Reális Zöldek Klub - Normális országban élhetnénk, állítják a reális zöldek, ha…

Olajos Péter európai parlamenti képviselő (MDF) Szabó Imre Környezetvédelmi és Vízügyi miniszterhez fordult a Duna öböl feltöltése miatt.

Amennyiben az MDF honatyák és az ellenzék 1992-ben támogatta volna az Antall-kormánynak a Duna hajózhatóságára vonatkozó kormányprogramját, akkor most egy normális országban élnénk, ahol egy folyó mentén a nemzetközi hajóút számára a Duna öböl tízszer többet érne, mint a feltöltött öböl.

Az Antall kormány programjában a Duna hajózhatóságáról a következő áll: „A Duna-menti népek közötti szoros együttműködés szükségét a magyar politika nagyjai a történelem során ismételten felvetették. Magyarország földrajzi fekvése miatt is központi szerepet játszhat a Duna-térség országai, népei közötti együttműködés – eddigiekben részben szándékosan figyelmen kívül hagyott, részben az európai kettéosztottság miatt korábban meg nem valósított – előmozdításban. Budapest, jelenleg is székhelye a Duna Bizottságnak, mely 1992. áprilisában tartotta legutóbbi 50. ülésszakát. Ennek napirendjén a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának a Duna –menti együttműködésre való kihatásai, az utódköztársaságok tagsági helyzete, valamint a tagságot eddig nem kapott Németország bekapcsolódása szerepelt. A Duna – mint fontos európai összekötő kapocs jelentősége – tovább növekszik a Duna –Majna –Rajna csatorna 1992. szeptemberre várható megnyitása révén. Magyarország alapvető érdeke, hogy aktív és kezdeményező szerepet játsszék a dunai együttműködés további szervezésében és fejlesztésében.”

Ezzel szemben 1992-ben az MDF és az ellenzéki politikusok egyaránt, tehát az SZDSZ, FIDESZ, MSZP képviselők a Duna –Kör álláspontját fogadták el.

1992-ben a Duna –Kör a következőket mondta a Duna hajózhatóságáról:

„Leplezze le a hajózási szempontokra hivatkozó félrevezető propagandát. A Duna-Majna-csatorna üzembehelyezése nem ró Magyarországra új kötelezettségeket, az egészében csak a jövő évszázad elejére kiépülő víziút teljes hosszában ugyanis korántsem érvényesülnek azok a hajózási paraméterek, amelyeket most a Duna elterelésének hívei számon kérnek rajtuk. Egyébként a vízi úton történő áruszállítás adatai sem a forgalom nagyságát, sem nyereségét tekintve nem támasztják alá, hogy hajózási szempontból bárkinek számottevő érdeke fűződne a bősi létesítményhez. „ (Zöldike)