Reális Zöldek Klub - Paulus Alajos: Kinek az érdeke?

A történelmi pártok, köztük az MSZDP kormányzati szerepkörbe jutása a politikai megoldás a csapda helyzet elkerülésére.
Paulus Alajos, Balázs Béla filmrendező, a Reális Zöldek Klub tagjának az írása:

Kinek az érdeke?
Avagy
A megvezetett, lóvá tett sajtó által befolyásolt esete a valósággal

Az előzmények.
Mindenekelőtt tudni kell:
Mindenféle kommunista praktikát, álnokságot leleplező tapasztalat, tudás legfőképpen a szociáldemokraták birtokában van.
Miért is?
Már a Horthy-korszakban megélhették, hogy a kommunisták menedéket keresve, szociáldemokratának álcázva magukat miként furakodtak soraikba; védőpajzsként felhasználva őket végezték a nemzetközi kommunizmus érdekeit szolgáló bomlasztó tevékenységüket, mit sem törődve azzal, hogy veszélyeztetik ezzel, a nekik jóhiszeműen menedéket adó, a magyarság sorsával szolidaritást vállaló Szociáldemokrata Párt létét is.
A háború után viszont, amikor álságos, bolsevista eszközökkel, erőszakkal hatalomra kerültek Rákosi Mátyás vezetésével a Szovjetuniót gátlástalanul kiszolgáló kommunisták, az ideológiai leleplezéstől való félelmükben „hálából” az ÁVH tortúrájának kiszolgáltatva, koncepciós perekkel börtönöbe csukták a jámbor, naiv, eszméik mellett kitartó szocdem személyiségek sokaságát a köztiszteletben álló Kéthly Annával együtt. Ugyanekkor a kommunista párttagság létszámának látványos gyarapítása érdekében soraikba fogadták a „kisnyilasok” ezreit. A rendszerváltást követően, mihelyt a börtönből szabadult másodosztályú szociáldemokrata állampolgárok a Párt újjáépítésére szervezkedni kezdtek, ismét páni félelem lett úrrá a köpenyegüket harmadízben cserélgető posztkommunisták táborában. (Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt.) Ezúttal sem indokolatlanul, hiszen elképesztő arcátlansággal arra vetemedtek, hogy szociáldemokrata minősítést, jelzőket kezdtek magukra aggatni, természetesen rettegve attól, hogy képmutató álnokságukat csakhamar leleplezik azok a szervezkedő szocdemek, akiket éppen ők rugdostak börtönbe.
Ebben a vészhelyzetben mit lehetett tenni?
Még a kezdet kezdetén, mielőtt megerősödött volna, szét kellett verni az újjászerveződő szociáldemokrata gyülekezetet.
A bolsevista arzenálból előkotort forgatókönyv útmutatása alapján, egy helyre kis puccsal ez látványosan meg is történt.
A Szociáldemokrata Párt alakuló közgyűlésén, amelyen e sorok írója is jelen volt, egyszer csak felpattant Ruttner György ügyvéd úr, aki izgága módon, személyeskedő igaztalan vádakkal kétségbe vonva a közgyűlés legitimitását, szétzúzta az alakuló gyűlést azzal, hogy mintegy spontán felháborodástól indítva egy másik, „igazabb” párt létrehozására hivatkozva néhány társával együtt kicsörtetett a teremből.
Csakhogy…
Csakhogy a „spontán” kivonulás gondosan, előre megtervezett, koreografált színjáték volt, mert Ruttner és csapata egyenesen a szomszéd épületben levő, a kommunista MSZP által rendelkezésre bocsátott helyiségbe vonult, ahol ugyancsak előre elkészített, kinyomtatott röplapok, irodai eszközök várakoztak, álltak készen ahhoz, hogy még a kongresszus előtt, szintén jó időben összecsődített sajtó munkatársainak hírt adjanak a Párt kettészakadásáról. Ezt követően aztán az újabb és újabb, bolsevista eszközökkel gerjesztett mesterséges botrányokkal sikerült a Ruttner puccs ellenében nagy nehezen mégiscsak megalakult Szociáldemokrata Pártot hiteltelenné tenni, 1%-os párttá zsugorítani. A leleplezés félelmétől szabadult MSZP vezérkar tehát továbbra is tetszeleghetett a magukra szabott szociáldemokrata köntösben, olyannyira, hogy önigazolásként a parlamenti frakciójukba fogadták a törpe (tehát veszélytelen) párt elnökét, Kapolyi Lászlót.
Évek múltán ezt a hamis pártpropaganda gyakorlatot próbálta fokozni a többszörösen bevált puccsos eszközökkel miniszterelnökké avanzsált Gyurcsány Ferenc. A kudarcot kudarcra halmozó kormányfői tevékenysége szükségszerűen megalapozta napjaink megfigyelési – adatgyűjtési botrányának időzített, koncepciós kirobbantását.
Történt ugyanis, hogy a Miniszterelnök Úr többéves, elképesztő hazugságokkal fűszerezett ország rontó tevékenysége miatt pártjának önállóan gondolkodni merészelő tisztességes tagjai kezdtek kihátrálni mögüle. A menekülés útját keresve csakhamar rátaláltak a kicsinyke, de valós szocialista értékeket, szolidaritást hordozó, Kapolyi László vezette Szociáldemokrata Pártra. Sorra át is léptek annak alapszervezeteibe.
A szociáldemokraták megerősödésével együtt az MSZP-ben szép számmal sündörgő posztkommunisták számára a leleplezéstől rettegő vészhelyzet ismét előállott.
Mit lehetett tenni?
Ismét meg kellett kísérelni az erőre kapott szociáldemokraták szétverését.
Tenni kellett ezt két okból is.
Elsősorban és főleg: visszatartani azokat, akik az átlépés gondolatával kacérkodtak; megakadályozni a tömeges elvándorlást, amely az MSZP megsemmisülését jelentené, másodsorban pedig az ellenzék számára lehetetlenné tenni a Kapolyival és pártjával való bárminemű együttműködést.
Ha kell, még tisztáldozat árán is.
Még akkor is, ha az Keller László személye. A múltban a koncepciós perekkel, többek közt Rajk Lászlónak és társainak kivégzésével sokkal nagyobb galádságot is elkövetett már a kommunisták pártja.
A szétverési akció ezúttal a sajtó megvezetésével, lóvátételével indult, különböző célzatosan összeválogatott szerződésrészletek és „lehallgatott” kiprovokált „üzleti tárgyalások” összemosott közzétételével, amelyek látszólag az ellenzék vezéralakjai ellen irányultak, holott azoknak a valódi célja az éledező Szociáldemokrata Párt lejáratása volt.
„A kéz ugyan Ézsaúé, de a hang Jákobé!”
Felettébb sajnálatos, mi több, tragikus, hogy ezt az MSZP megmentésére, életben tartására ördögi zsenialitással kifőzött rágalom-rágalmazási (két ellentétes irányba is ható) hadjáratot a jobboldali írott és elektronikus sajtó szépen bevette. Eszébe sem jutott, hogy feltegye a kezdő detektívek által is alkalmazandó, a bűnügyek felderítésének kezdetén szokásos alapkérdést: kinek az érdekében állt a bűncselekmény elkövetése?
Eszébe sem jutott, hogy az a Gyurcsány, aki kicsinyes bosszúból még futtatójának, Medgyessy Péternek sem kegyelmezett, amikor megfosztotta a „rendkívüli követ” tisztségtől egyszerűen azért, mert kritizálni merte személyét, akkor hát miért ne lett volna, lenne fokozottan bosszúálló Kapolyi Lászlón azért, mert a posztkommunista pártjának számos, megbízhatónak tűnt, ámde önálló, lelkiismereti gondolkodásra képes tagját, tisztségviselőjét átcsábítja a szociáldemokraták táborába?!
A kérdés feltevése annál inkább is indokolt, mert a nyilvánvaló válasz mindenképpen felmentő igazoló magyarázatot ad, Kapolyi Lászlónak az MSZP frakciójához kötődő szerepére, magatartására is, okulására mindenféle-fajta megmondó embernek, akik ezen a tényen rágódtak, gúnyolódtak, köszörülték a nyelvüket.
Napjainkban nagy politikai sakkjátszma folyik.
Ennek menetében,miután a középjáték 18. lépésében a világos Vezér g6-ra lépett, egyetlen elemző sem veheti azt a bátorságot, legyen sovány vagy kövér, kopasz vagy hosszú hajú, hogy becsmérlő jelzővel csalhatatlanul kijelentse ez a lépés ezért, meg azért hibás. Az újraéledő Szociáldemokrata Párt és Kapolyi László ellehetetlenítésére indított akció, politikai játszmaként is aljas volt, egyszerűen abból a hiányosságból adódóan, mert az elemző még a sakkpartiban küzdő nagymesterek agyában sem látja az előre tervezett lépéskombinációjuknak vezérlő elveit, nem ismeri a nagymesterek gondolatait. A tisztességes, magára valamit is adó elemző, legyen az újságíró, vagy tévés kommentátor a Vezér g6-ra lépésének okát legfeljebb csak találgathatja, de ítéletet semmiképpen nem mondhat – legfeljebb majd a játszma végén!
Kapolyi László személyét érintően is ez így lenne etikus és korrekt.

Paulus Alajos
Balász Béla díjas filmrendező,
a Reális Zöldek Klub tagja

UI: A feltárt politikai, társadalmi mozaikelemeket egy igaz, valóságot hordozó hatalmas történelmi tablóvá könnyen összeállíthatja a tisztelt olvasó jobb és baloldalon egyaránt. Remélhetőleg lesz is elég erkölcsi ereje és bátorsága szembenézni vele.