Reális Zöldek Klub - Emberi tényező az atomerőműben

Dr. Csom Gyula professzor úr „Az emberi tényező szerepe az atomerőművek biztonságos üzemeltetésében” címmel a 80-as évek közepén megjelent cikkének bevezetőjéből az alábbi fontos üzenetek szűrhetők le.

A TMI-i és a Csernobili atomerőművek balesetei az egész világon visszavetették az atomerőmű építés ütemét. Az erőmű biztonságos üzemeltetése tehát nem csak a szóban forgó üzem belső ügye, hanem ügye az egész atomenergetikának, következésképen az erőmű üzemeltetői az egész atomenergetikával szemben felelősséggel viseltetnek.

Bizonyos potenciálisan szóba jöhető események kihathatnak az erőműszűkebb, vagy akár tágabb környezetének lakosságára is, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ilyen események ne következhessenek be. Ez pedig azt is jelenti, hogy az erőmű üzemeltetői nemcsak a saját üzemükkel szemben és nemcsak az egész atomenergetikával szemben, hanem a lakossággal szemben is fokozott felelősséggel viseltetnek.

A biztonságos üzemeltetésnek gazdasági indítéka is van, ami az atomerőmű más erőmű típusokéhoz képest sokkal magasabb fajlagos beruházási költségeivel magyarázható. Tehát emiatt is igen jelentős gazdasági érdek fűződik az atomerőművek üzembiztos és biztonságos üzemeltetéséhez.

A biztonságos üzemeltetés függ a tervezés, a gyártás az építés minőségétől, a berendezések és berendezés elemek megbízhatóságától, vagyis végső soron az embertől, aki a technikát megalkotja és kezeli.

A cikk megjelenésekor az erőmű üzemeltetői még tisztában voltak ezeknek az intelmeknek a súlyával és fontosságával, ezért igen nagy alázattal viseltettek az addig számukra kevésbé ismert és jelentős potenciális veszélyt hordozó technológia iránt. Elsajátították az eredeti tervezési alapok szerinti előírásokat és azokat maradéktalanul betartva indították el és üzemeltették a blokkokat. A technológia ismeretlensége szerencsére ma már a múlté, de annál sokkal nagyobb veszély jelent meg, mégpedig a túlzott magabiztosság. Ez pedig oda vezetett, hogy az eredeti tervezési alapoktól helyenként lényegesen eltérő üzemeltetési feltételeket és üzemmódokat vezettek be. Azoknak a változtatásoknak pedig különösen rossz az üzenete a közvélemény felé is, amelyeket az eredetileg tervezett üzemidő utáni meghosszabbított üzemidőben vezettek be. Érthetetlen, hogy atomerőmű tervezési és létesítési tudással, tapasztalattal, kultúrával nem rendelkező országban honnan veszik a bátorságot az eredeti tervezési alapoktól eltérő üzemeltetési feltételek alkalmazására!

A szakmai alázat tehát sajnos ma már szintén a múlté, helyette a valószínűség alapú elemzések mögé bújt öntelt magabiztosság lett a jellemző. Csom professzor úr cikkét tehát aktuális lenne leporolni és újból megjelentetni.

Az egyik tervezési alapokat figyelmen kívül hagyó „innovációban” részt vevő ifjú titán például egy konferencián azt mondta, hogy az atomerőmű nem azért van, hogy biztonságos legyen, hanem azért, hogy minél több villamos energiát termeljen. Azt természetesen mindig tudta mindenki, hogy az atomerőmű azért van, hogy villamos energiát termeljen, de régen emellett ott volt egy nagyon fontos kitétel, mégpedig az, hogy a nukleáris biztonság elsődlegessége mellett. Nukleáris biztonság megfelelő szintje nélkül ugyanis az atomerőművek létalapja kérdőjeleződne meg.

Anukleáris biztonság elsődlegességére utaló nagyon fontos kitétel sajnos ma már nincs ott még a vezetői fejekben sem, ami azt eredményezte, hogy a Csom professzor úr által jelzett felelősség az üzemmel, az atomenergetikával és a lakossággal szemben egyre kevésbé érzékelhető. Ezt a felelősséget a termelési kényszer szorította háttérbe. A termelési eredmények egyelőre még jónak mondhatók, de hosszabb távon ez nyilván nem lesz tartható. Az erőmű hosszú távú gazdasági érdeke a professzor úr cikkében is szereplő üzembiztos és biztonságos üzemeltetés lenne, amelynek hiányosságaira már egyre gyakrabban mutatkoznak meg, szerencsére még csak a termelésben.

A biztonság iránti elkötelezettség ma már sajnos csak a kommunikációs szólamokban nyilvánul meg, a valóság viszont ennek éppen az ellenkezőjét a termelés elsődlegességét tükrözi. Ez a szemlélet alapvetően a vezetéstől indul, valószínűleg a tulajdonos irányából érkező termelési kényszer miatt. Az alsóbb szintű vezetői és végrehajtói szinteken sokan látják a problémákat, de aki szóvá teszi, azt eltávolítják pozíciójából, vagy akár az erőműből is.

A személyzet többsége pedig hallgat. Hallgatnak egyrészt azért, mert nincsenek birtokában a szükséges ismereteknek, illetve bizonytalanok az ismereteikben az utóbbi időszakban végrehajtott változtatások és az azokat igazolni próbáló elemzések ellentmondásai miatt. A személyzet egy része ugyanis még az eredeti műszaki tervekből tanult és most nem tudja hova tenni az elemzők által átértelmezett,tervezési alapoktól eltérő oktatási anyagokat és üzemeltetési előírásokat. Másrészt pedig azért hallgatnak, mert féltik a beosztásukat, de közben félnek a munkavégzésük során is, mert a biztonsági kultúra degradálódása helyenként olyan mértékű, hogy az emberek nagy része ösztönösen is megérzi a veszélyt. Főleg azok, akiknek közvetlenül a bőrére megy a dolog, tehát akik pl. karácsonykor éjszakás műszakban ott állnak egyedül egy atomreaktor vezénylői pultja előtt, amikor az automatikus védelmek és biztonsági rendszerek teljes biztonságát sem tudhatják maguk mögött, mert azok éppen meghibásodott, vagy kikapcsolt állapotban vannak. Elfogadhatatlan, hogy az erőművön belül az egyik fontosnak tartott emberi tényező, úgymint pl. a vezetés és a műszaki háttér támogatók,bizonytalanságban tart egy másik nagyon fontos emberi tényezőt, az operatív üzemeltetőket!

Az köztudott, hogy a súlyos balesetek kialakulásának a valószínűsége igen kicsi, de sajnos nem nulla. A tíz a mínusz negyediken, vagy ötödiken zónaolvadási gyakoriság pedig nem azt jelenti, hogy tízezer, vagy százezer év múlva következik be ilyen esemény, hanem lehet hogy a jövő héten, vagy akár holnap. Ez pedig megpecsételné a jelenleg üzemelő blokkok mellett a bővítés sorsát és azzal együtt a hazai villamos energia rendszer sorsát is.

Az emberi tényező tehát jelenleg nem felel meg minden tekintetben a Csom professzor úr cikkében szereplő követelményeknek. Ezen a területen tehát nagyon indokolt lenne egy jelentősebb szemlélet váltás, de nemcsak az erőműben, hanem a nukleáris hatóságnál és a felügyeleti szerveknél is egészen kormányzati szintig. Amíg nem késő! Mert egyébként minden sérülni fog,ami az emberi tényező fontosságát taglaló fenti cikk intelmei között szerepel. Az üzem érdeke, az atomenergetika érdeke, a lakosság érdeke és a gazdasági érdekek is egészen nemzetgazdasági szintig.

Dr. Nagy Tibor, atomenergetikai szakértő