Miért szűnt meg a Népszabadság?
Dátum: 2017. July 20. Thursday, 18:12
Rovat: Közéleti magazin


Áder János köztársasági elnök az ENSZ vízügyi és környezetvédelmi tanácskozásán New Yorkban a reális zöldek Tisza mentén élő tagjának az álláspontját javasolta: Két Isten kéne ide, egyik, aki vizet adja, a másik, amelyik a sok vizet elviszi.


Olvasói levél:
Révész Sándor Úr részére
(Az írás Önök által szerkesztve is közölhető!)
Révész Sándor, a Népszabadság Duna Mozgalmakkal szimpatizáló hatalmassága a reális zöldek írásának nem adott nyilvánosságot, a Duna – Kör írásának igen.

Két Isten kéne a Tisza mentére!

Több mint nyolc évig tartó előjáték után, a kormány elfogadta a Tisza folyó szabályozásának tervét.
Csak részben tudható be a hosszú prológus, hogy a terv előkészítése három egymást váltó kormány működéséhez kapcsolódik.
A hosszú előkészítési szakasz leginkább a képviselők, a T. Ház, „zöld mezben” hozott határozatával hozható összefüggésbe, mint a kormányok tétlenségével. A törvényalkotó szerint a folyó életébe csak úgy szabad beavatkozni, ha a folyó szabad folyása csorbát nem szenved, a folyó duzzasztása tilos, a beavatkozás egyetlen célja az eredeti állapot visszaállítása lehet csupán, és gát lehetőleg ne épüljön.
A rendszerváltás okán lejezett vízügy, hivatalban maradt gárdájának túlélésébe került volna, ha nem a honatyák agyszüleményével konform tervet, tesz a kormány asztalára.
Az eltelt idő múlásában más is közre játszott. Az előkészítő szakaszt az is befolyásolta, a nyolc év alatt, más-más feladat megoldása vált fontossá, megoldandó kérdések súlypontja állandóan változott.
Különösen elkülönül, tervezgetés tekintetében a nyolc év első három éve az egésztől, az 1995-98-ig terjedő időszak. A propozíció készítésének első három évében ugyanis nagy víz nem érkezett a Tiszán az Alföldre. A Tisza békésen folyt a medrében, nem akart abból kilépni, csendes volt, mint a költő versének faragása kezdetén látta. A Tisza csendes viselkedésének okáról, anekdota is született. Az elbeszélés szerint 1994-98 között azért nem volt árvíz a Tiszán, mert Lotz Károly, a vízügyi tárca vezetője, naponta fohászkodott az Úrhoz, ne küldjön árvizet a Kárpát-medencébe.
Feltehetőleg, a 98-as választásokat követően az új miniszter nem követe elődjének módszerét, meg is lett a következménye, a Kárpát-medencében hatalmas vízbőség lépett fel.
A Tiszán lefolyt három árvíz az Orbán kormányt arra késztette, hogy azonnal neki lásson a gátak a megerősítéséhez. A Tisza folyó hosszú távú szabályozásának fogalmazványa egyel alacsonyabb polcra került. A FIDESZES kormány, 1999-ben közel hat, a következő években, több mint 11 milliárd forintot költött a gátak megerősítésére, és az alsó polcra helyezett, már kész tervvel kapcsolatban csupán keresztelőre futotta erejéből. A „zöld folyosó” névvel ellátott hosszú távú tervet „Vásárhelyi- terv továbbfejlesztése” névre keresztelte.
„ A gátakat nem lehet az égig emelni”, álláspontot hangoztatók igazságát látszott igazolni a Tisza, 2001. március 6-án kedden, amikor Tarpa és Tivadar közötti átszakította a védvonalat, és elöntötte Bereget, nem először. Tivadar feletti töltést a Tisza 1947/48-ban szakította át korábban. A helyzet orvoslatára 1961-ben a vízügy jelentést készített, amelyben javasolta az érintett szakasz átfogó rendezését. Idézet a jelentésből: .....gyökeres és végleges megoldást csak az elfajult kanyar kiegyenesítése és a jobbparti töltés áthelyezése jelent, mert amíg a jelenlegi szűkület fennáll, az 1947/48 évi katasztrófához hasonló helyzet megismétlődését nem lehet véglegesen kiküszöböltnek tekinteni.”
A javaslat azóta sem ért célba, így aztán könnyű dolga volt a Tiszának, 2001-ben átszakítani, Tivadar alatt a gátat, és Bereget ismét elönteni. A történetéhez tartozik, a 60-as évek idején népjóléti érdekből, Tivadar fölött a Tisza medrében, sarkantyúkat helyzetek el, abból a célból, hogy Tivadar belterületén finom homokos strand képződjön. A finom homokos strandot, a helyi lakosság legnagyobb örömére a Tisza produkálta, azonban a sarkantyús beavatkozással a Tisza sodor vonala annyira balra tolódott, hogy 1970-es árvíz idején a baloldali töltés rézsűje meg is csúszott. A térség mérnökigazgatója, 1970 után újra felhívta a figyelmet a leselkedő veszélyekre, a helyi lakosság érdekeivel szemben, azonban képtelen volt megküzdeni, az 1961-ben készült jelentés szellemében rendezni a térség árvíz biztonságát. Minden maradt a régiben, a mérnök igazgató, idegösszeomlással a korházba került, majd le is váltották. Pedig csak három-négy házat kellett volna lebontani, olyan házakat, amelyek a meder közelében, a hullámtéren épültek és a város területén lévő finom homokos a strandról a lakosságnak lemondani, fürödni a Tiszában a várostól távolabbra járni.
A tényekhez tartozik a Tisza szabályozásának ügyében az érdekek korábban is ütköztek. A Tiszavölgyi Társulat 1846. április 8-án tartott ülésén a Tisza folyó általános szabályozásának tervezetéről szóló, Vásárhelyi Pál által készített terv megvitatása közben, a reformkor kiváló mérnökét, szélütés érte és meghalt.
Viták, tehát amióta másfél évszázada, 1847. augusztus 27-én Tiszadobon, az urkomi magaslat mellett Széchényi István az első kapavágást megtette és megkezdődött az általános rendezési terv végrehajtása, mindig is voltak, éppen úgy mint a mögöttünk hagyott nyolc év alatt.
A Széchényi érdeme abban jelölhető meg a Tisza szabályozásának históriájában, summázni volt képes a kormányzat, az ellenzék, a vármegyék és a birtokosság érdekeit, és abban is, hogy szerencséje volt, támaszkodhatott a korszerű mérnökképzésben részesült műszakiakra, köztük Vásárhelyi Pálra, és a reformkor kiváló magyar mérnökéire.
Széchényi, azonban mindenek fölött a legfontosabbnak, a munkálatok azonnali megkezdésének híve volt. Az első kapavágásra ezért is vállalkozott.
Viták lényegében már az első kapavágás előtt megkezdődtek, vita volt a töltések vonalvezetése tárgyában, hány kanyar és hol kerüljön átvágásra, sőt abban is, hol kerüljön sor az első kapavágásra. A viták végére pontot egy-egy időszakban, leginkább a kormányzat pénzügyi lehetőségei tett.

Mai tudásunk birtokában, számítógépes modellezés alapján tudjuk, Vásárhelyi a töltések
szelvényeinek területét a szükségesnél helyenként 8-10 szer kisebbre gondolta megépíteni, de világos volt számára a töltésrendszer megépítése után, a tapasztalatok alapján, a gátakat folyamatosan nagyítani, erősíteni kell.
Az első 1846-79 közötti időszak során végrehajtott Tisza-szabályozás hibáit, számos munka elemzi. A legtöbb kritika a töltések vonalazása tekintetében jelentkezett. A viták is hozzájárultak, hogy 1881-ben elfogadásra került a kisajátítási törvény, a részletterveket készítő mérnök már nem kényszerült, a birtokos akarata szerint rajzolni, a töltés vonalvezetését.
A kiegyezést követően, a XIX. század utolsó harmadában lendületbe került a mezőgazdaság belterjes gazdálkodása. Az addig végrehajtott szabályozás elsősorban az árvédelmi töltések megépítésével, megerősítésével, az árvizek gyors levezetését segítette, száraz időszakban a föld megöntözését nem. Kvassay Jénő, 1875-ben a vizek visszatartását, gátakkal javasolja megoldani, a mezőgazdaság javára. Az újabb árvizek, különösen az 1897-es augusztusi dunai árvíz tapasztalata, a kormányokat a védekezések előkészítésének megszervezésére ösztökélte, Kvassay javaslata a következő században vált valóssággá.
A Trianoni békediktátum a vízügyi rendelkezésekkel foglalkozó fejezetében ugyan kevesebb büntető jellegű szankciót írt elő, mint más területeken, a vonatkozó cikkely és magyar javaslat alapján azonban az „utódállamok” is gyorsan felismerték, árvízvédelmi és belvíz-levezetési rendszer, csak a Monarchia idején kiépített és kezelt rendszer szerint folytatható.
A Medgyessy kormány által elfogadott Tisza folyó árvízvédelmének fejlesztési koncepciója, a hullámtéren lehetséges valamennyi beavatkozásokkal számol, kivéve a talajjavítás gondolatának egykori kiváló ismerőjének, Kvassay Jenő, felvetésével nem.

Az elfogadott terv az Alföldön szükségtározók kialakításával operál, árterületeket kívánnak a tervezők szabályozottan elönteni, 2006-ig 51 milliárd forintos beruházással.
Számos kérdés még eldöntésre vár a terv elfogadását követően is. Tisztázni kell milyen legyen a legmegfelelőbb gazdálkodás az elöntött területeken. Ha Kóródi Máriának is jók a kapcsolatai az egekben és imára is elszánja magát a Miniszter Asszony, az is előfordulhat, a tározók évekig szárazon maradnak, a tározók területén még fű sem nő, nemhogy juh nyáj, de kecske tartására sem lesz lehetőség.
A terv elfogadása közben lefolytatott társadalmi viták komplex térségfejlesztési tervek szükségességét is felvetetté. A felvetők elsősorban az agrárkörnyezet-védelmi támogatásába vonható területek növelését remélik, 2002 óta ugyanis közel négyszeres előnyt élvez a agrárkörnyezet-védelmi támogatás, mint az intenzív mezőgazdálkodás támogatása.
A terv kivitelezése során más nehézségek is előfordulhatnak. Mintegy másfél millió köbméter víz szabályozott kivezetése 300 000 hektár területet igényel, és ha csak három nap idő előny áll rendelkezésre a az ár hullám kivezetésre, 5800 köbkilométer vizet szükséges kivezetni a folyó medréből másodpercenként, nem csekély feladat, hatvan darab siófoki méretű zsilippel oldható meg.
Nagykérdés, hogy a tavaszi hó olvadás, a belvizek, no még a Tisza szeszélyes viselkedése alapján a kormány mennyire ragaszkodik az eredeti tervhez?
A reális zöldek, a Tisza mentén élő tagtársunk álláspontját osztják: Két Isten kéne ide, egyik aki vizet adja, a másik, amelyik a sok vizet elviszi.

Budapest, 2003.06.07.
Juhos László
a Reális Zöldek Klub elnöke






















A cikk tulajdonosa: Reális Zöldek Klub
http://realzoldek.hu

A cikk webcíme:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4940