Reális Zöldek Klub - Petz Ernő: Brexit és Anglia energiapolitikája

Forrás: http://energiaakademia.lapunk.hu/tarhely/ energiaakademia/dokumentumok/ 201611/brexit_es_anglia.pdf

Korábbi írásunkban Brexit és klímapolitika címmel nemzetközi vélemények alapján arról
írtunk (2016. 07. 10.), hogy a klímapolitikában vajon milyen változások várhatók Nagy‐
Britanniának az EU‐ból való esetleges kilépése következtében. Minthogy a klímapolitika
szoros összefüggésben van az energiapolitikával, jelen írásunkban az energiapolitikában
várható változásokról lesz szó, aminek aktualitását az adja, hogy megjelent az angol
parlament felsőházi gazdasági bizottságának az ezzel kapcsolatos vizsgálati jelentése.1 A
jelentés összefoglalója alapján adunk rövid ismertetést.
A bizottsági jelentés Nagybritanniában az energiapolitika gazdasági kihatásai címmel jelent
meg. A klímapolitikával való szimbiózis miatt (lásd „közös klíma‐ és energiapolitika”)
természetesen a klímapolitika bírálata sem kerülhető el.
Alapvető megállapítás: a jelenleg alacsony nagykereskedelmi áramárak után nem kerülhető
el az árak akár jelentős emelkedése, éppen az egyoldalú klíma‐és energiapolitika
következményeként. A biztonságos energiaellátáshoz szükséges erőművi kapacitások egyre
szűkösebbek, és nem is látható, hogy ilyenek létesítésére megfelelő beruházások
létrejönnének. Ugyanakkor egyre bővül a szél és naperőművek kapacitása, amelyeknek
kiszámíthatatlan termelése jelentős problémákkal jár. Különös gondot jelent a fogyasztói
csúcsok idején a biztonságos áramellátás. Az EU‐ból való kilépés (Brexit) kapcsán
szükségszerűen napirendre kerül az Egyesült Királyság dekarbonizálási politikájának átfogó
újraértékelése.
Jelenleg nem képzelhető el a szükségessé váló új erőművi kapacitások létesítése kormányzati
támogatás nélkül. A piaci verseny szétesett, elsősorban a megújuló energiaforrások
hasznosításának erőltetett hajszolása miatt, ami a nagy támogatások mellett még jelentős
hálózatoldali költségeket is igényel. A kormányzat legújabb becslése szerint 2020‐ig a
gazdaságnak 43 %‐al nagyobb energiaköltségekkel kell számolnia, ami közvetlenül a klíma‐ és
energiapolitikának köszönthető. Ez különösen az energia‐intenzív iparágakat sújtja.
Angliában dekarbonizálják az energiatermelést, miközben várhatóan megnő az olyan áruk
importja (pl. Kínából), amelyeket elsősorban szénerőművekben termelt árammal állítanak
elő.
Az energetikában az egyik legjelentősebb változás az olaj‐ és gázárak drámai csökkenése. A
fosszilis energiahordozók árának csökkenése jelentősen befolyásolja a megújuló energiák
jövőbeni kilátásait (noha sokan a versenyképességük bekövetkezését vizionálják). Ezért
elkerülhetetlen a dekarbonizálást célul kitűző energiapolitika felülvizsgálata. Ennek
keretében fel kell számolni az akadályokat az olcsó és megbízható energiaforrások
hasznosítására irányuló beruházások elöl. Prioritásként kell kezelni, hogy a lakossági és az
ipari áramellátás egyaránt olcsóbbá váljék. A szén‐dioxid kibocsátásával kapcsolatos
célkitűzéseket is újra kell gondolni. De egyébként is az EU‐ból való kilépés kapcsán minden
releváns EU‐s törvényt újra kell értékelni.
1 www.thegwpf.com/house‐of‐lords‐inquiry‐the‐economics‐of‐uk‐energy‐policy
   ¤  ¤  ¤
A jelentés a mostani helyzet értékelését, a levonható következtetéseket és a tennivalókat 21
pontba tagolva sűríti, amelyek a következő témacsoportokba sorolhatók:
Az energiapiaci környezet (szénhidrogén árak) változása, a kormányzat reagálási
képességének elemzése.
A profitok megfelelősége a privát beruházások ösztönzésére.
A magas energiaköltségek hatása az ipari kapacitások alakulására. Szükséges
intézkedések.
Az energiaellátás összeomlásának elkerülése érdekében a rizikó csökkentésére
teendő intézkedések.
Az energiaköltségek csökkentése érdekében az alternatív árstukturák lehetőségeinek
vizsgálata, különös tekintettel a fogyasztók szegényebb rétegeire.
Az egyes pontok részletesebb ismertetésére nem térhetünk ki, de néhány fontos,
megállapítás, ill. törekvés a vizsgálati jelentés szakmaiságának és szellemének bemutatására
mindenképpen figyelmet érdemel. Megjegyezzük, hogy a hivatkozott jelentés több szakmai
elemzésre épül, amelyeknek eredeti szövege a hivatkozások alapján megkereshető.
 Az 1. pontból: Az EU klíma‐ és energia tervei irreálisan magas szénhidrogén árakkal
számolnak (2020: 115 $/hordó, 2030: 121 $/hordó, 2050: 143 $/hordó), az erre
épített energiapolitika felülvizsgálandó.
 A 2. pontból: A magasra tervezett energiaárak eltorzították a kormányzati
törekvéseket is. Ennek kirívó példája: a Hinkley Point atomerőmű C‐jelű bővítésének
(2×1500 MW) költségei az eredeti 6,1 milliárd Fontról 29,7 Fontra emelkedtek.
 A 3. pontból: A jó kormányzás arról ismerhető fel, hogy a külső körülmények
megváltozása esetén képes a korrekcióra. Az új kormány által azonnal létrehozott
Department for Business, Energy and Indrustrial Strategy új minisztérium feladata a
dekarbonizációs energiapolitika átdolgozása és új alapokra helyezése.
 A 4. pontból: További követelmény a palagáz‐kitermelés gazdasági előnyeinek
maximálása. A kormányzatnak el kell hárítania e területen az akadályokat, és utakat
nyitni az innovációnak.
 Az 5. pontból: A megújuló energiák támogatása mellett, a hálózati terhelések
növekedése miatt jelentősek a hálózati plusz költségek is.  A szélerőműveknek és a
nagyszámú kis naperőműnek a hálózatra való csatlakoztatása jelentős költséget
igényel.
 A 6. pontból: Jelenleg a kormányzat nem képes új erőművi kapacitásokat létesíteni,
csak szubvenciókkal. A megújuló kapacitások létesítését egyoldalúan támogatták,
noha olcsóbb és megbízhatóbb alternatívák is lennének.
 A 7. pontból: Az energiafogyasztók hátrányára vált a megújulókat támogató
energiapolitika. 2015‐ben a lakossági fogyasztók átlagosan 214 Fontot takaríthattak
volna meg, ha szélerőművek helyett pl. gázerőműveket építettek volna. Az EU
szabályozások közül az Egyesült Királyságban a megújuló stratégia tekinthető a
„legdrágábbnak”.
 A 8. pontból: A megújuló energiák abnormális támogatása következtében csökkent
ugyant a szén‐dioxid kibocsátás, de ez nem tekinthető akceptálható eredménynek.
 A 9. pontból: A megújulók támogatásának költségei rendkívül magasak az elért céllal
való szembesítéskor. A szén‐dioxid kibocsátásnak egy tonnával való csökkentése
naperőművek révén 380 Fontba, offshore (tengerre telepített) ‐ ill. onshore
(szárazföldi) szélerőművek építése esetén 274, ill. 137 fontba kerül. A szén‐dioxid
un. „szociális költsége” csupán 3÷30 Font.
 A 10. pontból: A magas energiaköltségek hátrányosan érintik az Egyesült Királyság
teljes iparát. A versenyképesség fenntartása viszont olcsó energia biztosítását
igényli. Ezért alapvető reformra van szükség az energiapolitikában, amely az ipari
stratégiába illeszkedik. Ennek megvalósítása az említett új minisztérium feladata.
 A 11. pontból: Az EU klímapolitikája csak egy kontinensre vonatkozik, aminek
következtében a növekvő költségek miatt számos ipari tevékenység más
kontinensre költözik. Az EUROFER becslése szerint pl. egy tonna acél 2020‐ban 28
euróval drágább lesz a környezetvédelmi előírások miatt.
 A 12. pontból: A versenyképesség kockázatait növeli, hogy az EU különböző
országaiban más‐ és másképpen járnak el. Pl. Németországban a megújuló
energiahasznosítás költségeit nagyvonalúan elsősorban a lakossági fogyasztókra
terhelik. Az Egyesült Királyságban ez nem akceptálható út.
 A 13. pontból: Angliában a hagyományos áramtermelő kapacitások csökkenése
jelentős gondot okoz.  Ha a jelenlegi energiapolitika folytatódna, akkor 2025‐ig akár
40÷55 %‐os kapacitás csökkenés következhet be. A kormánynak már most is a
költséges kapacitásversenyt kell alkalmaznia a rendszer stabilitásának a
biztosítására.
 A 14. pontból: Az EU környezetvédelmi előírásai miatt több széntüzelésű erőművet le
kellett véglegesen állítani, miután az előírások betartása mellett veszteségessé
váltak. A megújuló kapacitások támogatása az energiapiacot és ezzel a megbízható
hagyományos erőművek területén a befektetési hajlandóságot is szétverte.
 A 15. pontból: Az EU‐ból való kilépés esetén az EU emissziós direktívája érvényét
veszti, ezáltal az Egyesült Királyságban azzal növelhető azonnal az ellátásbiztonság,
hogy a még üzemképes erőművi egységeket újra üzembe helyezik, ill. egyes
egységek élettartamát meghosszabbítják.
 A 16. pontból: Az öregebb erőművek üzemben tartása azonban csak átmeneti
intézkedés. Fontosabb az olyan piaci feltételek biztosítása, hogy új erőművi
egységek épüljenek. A kapacitás szűkösség az által is csökkenthető, ha korszerű, jó
hatásfokú kombinált ciklusú (CCCGT) gáztüzelésű egységek is épülnek, amelyeknek a
létesítési ideje is rövid. Ezzel kapcsolatban a szén‐dioxid kereskedelemből való
kilépés is megfontolandó.
 A 17. pontból: Az energiapolitika reformját elsősorban az egyre növekvő energiaárak
sürgetik. Becslések szerint változatlan energiapolitika mellett 2020‐ig a vállalatok
átlagos áramköltségei 77 %‐al növekednének (a 2014 évi költségekhez képest). E
költségek 43 %‐a közvetlenül a klíma‐és energiapolitika következménye.
 A 18. pontból: A klímapolitikával közvetlenül összefüggő költségeken kívül még
áttételes költségek is jelentkeznek, pl. a szél‐ és naperőművek áramtermelésének
bizonytalansága és állandó ingadozása miatt. Ezért állandóan megfelelő helyettesítő
(konvencionális) kapacitásokról kell gondoskodni. Az ezzel járó költségek 2001 és
2012 között a háromszorosára növekedtek, jelenleg meghaladják az évi egy milliárd
Fontot. A villamos hálózati költségek is jelentősen növekszenek, pl. az új megújulós
erőműveknek a hálózatra csatlakoztatása miatt. 2020/21‐re e költségek évi öt
milliárd Fontra növekednének. A növekvő megújulós erőművi kapacitás miatt a
villamos hálózatok egyre inkább túlterhelődnek, ami az ellátásbiztonságot
veszélyezteti.
 A 19. pontból: A Megújuló Direktíva (2009) visszavonása az első fontos lépés az
energiapolitika reformjában, minthogy a megújulós energiatermelés következtében
növekedtek jelentősen az energiaárak.
 A 20. pontból: Az EU egyoldalú klímacéljainak teljesítése szerencsétlenül nagy
gazdasági károkozással jár. A 2030‐ig érvényes (megemelt) megújulós
energiatermelési és energiahatékonysági célkitűzések, valamint az üvegházhatású
gázok kibocsátásával kapcsolatos célérték növelése tulajdonképpen egy jóléti
transzfer az energiafogyasztók felöl a megújulós ipar irányába. A Brexit után
lehetővé válik az energetika olyan menedzselése, hogy az ellátásbiztonság
növekedjék és a fogyasztói költségek csökkenjenek.
 A 21. pontból: A primerenergia felhasználásának 20 %‐al való csökkentése (EU klíma‐
és energiacsomag 2020) akkora pénzügyi teherrel jár, amely ötször magasabb, mint
a szén‐dioxid kibocsátással kapcsolatos cél elérésének költsége. Az
energiahatékonyság 30 %‐os javítása pedig ugyanezen költségek 300 %‐ra rúgnak.
Ezek a költségek rendkívül magasak, ezért a kormányzatnak ebből a klíma‐ és
energiapolitikából vissza kell vonulnia.
¤  ¤  ¤
Amíg fogalmaztam ezt a tájékoztatót, világgá kürtölték a szenzációs hírt: az Egyesült
Államok 45. elnöke Donald Trump, a republikánusok elnökjelöltje lett. Ez új helyzetet
teremthet a világban diktatórikusan eluralkodott klíma‐ és energiapolitika területén is.
Ismert, hogy Barack Obama elnök elkötelezettje volt a globális felmelegedés elleni
harcnak. Több törvényjavaslatát a többségű republikánus kongresszussal nem tudta
elfogadtatni, ezért a klíma‐, ill. energiapolitika területén un. elnöki rendeletek útján
érvényesítette törekvéseit. Nagy a valószínűsége annak, hogy az új kormányzat
kezdeményezni fogja ezek visszavonását, ill. módosítását, minthogy a republikánus
politikusok nagy része klímarealista („klímaszkeptikus”). Egyéb folyamatokkal együtt
(ideértve pl. az itt tárgyalt angol parlamenti bizottsági jelentéssel elinduló folyamatot)
nagy valószínűséggel a klíma‐ és energiapolitikának egy új fejezete kezdődik.
(Petz Ernő, 2016. 11. 11. – a lányom szülinapján.)