Reális Zöldek Klub - Schiffer-lemondása. Az LMP melléfogásai

Róna Péter szerint Schiffer András volt az egyik leginkább tisztességes és jellemes magyar politikus. Lehet, hogy éppen ez a baj.

A reális zöldek szerint Szél Bernadett a leggátlástalanabb LMP politikus.
Szél Bernadettet, Schmuck Erzsébet követi a butasági rangsorban. Schmuck, valójában nem is gátlástalan, hanem butácska. Az MSZP országlása idején Schmuck Erzsébet a zöld tárcánál államtitkár. Rövid időn belül az MSZP felismeri Erzsike buta voltát, menesztik.
Zöld ügyekben Schmuck Erzsébet butasága szinkronban volt Szili Katalin házelnök butaságával és Kövér László házelnök butaságával is.
Sallai R. Benedek ellátogatott Szigetközbe.
Sallai látogatását követően az Öreg Duna ügyében nyilatkozott.
Az LMP képviselő nyilatkozatából kiderült, hogy lényegében azonosult a reális zöldek Öreg Dunával kapcsolatos véleményével, hozzátesszük Széles Sándor kormánybiztos és Babos Attila Települési Önkormányzatok vezetőjének a véleményével.

Távozik a politikából Schiffer András, mert alighanem elege van mindenből. Pedig Róna Péter szerint ő volt az egyik leginkább tisztességes és jellemes magyar politikus. Lehet, hogy éppen ez a baj. Ebben az országban nem lehet tisztességesen politizálni. Ami Schiffer András után a pártjából marad, az néhány tehetségtelen harmadosztályú politikus, akik majd végleg kivezetik az LMP-t a Parlamentből. Pedig jó ötlet volt a „Lehet Más a Politika” jelszó, amely alapelvet a vezetése alatt álló párt valóban igyekezett követni, egyenlő távolságot tartva jobb és bal oldaltól, konzervatívtól, liberálistól.

A baj azzal kezdődött, hogy az LMP egyre inkább környezetvédő zöld párttá alakult át, és ezzel sikamlós területre tévedt. Nem vették figyelembe, hogy a zöld mozgalmak többsége politikai és gazdasági lobbi érdekek szolgálatában áll, céljuk elsősorban nem a környezet, a természet, és az éghajlat védelme, hanem az ehhez kapcsolódó piaci szegmensek és üzleti lehetőségek megszerzése, olyannyira, hogy ha a politika minden döntésében követné a radikális zöld mozgalmak tanácsait, ezzel alighanem többet ártanának a természetnek és a környezetnek, mintha nem tennénk semmit.

Nem vették figyelembe azt a nemzetközi tapasztalatot sem, hogy a zöld mozgalmak kizárólag nagyobb városokban tudnak sikeresek lenni, márpedig vidéki szavazók hiányában aligha lehet országosan sikeres pártot működtetni. A nagyvárosiak többsége ugyanis csupán a TV-ből ismeri a természet és az éghajlat működését, ezért szinte mindent el lehet velük hitetni, szemben a természet közelében élő vidékiekkel, akik jóízűen megmosolyogják azokat a böszmeségeket, amiket a zöld aktivisták el akarnak velük hitetni.

Schiffer András lemondását nem sokkal előzte meg az egykori világbanki ügynök és volt államtitkár Illés Zoltán távozása a politikából, habár ő nem önként távozott, és azóta is osztja az észt azok számára, akik még hajlandók neki hitelt adni.

Három olyan téma van, ahol az LMP felelőtlenül felvállalta a radikális „méregzöld” mozgalmak hamis ideológiáját:

Az egyik az, hogy a nukleáris energiát szél- és nap-energiával kellene kiváltani. Nos, ha például a paksi atomerőmű áramtermelését napelemekkel akarnánk megtermelni, nagyjából 5000 hektár területet kellene napelemekkel beborítani, amelyből – a várható élettartam alapján – minden évben le kellene selejtezni és újjal kellene pótolni átlagosan 200-300 hektárnyit. Kérdés, mit kezdenénk ilyen hatalmas mennyiségű elektronikus hulladékkal. Az is kérdés, hogyan oldanánk meg az energia tárolás problémáját. Ha pedig szélturbinákkal oldanánk meg a kérdést, nagyjából 30 millió négyzetméter hatáskeresztmetszetű szélturbina erdőt kellene megvalósítani. Olyan ez, mintha építenénk egy 300 km hosszú, 100 méter magas szélfogó falat. A hatalmas, 30-40 emelet magasságú szélerőművekbe pedig annyi betont és acélt kellene beépíteni, amely fedezhetné 40-50 darab nagymarosi típusú vízerőmű beton és acél szükségletét.

Egy másik téma a széndioxidos klímahisztériához való csatlakozás, amelynek propagandája során füstölgő kéményekkel szemléltetik a káros CO2 kibocsátást, elhitetve a naiv városi emberekkel, hogy amit látnak, az azonos a színtelen, szagtalan, láthatatlan széndioxiddal. Ez a propaganda azonban teljesen tudománytalan. Míg ugyanis a Föld légkörében a széndioxid mennyisége a tized százaléknak is csupán a töredéke (400 ppm = 0,04%), addig a Mars bolygót csaknem tömény széndioxidból álló légkör borítja (95,6%), ámde ott a Földhöz képest alig van üvegház hatás.

A harmadik kényes téma a Bős-Nagymaros ügy, amelyben az LMP felsorakozott a dunakörös mozgalmak mögé, amely azt a hazug propagandát hirdette, hogy a Horthy Miklós által még 1938-ban jóváhagyott nagymarosi beruházást a kommunisták találták ki. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a zöld mozgalmak akadályozták meg a Dunakilitinél megépült duzzasztómű üzembe helyezését, amellyel magyar területen lehetett volna a vízmegosztást szabályozni, és nem kellene a szlovák féllel állandóan vert pozícióból alkudozni. A Szigetköz katasztrofális ökológiai helyzete nagyrészt ennek tudható be, miközben az LMP is csatlakozott azokhoz, akik ellenzik a valóban szakszerű megoldást.

Az LMP jobban tenné, ha leszállna erről a méregzöld döglött lóról, és helyette olyan politikát folytatna, amely megfelel az eredeti jelmondatnak, annak, hogy tényleg lehetne a politika más is, mint amilyen most, amelyben az embereket nem butítanák tudománytalan elméletekkel a sikeresebb korrupt pénzharácsolás érdekében.