Reális Zöldek Klub - A március 9-i népszavazás, ablakon kidobott pénz!

Pénz kell ahhoz is, hogy vereséget szenvedj a választáson.
„Népegészség és politikai felelősség” címmel közölt írást ismert egészségügyi politikus tollából a Magyar Szemle 2005-ben.
Az alábbi részletet az írásból vettük át.

„Ma már nincs és nem is lesz többé a világon olyan nemzetgazdaság, mely minden polgára számára a modern orvostudomány minden lehetőségét korlátozások nélkül, ráadásul az egyenlő hozzáférés esélyével nyújtani tudná. Az orvostudományok rakétasebességgel fejlődnek sokszorosra nőtt kutatási és gyártási költséggel, a nemzetgazdaságok ugyanakkor jó esetben is csak lineáris fejlődési pályát írnak. Az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között nő a feszültség, az olló nyílik. Egy új állami egészségpolitikának a népesség megbetegedési, halálozási adatait elemezve olyan prioritásrendet, fontossági sorrendet kell felállítania, mely a rendelkezésre álló forrásokból a maximális népegészségügyi hozadékot, populációs szintű egészséggyarapodást biztosíthat. Tekintettel arra, hogy országon belül térségenként igen eltérőek a népegyészségügyi mutatók, ezt a tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikát regionális szinten kell felépíteni.

Meg kell őriznünk és tovább kell fejlesztenünk a szolidaritási elven alapuló egységes társadalombiztosítási rendszert. Ez ma Magyarországon a szociális biztonság bástyája. Ugyanakkor el kell érni, hogy minden biztosított mögött legyen a társadalombiztosítás egészségbiztosítási pénztárban járulékfedezet. Ebből működtethető a kötelező általános egészségbiztosítási szolgáltatásokat nyújtó intézményrendszer. Persze csak akkor, ha sikerül végre a működtetési forrásba beépítenünk az eszközvisszapótlás, az amortizáció fedezetét. Ez ugyanis a rendszer fenntartható működtetésének közgazdasági alapja, és feltétele a rendszer piacgazdasági illeszkedésének, így közhasznú típusú gazdasági társasági átalakulásnak feltétele. A kötelező gyógyító ellátásokat nyújtó állami és önkormányzati törzsvagyon nyereségérdekelt privatizációja nem engedhető meg, ezért ezeket a vagyontárgyakat „célvagyonná” kell nyilvánítani, és meg kell tiltani az elidegenítésüket.

Az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben, mint minden más szolgáltatással szemben is, differenciált igények, elvárások mutatkoznak. Éppen ezért lehetőséget kell teremteni arra, hogy ha valaki a társadalmi közmegegyezésen rögzített szükségalapú társadalombiztosítási ellátáson felül extra szolgáltatásokat akar igénybe venni, kiegészítő biztosításokon keresztül, vagy akár direkt fizetés mellett ezt is megtehesse.

Az Európai Unió országaihoz képest Magyarország keveset költ az egészségügyre. Az ágazat súlyosan forráshiányos. A jelenlegi rendszer folyamatos megújításához bővülő forrásokra van szükség. Az ágazat GDP-ből történő részesedését a következő kormányzati ciklusban fokozatosan, legalább arányaiban európai mértékűre, 7-8%-ra kell növelni. Ezzel párhuzamosan célszerű átgondolni a finanszírozási jelenlegi technikát. Mára kimondható, hogy a belső tagoltságában átjárhatatlanul heterogén, a direkt ráfordításokkal sokszor elrugaszkodott, indokolatlan többletteljesítési kényszert és így a díjtételek folyamatos devalvációt okozó, az epidemiológiai adatokat eltorzító un. „teljesítményelvű” finanszírozás tarthatatlan, és mára az önálló intézeti gazdálkodás gátjává vált.

Mindezekre tekintettel be kell látnunk, hogy a népegészségi és népesedési helyzet javításához nem elég a jelenlegi struktúrák, szabályozások toldozgatása, foldozgatása. Mélyreható, az emberlélekig nyúló változtatásokra, újraépítésére, vagyis egy végigvitt „rendszerváltozásra” van szükség.” Mikola István (Forrás: Magyar Szemle, 2005.október)

A fentiek alapján állítjuk a március 9-i szavazásra kidobott 4.5 milliárd forintot ablakon kidobott pénz. A reális zöldek számára világos, amelyik párt éppen nincs hatalmon annak semmi sem drága. (Kos)