A jelen és jövő nemzedékek megkárosítója
Dátum: 2017. February 16. Thursday, 17:12
Rovat: Közéleti magazin
Dr. Bándi Gyula, az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettesének javasolt jelöltje, mozgalmár társaival együtt ezermilliárdokban mérhető károkozáshoz járult hozzá a hazának.
Alpár Rózsa
Balogh Judit, Fauna Alapítvány
Bardóczyné Székely Emőke
Bándi Gyula, Környezeti Management és Jog Egyesület
Bárdos Deák Péter, Duna Charta
F. Nagy Zsuzsa, Környezeti Tanácsadók Irodája
Hajósy Adrienne
Horváth Ferenc, Ökológiai Stúdió Alapítvány
Juhászné Halász Judit, Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület
Karakai Tamás, Védegylet
Kassai Jenőné Zöld Forrás Egyesület
Kiss József, Holocén Természetvédelmi Egyesület
Kiss Róbert
Kontos Tivadar, NIMFEA
Lajtmann József, Reflex Környezetvédő Egyesület
Obermayer András, Kék forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület
Nagy Péter, Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány
Pánovics Attila, Pécsi Zöld Kör
Piliszky Zsuzsa, Nők a Balatonért
Pós Péter, Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége
Szentiványi István, Védegylet szegedi csoport
Szőnye Ildikó, Élőlánc Magyarországért
Szűcs Gábor, Pannon Természetvédő Szövetség
Tömöri Balázs, Messzelátó Egyesület
Tömöri László, E-misszió Természet és Környezetvédelmi Egyesület
Varga Lászlóné, Keresztúri Társas Kör
Vásárhelyi Judit, Független Ökológiai Központ
Veres Nándor, Szövetség az Élő Tiszáért
----------------
Bándi Gyula nem ismerte fel, hogy a fenntartható fejlődés fából csinál vaskarikát!
A Riói Konferencia a környezeti szempontot a növekedés korlátjaként vezette be. Tehát, nem a növekedés peremfeltételeként értelmezte azt, ami –rövid és közép távon– még elfogadható lett volna. Azonban a korlátként történő szembeállítás súlyos hiba volt, amit már régóta észre kellett volna venni, továbbá rég ki kellett volna javítani.
Természetesen, az ideális az lett volna, ha a környezeti szempont a növekedés motorjaként kerül értelmezésre. Az így szembeállított környezeti és növekedési szempont összeeszkábálásából jött létre egy fogalmi nonszensz, a “fenntartható fejlődés”. Húsz évvel ezelőtt már nyilvánvalóvá vált, hogy az északi irány “éltérítése” következtében az emberiség elbizonytalanodott indítékaiban, különösen a technológiai fejlődésre vonatkozó értékrendjében. Ez az elbizonytalanodás nagyfokú, az embertől való elidegenedéshez is vezetett, mivel végső soron az embert állította szembe a környezettel. Természetesen, ezen szembeállítások során a jog is mindig az utóbbi javára döntött. (Ez mára odáig fajult, hogy például –a biodiverzitás megőrzése érdekében– a békák vonulása miatt teljes útlezárás jöhet létre, ugyanakkor egy –másféle tevékenységet folytató– érdekérvényesítő szervezet demonstrációja esetén ez nem lehetséges.) Az elidegenedés pedig mára olyan fokú, hogy ad abszurdum egy béka élete többet ér, mint egy emberé.
A Reális Zöldek évek óta hangsúlyozzák, hogy az ENSZ által erőltetett és szervezett konferencia-sorozatnak semmi értelme. Ezenkívül, Rio+20 előtt azt is nyilatkozták, hogy a konferencia-sorozat kudarca szükségszerű, mert az 1992-es Rio egymással szembeállított és leszűkített fogalmakból építkezett. Ezért 1992. óta mondják, hogy a Dinamikus és Organikus Fejlődés Elmélete a megoldás a gazdasági és környezeti szempontok összeegyeztetését illetően. Ez ügyben kellő figyelmet azonban sohasem kaptak, igaz más ügyeket illetően sem. Ezt nehezen ugyan, de el tudták és el tudják viselni. Nem ez a gond.
A gond az, hogy az emberiség több mint 20 éve egy helyben topog, és a kezdeti –bár elhibázott és nagyon pongyolán megfogalmazott, de ugyanakkor mégis– nemes célokból kiábrándulva mára teljesen impotenssé vált a közös cselekvést illetően. A nemzetközi politikában széleskörűen elfogadott, az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságában („Brundtland-jelentés”, 1987.) megadott meghatározás szerint „a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk szükségleteinek kielégítését”. Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata (Tokió, 2000) szerint pedig „a fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg”.
A fenntartható fejlődés fogalmát először a természeti környezet elemeinek emberi felhasználásával kapcsolatban értelmezték, amely szerint a jelen generációk szükségletei kielégítésének korlátot szab, hogy a természeti tőke a jövőben jelentkező igények felől nézve az idő folyamán ne csökkenjen. A fenntarthatóság tehát az emberiség folytonos megújulását, a jövőért érzett felelősség cselekvésekben testet öltő tudatos érvényesítését, a változó környezethez való alkalmazkodását jelenti, a természeti erőforrások mennyiségi és minőségi megőrzése érdekében. A fejlődés pedig az ebben az alkalmazkodásban bekövetkező javulást jelenti.’ Ekkora zagyvaság esetén az udvarias ember inkább azt mondja, hogy ‘No comment’.
Budapest, 2017. február 16.
Tisztelettel:
Juhos László, reális zöldek elnöke
|
|