Reális Zöldek Klub - Azonosság Orbán Viktor és Sólyom László között

A Miniszterelnök, cserbenhagyta az Államtitkárt! Szembe megy az Akadémia javaslatával!
Mond meg a szakmai véleményedet ki vagy rúgva a kormány gépezetéből! Elv érvényesül, 2017-ben Magyarországon.

Tasó László felmondásának a hátterében a reális zöldek a hasonlóságot és Tasó László szakmai igazságának a kimondást tételezik fel, sejtik.

„Ha már egyszer megadatott nekünk, használjuk is ezt a csodálatos kék szalagot. Ha sikerül bekötnünk a Dunát a Rajna - Majna hajózási hálózatba, akkor a tengeri kikötőkbe beérkező áru olcsóbb és környezetkímélőbb úton tud majd eljutni célállomására." (Tasó László, államtitkár; Épülő Magyarország)
Orbán Viktor a Duna hajózhatóságának a kérdésében egy húron pendül Sólyom Lászlóval.
A Miniszterelnök hasonlóan Sólyom László volt köztárasági elnökhöz úgy gondolja, hogy a hajók méretét kell a Dunához igazítani.
Orbán Viktor vélekedését a mai napon (2017.02.01.) Budapesten sorra került kőolaj, a Duna – Kör emlőin szocializálódott zöldek találkozóján V. Németh Zsolt megerősítette.
Orbán Viktor figyelmébe ajánlják a reális zöldek a Duna hajózhatóságáról az Antall kormány vélekedését:
Az Antall kormány programjában a Duna hajózhatóságáról a következő áll: „A Duna-menti népek közötti szoros együttműködés szükségét a magyar politika nagyjai a történelem során ismételten felvetették. Magyarország földrajzi fekvése miatt is központi szerepet játszhat a Duna-térség országai, népei közötti együttműködés – eddigiekben részben szándékosan figyelmen kívül hagyott, részben az európai kettéosztottság miatt korábban meg nem valósított – előmozdításban. Budapest, jelenleg is székhelye a Duna Bizottságnak, mely 1992. áprilisában tartotta legutóbbi 50. ülésszakát. Ennek napirendjén a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának a Duna –menti együttműködésre való kihatásai, az utódköztársaságok tagsági helyzete, valamint a tagságot eddig nem kapott Németország bekapcsolódása szerepelt. A Duna – mint fontos európai összekötő kapocs jelentősége – tovább növekszik a Duna –Majna –Rajna csatorna 1992. szeptemberre várható megnyitása révén. Magyarország alapvető érdeke, hogy aktív és kezdeményező szerepet játsszék a dunai együttműködés további szervezésében és fejlesztésében.”

Az ENSZ-EGB Folyamhajózási Bizottsága 1992. március 12-én hozott 30. számon határozatot a Duna hajózhatóságáról.
A Bizottság 30. sz. határozata értelmében a Duna magyarországi szakasza Szap (a bősi alvízcsatorna torkolata) és Budapest között VI/B, míg Budapest és a déli országhatár között VI/C kategóriájú nemzetközi jelentőségű víziút. E szakasznak a következő követelményeket kell kielégítenie: A Duna Bizottsági (DB) kisvízhez képest legalább 25 dm merülést lehetővé tevő vízmélység és a szabványos méretű ún. E. III úszóegység, illetve annak kötelékei 24 órás, kétirányú forgalmát lehetővé tevő 120m fenékszélesség. Az ilyen (önjáró, vagy vontatott) úszóegység 110m hosszú, 11.4m széles, teherbírása 25 dm merülés esetén 1500, 40 dm merülés esetén 3000 tonna. Európa vízi útjain (az EU VII. korridorján, a transzkontinentális vízi úton is) a hajózsilipek ezekre a méretekre vannak kiépítve.
A határozatot az Európai Közlekedési Miniszterek Konferenciája (Conférence Européen des Ministres de Transport) 1994-ben jóváhagyta. A fenti paraméterek alkalmazását Magyarországon a „A nemzetközi vízi utakról szóló EU megállapodás kihirdetése” 151/2000.(IX.14.) Korm. és a 17/2002.(III.7.) KöViM sz. rendeletekkel kötelezővé tette.
A 378 km hosszú magyar Dunán a több mint 50 hajózási akadály (gázló, szűkület) fele (28) a 170 km hosszú Szap - Budapest szakaszon található, ahol gyakorlatilag folytonos, 5 – 20 km között változó, összesen mintegy 40 km hosszú sorozatot alkotnak.
A folyamszabályozás hagyományos műtárgyai (sarkantyúk, párhuzamművek, kotrás, stb.) a meder – ha nem is „kibetonozását”, de – „kikövezését” eredményeznék. Ezek a beavatkozások a hajózási viszonyokat a nagyszabású (és igen költséges építési és folyamatos fenntartási) vízépítési munkák ellenére is csak korlátozottan javítanák.
A műtárgyak legkárosabb következménye, hogy nem szűntetik meg a meder folytatódó mélyülését, ami a vízi környezet állapotát már jelenleg is veszélyezteti. A mellékágak fenékszintje alá mélyülő főmederből az ágakba a nyári-őszi kisvizes időszakokban nem jut víz, a „vizes élőhelyek” kiszáradnak, amit a Gemenci ártér elöntési gyakoriságának drámai csökkenése is jelez, a parti szűrésű vízbázisok hozama csökken és vízminőségük romlik. Az ipari vízkivételek igénye (pl. a paksi erőmű hűtővízellátása) kisvizek idején csak különleges beavatkozásokkal elégíthető ki.
Az AKADÉMIA Budapest alatt a adonyi és fajszi vízlépcsők megépítését javasolja.

Kapcsolódó írás:

http://iho.hu/hir/lesz-duna-odera-elba-csatorna-170201