Reális Zöldek Klub - Hazánkat az igazság szolgálatába kellene állítani!

A mi magyar népünk megmaradásának a feltétele, hogy szembe nézzen az igazsággal.

A tudományban járatlan, a reális zöldek szerint, aki az időjárást és a klímaváltozást összemossa. Durván szólva analfabéta!

Az igazság ismeretéből mindenkinek és mindennek, tehát a hazának is, csak haszna lehet.

Az igazság nem tömeg kategória kérdése! Demokráciában vitatott ügyekben egy szervezetnek a reális zöldeknek is lehet igaza.

Aki az igazságot csak akkor képviseli és hirdeti, mikor ez rá nézve előnnyel jár, hasznot hoz, vagy mikor tudja, hogy nem lesz ellnzéke, az nem az igazságnak, hanem a maga poltikai érdekeinek dicstelen szolgája.

A sajtó és vele szemben a közvélemény azonban ma még kétségetelenül azt tartja, hogya reális zöldeknek nincs igaza és működése káros és elitélendő.

Reményi Károly akadémikus írása „Meleg nyári gondolatok”címmel közérthetően szól a reális zöldek által képviseltek mellett:

Meleg nyári gondolatok, Reményi Károly

Az átlagosnál melegebb nyári heteket élünk, és ilyenkor felélednek a klímával foglalkozó, különösen szerepelni szerető főszereplők. Ezzel nem lenne semmi baj, de az baj, hogy többsége igazolva látja, hogy a klímaváltozással kapcsolatban katasztrofális tevékenységet folytat az emberiség, különösen az energetika területén. Az emberi tevékenység hatásának eltúlzása mellett még katasztrofálisabb az, hogy különböző akciókra buzdítják az emberiséget, amivel lényegesen felnagyítják a klíma befolyásolhatóságára való képességünket. Ez az energetikai fejlesztések torzításával igen nagy többletköltséget okoz a társadalomnak.

Első hiba, hogy az időjárást és a klímát összemossák. A jelen időjárás természetes része a klímának, de távoli jövőre való kivetítése igen nagy körültekintést igényelne, és nem ad alapot a visszafordíthatatlan katasztrófára. Az 1917-ik év augusztusának végén 40oC feletti hőmérsékletek voltak pedig a szén-dioxidkoncentráció növekedés még nem éreztethette hatását. Még 1918-ból irodalmi igazolásunk is van: „A Tisza szinte forr, mint néma katlan, Mit izzó part ölelget lankadatlan” (Juhász Gyula). 1998-tól 2014-ig a lényeges szén-dioxidkoncentráció növekedés ellenére nem tudtak globális hőmérsékletnövekedést megállapítani. Természetesen az utána következő pár év után újra felerősödtek a hangok.
A klímakutatások mögött igen elismerésre méltó eszközfejlesztés és kutatási munka van, de a katasztrofális következtetésekre nem adnak alapot. A klímamodellek eredményei rendre nagyon eltérnek a tényleges értékektől és visszamenőlegesen jelentős korrekcióra szorulnak. Megjegyzem, hogy a globális hőmérséklet korábbi definíciója már sohasem fedi az irodalomban található mért értékeket. Elméleti probléma is van a hőmérsékletnek, mint intenzív paraméternek a számításokban való kezelésével. Erről részletesen értekeztem egy cikkemben.
Érzésem szerint az egyre szaporodó nyilatkozók, akik szerint már visszafordíthatatlan a Föld katasztrofális felmelegedése, már egy elővágást tesznek, magyarázatot keresnek az elkerülhetetlenül kudarcos prognózisokra. A földi klíma, az emberiséggel együtt, az emberiség bizonyos mértékű, nem meghatározó befolyásával halad a maga törvényei szerint, a maga útján. Az irodalomban nagyon részletesen feldolgozott történelmi múlt és a tudomány komplexitása erre megfelelő kapaszkodót nyújt.

Az emberiségnek, a földi légkörre való hatása közül a szén-dioxidkoncentráció növelése valóban kiemelhető, bár a Föld történetében a jelenleginek többszörösei is előfordultak. A koncentrációváltozás a föld energetika vonatkozásában valóban vizsgálatokat indokol. Erre a rendelkezésre álló globális adatok (Nap-állandó, szén-dioxidkoncentráció, a légkör tömege, a fizikai-kémiai-biológiai törvények) lehetőséget adnak. A Föld egyes régióinak, egyes alkotórészei (jégtakaró, tengerek, sivatagok, őserdők stb.) jól kutathatók, de egy tisztázatlan fizikai háttérrel és jelentéssel rendelkező globális hőmérséklettel intézkedéseket hozni és jövőt prognosztizálni elhibázott dolog.

Bár általában a tudományos világban mindig hangsúlyozzák, hogy a légkör és a klíma nagyon sok-összetevős rendszer, de végül mégis a globális hőmérsékletnél kötöttek ki és a feltételezés szerint a globális hőmérséklet növekedésére pedig a legjelentősebb hatása a szén-dioxidkoncentrációnak van. Széleskörű nemzetközi együttműködés indult a klíma megóvására, és a Felek Konferenciája (Conference of the Parties, COP) elnevezéssel rendszeres összejövetel kezdődött. Az ENSZ szervezésében 1992 májusában, többéves előkészítés után véglegesítették a teendőket egy jegyzőkönyvvel, a COP 3.-on
Kiotóban 1997 december 11-én, a COP 3-on, a tagállamok elfogadták. A Jegyzőkönyv 2005 február 16-án lépett hatályba. E szerint a fejlett országok 2008 – 2012 között 5,2%-kal csökkentik a szén-dioxid kibocsátást, Európa 8%-ot vállalt. A bázis az 1990-ik év volt. A Kiotói Egyezmény lejárta után csalódás volt, semmilyen áttörést nem hozott. A Kiotoi Egyezmény meghosszabbításának tárgyalása Koppenhágában, a COP 17-en 2009-ben teljes kudarc volt, sem jogi érvényű megállapodás, sem politikai nyilatkozat nem volt. Utána Cancun, Durban, Doha sem hozott eredményt. Újra megcsillant a remény 2015- ben sikerült egy széleskörű egyezséget létrehozni, de lényeges felelősségvállalás nélkül. A kitűzött cél (2 ill. 1,5oC) hőmérséklet emelkedés maximum elváráshoz, a szabadon vállalt kibocsátás csökkentések még a szakértők szerint sem elegendők. E mellett az elmúlt pár évben még ezek a laza vállalások sem teljesültek. Nem beszélve a teljesen értelmetlen tervekről, pl. 2050-re a karbon mentes energetikáról stb.

Nem csoda, hogy a szakértők már keresik a magyarázatokat a mozgalom kudarcainak indoklására, és valószínűsítik a visszafordíthatatlan felmelegedési folyamatot. El kell fogadni, hogy a Földön a természet az úr és mi ennek az Úrnak csak vendégei vagyunk.