Reális Zöldek Klub - Politikai helyzetelemzés

Egy parlamentáris demokráciában, ahol – legalább is elvileg – sajtószabadság van, reális tájékozódás csak abban az esetben lehetséges, ha rendszeresen meghallgatjuk mind a két felet, akik folyton kiteregetik az ellenfél disznóságait, és ebből szűrjük le a következtetéseket, mert különben abba a tévedésbe eshetünk, hogy az egyik oldalon csupa angyal, a másikon pedig csupa ördög csinálja a politikát.

A politikában azonban nem ördögök és angyalok vannak, hanem sakkozók és sakkfigurák. A sakkozók pedig minden hájjal megkent agyafúrt nagypályás játékosok, akik azt a benyomást keltik a sakkfigurákban, hogy ők a sakkozók, akik ezt általában el is hiszik.

A nemzeti vagyon lerablása az Antall kormány idején indult be gőzerővel, – köszönhetően többek között a trójai falóként funkcionáló Bős-Nagymaros ügynek is – és a mai napig folyik, olyannyira, hogy ma már 100-nál több olyan gazdag ember van, akiknek a vagyona 100 milliárdos nagyságrendű.

Az utolsó tisztességes baloldali kormány Medgyesi kormánya volt, aki megpróbálta felszámolni a korrupciót, bele is bukott.

Amikor a FIDESZ-KDNP koalíció 2010-ben megnyerte a választást, az ország már annyira ki volt fosztva, hogy szinte már nem lehetett semmit ellopni.

És akkor a politikusok felismertek egy ősi igazságot, azt, hogy ha nyírni akarjuk a birkákat, etetni is kell.

Erre beindítottak egy gazdasági programot, amelynek a lényege az volt, hogy ne a külföldi tőke vigye ki az országból a profitot, hanem fel kell fejleszteni a hazai burzsoáziát, és a profit itthon marad.

Ez azonban ellenkezett egyes nemzetközi multináci nagyvállalkozások érdekeivel, ezért ki kellett egyezni néhány multi céggel, akik különféle kedvezmények fejében egyfajta védőernyőt képeznek, és támogatják a kormányt, amely igyekszik egy kicsit etetni a birkákat is.

Ha szeretnénk megérteni, hogy mi folyik ma a világban, el kell olvasni Marx TŐKE c. könyvét.

A történet másfél ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor kialakult a feudalizmus.

Ez egy nagybirtokos rendszer volt, ahol minden jobbágynak volt saját telke és háza, ahol meg tudta termelni a családja szükségleteit, miközben dolgozni kellett a földesúr földjén is, aki luxusban élt több száz vagy több ezer jobbágy munkájából.

Amikor Angliában beköszöntött a kapitalizmus, a nagyipari gyapjú és textil termelés érdekében szükség volt sok birkalegelőre, és sok szabad munkaerőre, ezért felszámolták a jobbágy telkeket, bezavarták az immár "szabad" volt jobbágyokat az ipari nagyvárosokba, ahol már nem volt semmijük, csak a saját munkaerejük, amit kénytelenek voltak bagóért áruba bocsátani a burzsoá gyárosok számára.

Ez volt a liberális szabadság állapota, amelyben mindenki szabad, és az állam nem avatkozik bele a gazdaságba, ezért minél gazdagabb egy szabad ember, annál több lehetősége van kifosztani a sokkal szegényebb szabad embereket.

És akkor 1848-ban a Kommunista kiáltvánnyal megindult az ellencsapás, tudatossá vált, hogy a proletárok és a burzsoázia között osztályharc folyik, megszületett a baloldaliság eszméje, amely forradalmat akart, és proletár diktatúrát, amely teljesen megsemmisíti a burzsoáziát.

A munkásosztály ideológiája a baloldaliság, a burzsoázia ideológiája a liberalizmus.

Közben azonban megváltozott a világ, a gépesítés és automatizálás következtében hagyományos értelemben vett munkásosztály ma már nem létezik.

Ennek ellenére a baloldaliság és a liberalizmus továbbra is szemben áll egymással, mint a tűz és a víz.

A hazai ellenzék problémája éppen ebben van, megpróbálják a kettőt összeegyeztetni, de ez nem megy. Ráadásul most éppen a liberalizmus áll nyerésre.

Ha végleg győz, előbb-utóbb aktuálissá válhat egy újabb proletárdiktatúra.

H. István