Reális Zöldek Klub - Búcsúbeszéd

Dr. Lipták Ferenc
Doboz, 1924. november 24. – Agárd, 2013. december 7.

Dr. Lipták Ferenc vízépítő mérnöktől, egyetemi oktatótól, szaktudóstól, munkatársunktól és barátunktól búcsúzunk.
Békés megyéből, Békés városából került Budapestre, mérnöki oklvelet szerzett 1950-ben, vas-diplomát 2015-ben, doktori címet 1961-ben, kandidátusi fokozatot 1976-ban. Pályafutásának jóformán az egészét, öt évtizednél hosszabb idejét a műegyetemi oktatás, a ménök-nevelés fontos helyén, az I. sz. Vízépítéstani Tanszékén tölthette be, előbb tanársegédi, később adjunktusi, végül docensi munkakörben, tanítva a hidrológia, hidromechanika, mezőgazdasági vízgazdálkodás, vízellátás és csatornázás tantárgyakat.

Tanulmányait, szakértői véleményeit, doktori értekezései tárgyát szabadalmait az öntözés köréből választotta. Emellett a Tisza, Duna és Körös folyók árvízvédekezésében is részt vállalt. Oktató munkája befejeztével, szinte élete végéig részt vett szakterülete életében.

1951. végén, illetve 1952. elején majdnem egyidejűleg kezdtem meg oktatói szolgálatomat Lipták Ferenccel a Vízépítéstani Tanszéken. Munkatársi viszonyunk és barátságunk azóta is töretlen, annak ellenére, hogy a sors néha távolabbra is sodort bennünket egymástól. Utoljára 1995-ben működtünk együtt egy államvizsga bizottságában.
Búcsúként talán Vörösmarty Mihály szavaival jellemezhetem dr. Lipták Ferenc barátom életét:

Mi dolgunk a világon? Küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Dr. Vágás István