Reális tanácsok március 9-ére
Dátum: 2008. March 02. Sunday, 18:25
Rovat: Szociális piacgazdaság
 A reális zöldek a környezetvédelmébe beleértik a népjóléti és szociális kérdéseket is.
Kötelességünknek tartjuk, hogy a március 9-i népszavazás ügyében álláspontunkat közzé tegyük.
Honlapunkra a március 9-i szavazást érintő kérdésekben több írást tettünk fel.
Feltettük a honlapunkra az Orbán kormány programjából azt a részt, amely a három a választó által eldöntendő kérdéssel függ össze.
Két írásunk a Magyar Tudományos Akadémia felelőségét firtatja a március 9-i népszavazás okán.
A reális zöldek ugyanis úgy vélik, hogy mit kellene tenni az egészségügyben elsősorban nem politikai, hanem tudományos kérdés, hiszen a politika játékterét elég kicsinek látjuk az egészségügy területén.
Feltettünk egy részletet Mikola István, az ellenzék kiválóságának 2005-ben megjelent írásából.
Honlapunkon a hírek végén a „Tovább a hírekhez” kattintva elérheti az írásainkat.
Néhány írást, amelyet különösen a kedves olvasó figyelmébe ajánlunk az alábbi:
„A március 9-i népszavazás, ablakon kidobott pénz”
„Ártott a Magyar Tudományos Akadémia jó hírének”
„Miért nem szólal meg a Magyar Tudományos Akadémia”
„Az Orbán kormány (1998-2002) tervei..”
A következő mondatokat a Magyar Tudományos Akadémia által 2001-ben kiadott összeállításból vettük át, nem szó szerint, hanem szabadon.
Álláspontunk szerint, ha ez az anyag nagyobb publicitást kapott volna a 4.5 milliárd március 9-i népszavazás summáját, jobb célra lehetett volna elkölteni
„Hozzáférhetőség, esélyegyenlőség, minőség együttesen még a leggazdagabb országokban is csak tendencia jellegében érvényesülnek.
USA ellátási rendszerében igen magas minőségi mutatók mellett a hozzáférhetőség és az esélyegyenlőség korántsem biztosított.
Szegény országokban a hozzáférhetőséget preferálják a minőség előtt, mert minél szegényebb egy ország annál betegebbek a lakósai.
Befolyásolja a betegségstruktúrát a lakosság demográfiai összetétele. Minél idősebb valaki annál több gondozásra szorul.
A nők gyakrabban veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, viszont tovább élnek, mint a férfiak.
Az időskorú, alacsony iskolavégzettségű, rossz szociális körülmények között élők egészségi állapota rosszabb, és így több egészségügyi ellátást igényelnek, mint a magasabb iskolai végzettségű és jobb szociális körülmények között élők.
A szocialista Magyarország egészségügyi ellátását a mindenkire kiterjedő állampolgári jogon járó ingyenes ellátás jellemezte, a kizárólag (legalábbis elvben) állami szolgáltatás formájában valósult meg.
A lakosság úgy vélte, hogy betegség esetén biztonságban van, mert „ingyen jár” számára az állapotának megfelelő ellátás.
A minőségbiztosítás helyett a mennyiségi fejlesztés volt a meghatározó.
A beteg abban hit, hogy a minőséget tulajdonképpen a paraszolvencia biztosítja.
Az állami egészségügyi ellátás megszüntetése és felváltása az egészségbiztosítási rendszerrel normális körülmények között nem rázta volna meg az egészségügyi ellátást, hiszen a lakosság továbbra is százszázalékosan biztosított marad. (Forrás: Forgács Iván: „A magyar egészségügy dilemmája”)” (uhu)
|
|