Dr. Hoffmann Imre h. államtitkár úr köszöntő beszéde
Dátum: 2016. November 07. Monday, 14:48
Rovat: Közéleti magazin


Dr. Hoffmann Imre h. államtitkár úrnak a Nemzeti Víztudományi Programjának Első Eredményei című, az MTA Nagytermében, 2016. november 4-én sorra került rendezvényen elhangzott köszöntő beszéde:

A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Programjának első eredményei – előadóülés (2016. november 4-én, 10.00 óra, MTA székház nagyterem)

KÖSZÖNTŐ

Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Magyar Tudomány Ünnepe egy méltó esemény abból a szempontból is, hogy a magyar víztudomány megújítását, a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Programjának első eredményeit a Víz Program Irányító Testülete kezdeményezésére előadóülés keretében mutassuk be.
Az előrelépés jelei már megfigyelhetők, nem kis részben a Víz Keretirányelv érvényesítésének köszönhetően, ami a teljes integrált vízgazdálkodás elveivel összhangban megköveteli a vízgazdálkodás vízgyűjtőszintű megközelítését és a társadalom bevonását a döntéshozatali folyamatba. De a valódi integrált vízgazdálkodásnak a társadalom és gazdasági fejlődés vízgazdálkodási igényeit is biztosítani kell.
Ennek a szemléletnek egyik legjobb példája a Duna-vízgyűjtő, ahol a vízgazdálkodás, az árvizek, az aszályok, az éghajlatváltozás és a hordalékmérleg problémáinak megoldásán 19 ország dolgozik együtt.
Magyarország a nemzetközi vízügyi szakterületen elért sikereként tartja számon, hogy 2013-ban a Magyar Kormány és a Víz Világtanács együttműködésben megszervezett első Budapesti Víz Világtalálkozó elfogadott Nyilatkozata hozzájárult ahhoz, hogy 2015 szeptemberben az ENSZ magas szintű fóruma által elfogadott 17 fenntarthatósági célkitűzés között a víz külön célként szerepeljen.

Az első Budapesti Víz Világtalálkozót követően a résztvevő magyar kutatók kezdeményezték egy víztudományi kutatásokkal és intézményrendszerrel kapcsolatos Bizottság megalakítását. Az Elnöki Víztudományi ad-hoc Bizottság 2015-ben megalakult annak érdekében, hogy Magyarországon legyen egy Nemzeti Víztudományi Kutatási Program a Magyar Tudományos Akadémia koordinálásával, biztosítva a víztudományi kutatások hazai és nemzetközi élvonalba emelését.

A magyar víztudomány ugyanis olyan helyzetbe sodródott, hogy cselekedni kellett. Az elmúlt évtizedeket a magyar vízgazdálkodás tudományos alapokra helyezett kutatás-fejlesztési rendszerének humán és intézményi szétesése jellemezte, amely mára arra a szintre jutott, hogy a víztudományok szerepe a vízgazdálkodáshoz kapcsolható döntéshozatalban háttérbe szorult.
A nemzetközi tendencia is azt mutatja, hogy a vízgazdálkodás területén globálisan évente több száz milliárd dollár fejlesztésre lesz szükség ahhoz, hogy biztosítható legyen a fenntartható fejlődés programban és a párizsi klíma-megállapodásban elfogadott célok teljesülése, amely kellő színvonalú tudományos támogatás rendelkezésre állása nélkül nem valósítható meg.
A magyar víztudománynak nagyszerű múltja és kiváló eredményei vannak, amelyre lehet építeni. Szerencsésnek mondható, hogy az elődök, mint Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Kvassay Jenő, Lampl Hugó, Mosonyi Emil magasra tették nekünk, az utókornak a mércét.
A magyar vízügyi szakma nagy elődjei közé sorolom Gróf Széchenyi Istvánt, akinek idén ünnepeljük születésének 225. évfordulóját. A „legnagyobb magyar” eszmerendszerében a magyar nemzet felemelkedése, haladása és tökéletesedése kulcsgondolat volt. Ebben az eszmerendszerben illeszkedett bele az 1846-ban megkezdett „szőke” Tisza szabályozása is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A vízgazdálkodással összefüggő feladatok elvégzése nagyobb részt a közfeladat ellátás keretei között történik. Közfeladat a vizek káros többlete elleni védelem vagy a vizek káros hiánya elleni küzdelem. Ide értve az árvíz és a belvíz elleni védekezést vagy az aszálykezelést.
A vízgazdálkodás területén az elmúlt időszakban több Európai Uniós irányelv végrehajtásában mérföldkőhöz érkeztünk. A Kormány 2016 márciusában elfogadta Magyarország második Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervét, valamint az ár- és belvízkockázat csökkentésre vonatkozó Magyarország Országos Árvízkockázat-kezelési Tervét. A víz-ár politika kialakítására vonatkozó tematikus ex-ante feltételeit Magyarország teljesíti a mezőgazdasági vízhasználatok díj és járulékmentességének megszüntetésével, valamint a vízhasználatok mérési kötelezettségének előírásával.
Mindezekkel összehangoltan készül el a Kvassay Jenő Terv, amely az árvízkockázati tervezés, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szempontrendszerén túl részletesen foglalkozik a klímaváltozás következtében egyre fontosabbá váló, integrált vízgazdálkodási feladatok, aszálykezelés, öntözés-fejlesztés meghatározásával, valamint a szükséges feltétel- és intézményrendszer kérdéseivel is.
A vízgazdálkodással kapcsolatos közfeladatok ellátása során tehát az igazgatási szereplők döntési helyzetbe kerülnek és döntéseket hoznak. Stratégiát és szabályozást alkotnak, fejlesztéseket hajtanak végre, védekeznek, vagy mentesítési, kármentesítési feladatokat hajtanak végre.
Ezek közül egyetlen olyan szakterület sincs, ahol ne lenne igény tudományos támogatásra, vagy megfelelően képzett szakember közreműködésére. A tudomány támogatása nélkül nem hozható jó döntés. A tudomány támogatása nélkül nem található meg az optimális műszaki, vagy a költséghatékony megoldás.
A magyar kormányzat is bel- és külpolitikájában egyaránt kiemelt fontossággal kezeli a vízgazdálkodást.
A szakmai-társadalmi szervezetek közül a Magyar Hidrológiai Társaság, amely 2017. februárjában ünnepli megalakulásának 100. évfordulóját is igen sokat tett és tesz is a magyar vízgazdálkodásért. Az MHT tevékenysége ugyanis az elmúlt 100 évben szorosan összefonódott, és egyben szerves része volt hazánk vízgazdálkodás fejlődésének.

Az MHT szellemisége, gondolkodásmódja különösen fontos napjainkban akkor, amikor kulcsfontosságú kérdés vizeink jövője, az azokkal való fenntartható gazdálkodás, a vizekhez köthető természeti értékek védelme és szolgáltatásaik fenntartása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Elnöki Víztudományi ad-hoc Bizottság megteremtette az alapot az általa megfogalmazott feladatok alapján arra, miután a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége június 28-án elfogadta a Nemzeti Víztudományi Kutatási Programról szóló előterjesztést, hogy a vízügyi ágazat igényei szerint az éghajlatváltozás lehetséges hatásainak figyelembe vétele mellett megkezdődhessen olyan kiemelt kutatási feladatok fejlesztése, mint a balatoni mintaprogram, az aszálykezelés és a magyarországi öntözés problémáinak megoldását célzó rendezett átlátható jövőkép megalkotása, valamint a vízügyi közép és felsőfokú képzés-oktatás fejlesztése.
Egyik elsődleges célkitűzés, hogy elkészüljön a Nemzeti Víztudományi Kutatási Terv, melynek egyik célja egy felhasználó orientált kutatási agenda összeállítása. Mely megvalósulása esetén, biztosítja a nemzetközi és hazai kötelezettségek teljesítéséhez szükséges tudást. Olyan tudást, mellyel ki lehet lépni a nemzetközi szakmai porondra is.

Másik alapvető célkitűzés a hazai víztudományi műhelyek hálózatba szervezése.
Az előadóülés legfőbb üzenete véleményem szerint, hogy a célzott, vagy alkalmazott kutatásoknak akkor van igazán értelme, akkor lesz hasznos, ha a gyakorlati és kutatói oldal együtt tud működni.
Eddig is megvolt az együttműködés az állami szervek, a kutatók, kutatói műhelyek között, ám ezt még szorosabbra kell fűzni, és le kell rövidíteni az időt az alapkutatások és a különböző vízügyi problémákat megoldó tervek kivitelezése között.

Köszönöm, hogy meghallgattak.








A cikk tulajdonosa: Reális Zöldek Klub
http://realzoldek.hu

A cikk webcíme:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4563