Reális Zöldek Klub - A jó példa ragadós!

Alapvető feltétele a parlamentáris demokráciának, hogy a kormány és az ellenzék egymással beszélő viszonyban legyen.
Könnyű elmenni (kimenni) fölállni az asztaltól, de arra is kell gondolni, hogy vissza kell jönni és újra le kell ülni ahhoz.

Orbán és csapata meg van arról győződve, hogy jobb Gyurcsány és annak csapatánál.
Ha ez így is volna egyáltalán nem biztos, hogy a versenyt a FIDESZ megnyeri.
Egy versenyt legtöbbször nem a legjobb induló nyeri meg, nagyon sok függ a versenyző taktikázó képességétől.
A taktikai képességek bevetésére kiváló példaként szolgál a Bős-nagymarosi Vízlépcső ügye.
A vízlépcső ügyét azért vesszük elő, mert húsz év után első alkalommal baloldali civil szervezetek „Bős-Nagymaros: a rendszerváltás főpróbája és a mai helyzet” címmel Budapesten fórumot tartanak.
A vízlépcső története röviden a következő: A rendszerváltó ellenzék olyan hüje volt, hogy nem kívánt vízlépcsőt építeni. A baloldal élén Németh Miklóssal és Medgyessy Péterrel abból a célból, hogy legyen lehetőségük pénzek lenyúlására bele mentek a játékba, elfogadták az ellenzék érvelését egy félig kész mű visszabontására áldásukat adták. A duó számára a taktika sikerrel járt, csupán az ország rogyott bele, mivel Magyarországon nyerőkké váltak a nem építsünk semmit hangoztató trükkel taktikázók. (Duna-Kör utódszervezetei, köztük a lihegő munkacsoport)
A Németh - Medgyessy duó példáját a gazdaság más területén működök lemásolták. A téeszelnökök, szétverték a mezőgazdaságot. Igaz az agrárágazatban nem félig kész mű lebontására került sor, hanem egy kiválóan fungáló mű széthordására.
A rendszerváltó elit is taktikázott, Emlékeztetünk az SZDSZ-FIDESZ által kezdeményezett négy igenes szavazásra.
A gumicsont rágásnak minősíthető szavazást követően politikai elit új garnitúrát hozott helyzetbe, annak ellenére, hogy a nyolcvanas években a káderpolitikát csinálók jelezték, egy garnitúra elegendő szakember sem áll rendelkezésére az országnak.
Nem az volt a hiba, hogy a rendszerváltást követően a politikai és gazdasági vezetés különböző szintjeiről eltávolításra kerültek a párttagok és a munkásőrök, hanem az, hogy hüjébbek jöttek a helyükre.
2007 –ben Orbán ott folytatta, ahol 1989-ban abba hagyta.
Előhúzta a négy igenes szavazás trükkjét, meg szavaztatta az országgal, akar e fizetni.
Mivel fizetni senki sem szeret, a nyerő változat felől nem volt kétsége a FIDESZ elnökének.
Most a nagy kérdés Orbán számára beválik-e a nem ülök az asztalhoz vissza taktikája.
Akár az is előfordulhat, hogy az asztal mellett Orbánnak már nem is lesz helye, már csak azért sem, mert 1998-ban Orbán helyét az asztal mellett a vízlépcső ügy előhúzása tette lehetővé. Egy taktikai elem egyszeri kétszeri alkalmazása sikert hozhat az illetőnek, de harmadszori bevetése ugyanannak a taktikának már csal azért sem járhat sikerrel, mert három a magyar igazság szólás után szabadon szólva, a közvélemény vízlépcső ügyében harmadszor már nem téveszthető meg. (Kos)