Reális Zöldek Klub - Bős-Gabcikovo 15 éves

Felhívás a magyar energetikusokhoz, a „Magyar ENERGETIKA” olvasóihoz.
A Magyar ENERGETIKA mindössze 750 példányban jelenik meg, ezért kérjük, az energetikusokat, honlapunk olvasóit, hogy az alábbi összeállítást drótpostán minél több személynek küldjék meg.
Az összeállítás tovább küldésére a honlapunk közvetlenül lehetőséget biztosít. (Köszönjük: Zöldike)

Bős-Gabcikovo 15 éves

Egy olyan objektumot nem építettünk meg, amelynek beruházási költségei kereken 11 év alatt megtérültek volna, nem is beszélve sok egyéb előnyős tulajdonságairól – hajózás, árvízvédelem, híd, infrastruktúra, megújulóenergia – termelése, importfüggetlenség, öntözési lehetőség. 15 év távlata is igazolja, hogy a leállítási döntés az akkori készültségi állapotban az ország számára rendkívül káros volt. Sajnos az akkori hisztéria sok félrevezetett emberben még máig is hat, s ha valaki megpróbál józanul gondolkodni, azt azonnal hamis, szakszerűtlen, populista érvekkel próbálják lejáratni. (Forrás: Magyar ENERGETIKA, 2008/1)

A fenti mondatok a „Magyar ENERGETKA” című folyóirat 2008. februári számában, Újhelyi Géza tollából megjelent „Bős-Gabcsikovo 15 éves” című írása bevetetőjeként jelentek meg.

A Magyar ENERGETIKA című kiadványt a Magyar Energetikai Társaság alapította.

A Magyar Energetikai Társaságot (MET) 1992-ben mintegy 70 az energia területén működő személy alapította, közte kb. 40 olyan személy, aki, akkor 1992-ben tagja volt az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek.

Az elmúlt több mint 15 évben az energetikusok világában, hasonló folyamatok játszódtak le, mint a nagypolitika világában.

Örvendetes, hogy a nagypolitikában tapasztalhatókkal szemben, az energetikusok körében újabban számos energiapolitikai kérdésben a vélemények konvergenciája figyelhető meg.

Újhelyi Géza, a MET ügyvezető elnöke, neve jól cseng az energetikusok körében. Újhelyi írásának a végén az ENERGETIKA szerkesztősége utal arra, hogy a bősi ügyekben Újhelyi kompetens, az ERBE szolgálatában ténykedett, annak a cégnek s szolgálatában, amely egyike volt a vízlépcső beruházó cégéinek.

Előtte Újhelyi a Dunamenti Hőerőmű számos műszaki posztját is betöltötte, sőt annak első számú vezetője is volt.

A Dunamenti Hőerőmű, különösen a 80-as évektől kezdődően a villamos energia rendszer egyik zászlós hajója lett.

A F blokkok alaperőműi blokként létesültek majd jelentős műszaki fejlesztést követően alkalmassá váltak mentrendtartásra, gáz / olaj / gudron tüzelőanyagok tetszés szerinti arányban történő tüzelésére, valamint az erőműből hő kiadására, a rendszerszintű (erőmű) gazdaságosságot figyelembevéve.

Újhelyi, több más erőműves szakemberrel együtt, egyike volt, aki nemcsak üzemeltette, hanem tudásával műszakilag fejlesztette az erőművet.

-------------------------------------------------------------

Újhelyi Géza, a cikk szerzője

Bős-Gabcikovo 15 éves.

1992 október 23-n indult meg az első vízturbina a Bős - Gabcikovo erőműben. Az elmúlt 15 év alatt az erőmű 34,034 Terawattóra ( milliárd kWó ) energiát termelt. Mivel a beépített teljesítmény 748,7 MW volt, az ebből számított csúcskihasználási jellemző ( tcs ) , 15 év átlagában 3030 órára adódik!

Mint fentebb látható a Bős-Gabcikovói erőmű teljesítménye ( a szlovák nyilvántartás szerint 748,7 MW ) nagyobb az eredeti megállapodásban szereplő 720 MW névleges teljesítménynél. A teljesítménytöbblet magyarázata az un. „C” variánsként
( ez volt az un. „papírtigris” ) megépült Dunacsúnyi gátba épített 4 db. Voith un. Pit turbina teljesítőképessége, valamint néhány, ugyancsak pótlólag épített kisebb vízturbina teljesítőképessége miatti növekedés.

Megjegyzem ha Dunacsúnyi gát nem épült volna meg, a magyar fél is tervezte hasonló gépek beépítését a Dunakiliti gátba.

Ezek a meztelen tények!

Ezek ismeretében érdemes végig gondolni a következményeket is. A 15 év alatt megtermelt energia - a bősi turbinák nagyobb vízesése miatt - egyharmada, még a Nagymaros nélküli átfolyó üzemmód mellett is, bennünket illetne. Sajnos ezt az igényünket is sikerült a szerződés felrúgásával ellehetetleníteni.

Az eredeti megállapodás szerint a kaszkádból termelt energia fele bennünket illetett volna! Ha ezzel számolunk, valamint a meg nem épített Nagymarosi létesítményt is figyelembe vesszük, akkor a kaszkád teljesítménye kereken 158 MW-al lett volna nagyobb s ez az összteljesítményben 748,7+158= 906,7 MW-ot jelentene. Ezzel számítva a termelés 15 év alatt :

15év*3030 tcs*906,7MW = 41, 21 Terawattórára alakult volna.

Mivel ennek az energiának csak a felével rendelkezhetnénk, az elmaradt bevétel, a megújuló energia jelenleg érvényes 23 Ft/kWó árával és 15 évre számítva:

20,6 milliárd kWó*23Ft/kWó = 473,8 milliárd Ft elmaradt bevétel keletkezett.

Ez egyben azt is jelenti, hogy évente - ha Nagymaros megépült volna - az erőműrendszerből évente kereken 1,4 Terawattóra megújuló villamos energia termelés illetett volna meg, vagy ma illetne meg bennünket s ennek értéke a jelenlegi áron, évente 31,28 milliárd Ft-ot jelentene. Ez 50 év alatt például már 1564 milliárd Ft bevétel kiesést jelent!

Az így kimutatott évente elmaradó bevételek azonban, a jövőbeni – Nagymaros nélküli - évente jelentkező hazai veszteségeknek csak egy részét jelentik. Feltétlenül meg kell említeni azt a horribilis veszteséget, mely a projekt leállításából keletkezett.

Erre vonatkozólag Kerényi A. Ödön írásából idéznék:

„A BNV beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkező kár szakértői felmérések szerint, 1998-as árakon kerekítve közel 1.45 milliárd USD-ra becsülhető. Ennek összetevői a feleslegessé vált beruházások, a törlesztendő hitelek, az évi 1.2 milliárd kWh osztrák villamosenergia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult erőművi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezés szállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelőanyag, stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1.25 milliárd USD-t kapott. és ezen stratégiai iparág zöme külföldi tulajdonba került”.

Számszakilag nehezen kifejezhető viszont az a veszteség, ami bizonyos időszakokban a Duna néhány hazai szakaszának hajózhatatlanságából adódik. Úgy gondolom sokáig nem tartható a jelenlegi állapot, hiszen Magyarország korábban nemzetközi kötelezettséget vállalt a Duna magyarországi szakasza hajózhatóságának biztosítására. Azt hiszem nyilvánvaló a vízi szállítás gazdaságossága és környezetkímélő tulajdonsága is, hiszen éppen ez igazolja a nem kis költséggel kiépített 3500 km. hosszú Duna-Majna-Rajna csatornát, melynek sajnos a magyar szakasz jelenti szűk keresztmetszetét.

A hajózhatóság a folyó lassú, de szinte folyamatos vízszintcsökkenése miatt, egyre hosszabb időszakokban jelent majd nehézséget, s ezt csak gátépítésekkel lehet kézben tartani. Minden valószínűség szerint az Európai Únió részéről is egyre nagyobb nyomás fog majd ránk nehezedni fenti problémák felszámolására.

A szigorodó környezetvédelmi követelmények miatt nagy hiba a vízenergiából keletkező megújuló energia, Magyarország számára való ki nem használása. Ha a Bős-Gabcikovoi erőmű 15 éves tényszámaiból vezetjük le, az eredeti BNV projektből évente 1,4 milliárd kWó megújulóból fejlesztett villamosenergia állt volna vagy állna az ország rendelkezésére.

Ez az ország jelenlegi éves fogyasztásának mintegy 4 %-t jelentené s egyben jóval megkönnyítené az EU előírások teljesítését is. Megkockáztatom, hogy e projekt nélkül nem tudom, miből fogja elérni az ország, az EU jelenleg várható 20 %-s megújuló arányának előírásának betartását.

Ugyancsak nehezen beárazható, de könnyen belátható, hogy milyen értéket jelent egy olyan energia termelő egység, mely nincs kitéve a szinte várhatóan folyamatos drágulásnak kitett, döntő mértékben importból származó tüzelőanyag és a folyamatosan szigorodó környezetvédelemből adódó költségek növekedésének. Ez a tény rendkívül fontos, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a víz , mint üzemanyag gyakorlatilag elhanyagolható üzemköltséget jelent. Még tovább fokozza ennek jelentőségét az a tény is , hogy a vízerőművek élettartama 100 év körül van.

Néhány jelenleg is üzemelő hazai vízerőmű : Ikervár 121 éves, Gibárt 103 éves, Felsődobszai 101 éves, Kesznyéteni 62 éves, Tiszalöki 50 éves, Kiskörei 33 éves.

A már megépített felső ( Bős-Gabcikovo-i ) gátrendszer még egy igen fontos pozitívumot hozott. Megépítése óta a Dunán sikerült elkerülni a korábban még bizonyos rendszerességgel jelentkező árvízi károkat, melyek esetenként biztos nem elhanyagolható nagyságú károkat okoztak.

A gátrendszer mellett szóló pozitívumok között, azonban azt is feltétlenül meg kell említeni, hogy egyáltalán nem igazolódtak be azok a félelmek, melyek az ivóvíz bázis tönkremenetelét jósolták! Ugyancsak nem jött be a Hágai eljárásban a magyar tárgyalók részéről jósolt ökológiai katasztrófa sem!

Az egyoldalúság elkerülése érdekében szólni kell azonban, a Duna eltereléséből adódó negatívumokról. A Szigetközben a csökkent átfolyó vízmennyiség hatására nyilván jelentkezik természeti kár ( kiszáradás, növény pusztulás ), de ez messze nem olyan mértékű, mint azt korábban hangoztatták. Az igazság azonban az is , hogy ezen a tényen semmit sem változtatott a Nagymarosi lépcső elhagyása, sőt éppen Dunakiliti gát ellehetetlenítésén keresztül, az eredeti tervhez képest lényeges romlást jelentett! Ugyanis amíg a Dunakiliti műtárggyal saját kezünkben tarthattuk volna a Szigetköz vízpótlását, addig a „papírtigrisnek” mondott Dunacsúnyi gát ezt a lehetőséget is kivette kezünkből.

Többek között arról is elfeledkeznek a projekt ellenzői, hogy a Nagymarosi gát megépítésével egy híd, valamint egy rendezett kis dunai kikötő is létesült volna. Meg lehet nézni az Osztrák vízlépcső fokozatok mellett létesült infrastruktúrát, mely bizony itthon is elkelt volna.

A táj megváltozásából adódó károkat szokták általában felvetni a vízlépcső ellenzői, amikor költség haszon elemzésre hivatkoznak. Az ezekben megjelölt természetben keletkező károk azonban megmagyarázhatatlanul és védhetetlenül túlbecsültek s arról végképp elfeledkeznek, hogy tájmegváltozásából adódó kár egyszer jelentkezik míg a haszon folyamatosan keletkezik és akár 100 évre is szól, ugyanakkor a haszon oldal jellegzetesen alábecslésre kerül.

A nagymarosi gát megvalósítására annak idején, az osztrák Donaukraftwerke-vel szerződtek. A nagymarosi gátrendszer a benne foglalt erőművel 158 MW teljesítményű lett volna s az ausztriai Greifenstein-i objektum szolgált a megvalósítás példájául. A szerződés ára kereken 2,9 milliárd ATS volt. A megvalósítás leállításakor az építkezés már meglehetősen előre haladott állapotban volt, így a szerződés felmondása jelentős kötbérrel járt. Az Osztrák fél a helyzetet ügyesen kihasználta s Nagymarosra megrendelt berendezéseket egy új Bécsben létesített gátban ( Freudenau 173 MW ) használta fel, de ebből mi természetesen nem profitálhattunk. Nota bene ezt a vízlépcsőt az Ausztriában tartott népszavazás támogatását követően építették meg s ezzel Ausztriában 11 fokozat lett a dunai kaszkádrendszerben, melynek jelenlegi összteljesítménye: 2197,4 MW.

Felmerülhet, hogy ha megépült volna a Nagymarosi fokozat, azt miből kellett volna kifizetni. Erre egy másik szerződést kötöttek az akkori Magyar Villamos Művek és az osztrák Verbundgesellschaft között. Ennek értelmében a hitel visszafizetése villamos energiával történt volna. Ennek az akkori viszonyok közötti ára – emlékeim szerint – 0,56 ATS/kWó volt. Ez az ár igen méltányosan volt megállapítva, sőt lehetőséget adott az áram árnövekedésének figyelembe vételére azzal, hogy lehetővé tette az osztrák árak 2 évre visszamenő figyelembevételét is, ami az árnövekedésekre biztosítékot jelentett.

Nos tehát, ha az eredeti 0,56 ATS/kWó árral is számolunk csak a nagymarosi áramtermelésből, az átlagos 3030 órás csúcskihasználási óraszám mellett évente

158 000*3030 = 478,7 millió kWó-t lehetett volna termelni s ez
478 700 000*0,56 = 268 millió ATS-t visszatörlesztési összeget jelentett volna .

Márpedig, ha az energia ára nem drágult volna akkor is

2 900 000 000/268 000 000 = 10,8 év adódik a visszatörlesztési időre!

Mivel azonban az elmúlt 15 évben a villamos energia ára szinte folyamatosan növekedett Ausztriában is, számunkra ez azt jelentette volna, hogy a törlesztést jóval előbb le lehetett volna tudni, meggyőződésem szerint már régen el is felejtettük volna.

Gondoljuk meg egy olyan objektumot nem építettünk meg, melynek beruházási költségei kereken 11 év alatt megtérültek volna s ugyanakkor akár 80-90 év alatt csak nyereséget termelt volna, nem is beszélve az előbbiekben már említett sok egyéb előnyös tulajdonságról : hajózás, árvízvédelem, híd, infrastruktúra, megújuló energia termelés, import függetlenség, öntözési lehetőség, hogy csak a fontosabbakat említsük.

Visszatekintve az elmondottakra 15 év távlata is igazolja, hogy az akkori leállítási döntés, az akkori készültségi állapotban az ország számára rendkívül káros volt! Sajnos az akkori hisztéria, sok félrevezetett emberben még ma is hat és ha valaki megpróbál józanul gondolkodni, azt azonnal hamis, szakszerűtlen, populista érvekkel megpróbálják lejáratni.

Egyszerűen nevetséges, hogy akkor amikor éppen a környezetvédelmi szempontok miatt felértékelődik a megújuló energia, s a vízenergia világon mindenütt, nálunk Magyarországon viszont csak akkor számít megújulónak, ha az 5 MW-nál kisebb erőműben termelődik?!

Nonszensz az is , hogy a hajózás gondjait sekély járatú bárkákkal képzeli el néhány ember megoldani. Ha így megy, lehet még a lóvontatású bárkák is előkerülnek néhány pihentagyú ember gondolatvilágában.

Nagy kár, hogy ez az ígéretes létesítmény elsősorban politikai okoknak esett áldozatul. Kár, hogy a politika még ma sem meri felvállalni a kérdés tárgyszerű rendezését, s azt, hogy szembenézve a tényekkel a szlovák féllel megállapodva, szakmailag is megalapozott, jövőbemutató megoldást keressen, egyrészt a Hazánkat érő folyamatos veszteségek megállítására, valamint a víz megújuló energiájának számunkra kedvező kihasználására.

Szilárd véleményem az, hogy a kérdés megoldására még ma is a legjobb megoldás a Nagymarosi gát megépítése lenne.

Jobb későn, mint soha!

2008.jan.26 Ujhelyi Géza
Okl. gépészmérnök- energetikai szakértő

Lábjegyzet. A szerzőnek, mint az ERBE egyik, akkori műszaki vezetőjének, rálátása volt a Nagymarosi projekt-el összefüggő kérdésekre, mivel az objektum hazai energetikai engineering feladatait az ERBE látta el

Irodalom:
1. Slovenske elektrarne- 15 rokov prevadkzy Vodneho diela Gabcikovo.mht
2. Kerényi A. Ödön : Miért csatlakoztam Dr. Mosonyi Emil akadémikus és Dr. Mistéth
Endre ny. miniszter felhívásához 1997 november 5.-én. Kiegészítések1-2.
3. Slovenske elektrarne : Gabcikovo po patnastich rokoch.
4. Ilka Alfred: 10 éve helyezték üzembe a bősi vízerőművet.