt 2000 migráns Szibéria benépesítésére fogolyként begyűjteni, a csata körül statisztáló szláv nyelven is értő Petőfit is.