Reális Zöldek Klub - A rendszerváltás forgatókönyve és a Bős-Nagymaros ügy

Sokan a mai napig úgy hiszik, hogy a Kelet-Közép-Európában lezajlott rendszerváltásokat a „demokratikus” ellenzék önfeláldozó akcióinak köszönhetjük, amellyel megszabadították ezeket a jobb sorsra érdemes népeket a kegyetlen elnyomó kommunista diktatúrától.

Könnyen lehet azonban, hogy ez csupán a felszín, mondhatni, hab a torta tetején. Sok jel mutat ugyanis arra, hogy csaknem egy évtizeddel korábban már több forgatókönyv is készülhetett az elkerülhetetlen rendszerváltás lebonyolítására. Két forgatókönyv csaknem biztosan létezett, még ha nem is ment minden úgy, ahogyan azt az előrelátó stratégák elgondolták.

Az egyik ilyen forgatókönyv, nevezhetjük A-tervnek, keleten készült, a bukott politikai elit érdekében, a másik, a B-terv, nyugaton, főleg a volt gyarmattartó hatalmak gazdasági terjeszkedése érdekében.

Ami az A-tervet illeti, erre vonatkozóan figyelemre méltó az a TV riport, amelyet Grósz Károllyal készítettek 1995-ben, pár hónappal az 1996. januárban bekövetkezett halála előtt. A riportot mindössze egyetlen alkalommal adták le, utána soha többet, és állítólag még a felvétel is valahogyan elkallódott.

Grósz Károly meglepő őszinteséggel beszélt a rendszerváltást megelőző időkről. Fáradt beteg ember benyomását keltette, tudta, hogy nem fog sokáig élni, nincs mit takargatni mindarról, amit tud. Grósz komolyan hitt abban, hogy az emberiség jövője a szocializmus, amely megkíméli az embereket a haszonelvű kizsákmányoló kapitalizmustól, hitt abban is, hogy a történelmet vissza lehet fordítani ebbe az irányba. Elmondta, hogy a rendszerváltás előkészítésekor, a „spontán” privatizálásokban igyekeztek „helyzetbe hozni” az igazán megbízható elvtársakat, akik azután – új kapitalistákként – a gazdasági hatalom birtokában előkészíthetik a szocializmus útjára való visszatérést. Grósz a riporter kérdésére azt is elmondta, hogy a megbízhatónak gondolt elvtársak később mekkora csalódást okoztak, hogy a gazdasági erőforrások birtokában milyen gyorsan elfelejtették a párthűséget és a szocializmus eszméjét.

Szóval az A-terv nem igazán működött. Valamivel jobban sikerült a B-terv, amelyet gyakran ugyanazok az „elvtársak” támogattak, akik az A-tervnek köszönhették a meggazdagodásukat. A B-terv lényege az volt, hogy meg kell szerezni Kelet-Közép-Európában a gazdasági potenciál minél nagyobb részét, amelyet azután fel lehet használni akár termelésre is, vagy fel is lehet ezeket számolni a piacszerzés érdekében, miközben a felszabaduló értékes területeken jól jövedelmező bevásárló és szórakoztató létesítményeket lehet felépíteni.

Ami az akár 25-30 millió ember ellátására is alkalmas sikeres mezőgazdaságot illeti, annak szétverését az Antall kormány idején alkalmazott licitálásos kárpótlás megoldotta, gondosan ügyelve arra, nehogy túl sokan jussanak termőföldhöz olyanok, akik azt meg is művelik. Így lett Magyarországból olyan ország, ahol ma már a szegedi piros paprikát is Dél-Amerikából importáljuk. Ami az ipart illeti, ennek kapitalista „átszervezését” jól szemlélteti az, ahogyan az Újpesti hajógyárból Duna Plaza, a Ganz Villamossági Gyárból Mammut, a Magyar Optikai Művekből MOM Park lett.

Ami pedig a korábban világhírű Duna-tenger hajózást, valamint az ehhez kapcsolódó hajóépítő ipart illeti, annak totális felszámolásában döntő szerepet játszott a Bős-Nagymaros ügy, amelynek során elhitették az emberekkel, hogy a vízlépcsők tönkreteszik a természetet, és hogy az eredetileg még a háború előtt vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó által jóváhagyott nagymarosi beruházást a kommunisták találták ki.

Sok jel mutat arra, hogy mindez valóban része lehetett a B-tervnek. Amikor például 1984-ben megalakult a Duna Kör, deklarálva, hogy a céljuk a BNV beruházás megakadályozása, szinte alig száradt meg a tinta az alapító okiraton, Norvégiában haladéktalanul oda ítélték nekik az alternatív Nobel díjat, a hozzá tartozó nem csekély anyagi támogatással együtt.

Csak remélni lehet, hogy további C, D, E, és egyéb tervek végrehajtására egyelőre nem kerül sor.

2016. február,

Héjjas István