Reális Zöldek Klub - dr. Nagy Tibor: Az atomerőmű biztonsága

Tisztelt Kollégák!
Írtam egy kis értékelést a régi vesszőparipáim, mármint a biztonsági rendszerek üzem közbeni karbantartása és az új üzemeltetési feltételek és korlátok biztonsági hatásairól a koronavírus járvány kapcsán hozott erőműves intézkedések tükrében.

Számomra a kép ebben a tükörben is félelmetes, de úgy látom, hogy mások sajnos nem ezt a tükröt használják.

Üdv.: Nagy Tibor

-------------------

Az atomerőmű biztonsága

(a koronavírus járvány kezelésének tükrében)

Az atomerőmű biztonságos üzemeltetéshez szükséges minimális operatív üzemeltetői létszám az üzemeltetési feltételek és korlátok között került meghatározásra. Ez a minimális létszám minden üzemállapotban egyforma, tehát ugyanannyi létszám szükséges névleges teljesítményen üzemelő blokkon, mint leállított blokkon. A minimális alá csökkent létszámot az előírások szerint néhány órán belül pótolni kell.

A koronavírus járvány miatt azonban előfordulhat olyan helyzet, amikor a minimális alá csökkent létszámot nem lehet pótolni, mivel a megfelelő tudással, tapasztalattal és a szükséges vizsgával rendelkező üzemeltető szakemberek száma korlátos.

Ilyen esetre az erőmű kiadott egy intézkedési tervet, amely szerint a szükséges minimum alá csökkent operatív üzemeltetői létszám esetén egy, kettő, három, vagy akár mind a négy blokkot le kell állítani. A minimális létszám persze az előírások szerint leállított blokkokon is szükséges lenne, a blokkok leállítását tehát ilyen esetben nyilván azért írták elő, mert a leállított blokkon a nukleáris kockázat kisebb,mint az üzemelőn. Ez az intézkedési tervtehát a biztonság elsődlegességének figyelembe vételével készült, vagyis a blokk, vagy blokkok leállítása mindenképpen jó és biztonságos döntés!

Ennek az egyébként jó és biztonságos döntésnek a tükrében azonban felmerül a kérdés, hogy az elmúlt időszakban, a meghosszabbított üzemidőben bevezetett, a tervezési alapoktól eltérőnéhányüzemeltetési előírás változtatásnak milyen hatása lehet a biztonságra? Ilyen változtatások például az új üzemeltetési feltételek és korlátok, valamint a biztonsági rendszerek üzem közbeni karbantartása.

A személyzetnek a normál üzemviteli tevékenységek mellett van olyan kötelezettsége is, hogy az elmaradt automatikus működéseket (pl. az elmaradt biztonsági rendszeri és védelmi működéseket) kézi beavatkozással pótolnia kell. A meghibásodott, vagy karbantartás miatt szétszerelt berendezéseket azonban szükség esetén a személyzet sem tudná üzemeltetni.

A biztonsági és védelmi rendszerek feladata pedig az, hogy bizonyos üzemi állapotok, vagy beavatkozási szintek elérésekor automatikusan működésbe lépjenek és megakadályozzák a biztonsági határértékek elérését. Tehát tulajdonképpen mintegy fedő védelemként szolgálnak a személyzet elmaradt, vagy hibás tevékenységei következményeinek enyhítésére is.
Az automatikus védelmi és biztonsági rendszerek tehát legalább annyira fontosak, vagy még fontosabbak a nukleáris biztonság biztosítása szempontjából, mint a személyzet tevékenységei. Ad abszurdum a teljes mértékben üzemképes biztonsági és védelmi rendszerek a blokk paramétereit személyzet nélkül is tudnák a biztonsági határértékeken belül tartani, míg ugyanezt hiányos biztonsági rendszerekkel még a teljes létszámú személyzet sem tudná megtenni.

Ha tehát hiányos személyzet esetén a blokkok leállítását írják elő az intézkedési tervben (nyilván azért, mert leállított blokkon kisebb a nukleáris kockázat), akkor hiányos biztonsági rendszerek esetén még inkább indokolt lenne a blokk leállítása.Az üzemidő hosszabbítás során bevezetett változtatás alapján viszont az esetek nagy részében akár 360 óráig (15 napig) is megengedett a blokk üzemeltetése hiányos biztonsági rendszerrel!

Ennek a változtatásnak az indoklásában többek között az szerepel, hogy azért engedélyezhető hosszabb ideig a hiányos biztonsági rendszerekkel történő üzemeltetés, mert a blokk leállítása többlet kockázattal ját, ezért célszerű hosszabb időt hagyni az üzem közben történő javításra. Akkor meg miért kell haladéktalanul leállítani a blokkot hiányos személyzet esetén? A blokk tervszerű leállítása során a személyzetre feltétlenül szükség van, mivel a leállítás valamennyi műveletét a személyzet végzi. A tartalékban lévő biztonsági rendszerekre, illetve berendezésekre pedig csak akkor lenne szükség, ha leállítás közben a biztonsági rendszerek működését igénylő esemény következne be. Ennek valószínűsége pedig a leállított állapothoz közeledve egyre kisebb, mivel egyre kevesebb biztonsági funkciót kell ellátni.

Ha tehát hiányos személyzet esetén nem tartanak a leállítás többlet kockázatától, akkor hiányos biztonsági rendszer esetén még kevésbé kellene. Vissza kell tehát állítani az üzemidő hosszabbítás előtti eredeti tervek szerinti előírásokat, miszerint a blokkot hiányos biztonsági rendszer esetén 24 óra eltelte után le kell állítani!

A személyzet, valamint a biztonsági és védelmi rendszerek nukleáris biztonságra gyakorolt hatásának fenti összevetése alapján pedig haladéktalanul meg kell szüntetni a biztonsági rendszerek üzem közbeni karbantartását is, ami üzem közben egy-egy biztonsági rendszer 10 napos kikapcsolásával jár. A tervezett 30 éves üzemidő alatt a tervezési alapok szerint üzemelő blokkon nem volt engedélyezett üzemképes biztonsági rendszer kikapcsolása percekre sem.
A biztonsági rendszerek üzem közbeni karbantartásának indoklásában többek közöttaz szerepel, hogy az összességében kisebb kockázattal jár, mintha a karbantartást leállított blokkon végeznék (ahogyan az az eredeti műszaki tervekben szerepel!).

Ennek kapcsán többek között felmerülhet az a kérdés is, hogy a tervezett 30 éves üzemidő alatt a leállított blokkokon végzett biztonsági rendszer karbantartások többlet kockázatot jelentettek? Ilyen szarvas hibát a tervezők nem követhettek el, vagy ha elkövettek, akkor hogyan merik rájuk bízni Paks-2 biztonságát?

Nekem meggyőződésem, hogy az eredeti tervezési alapok jók és a nukleáris kockázatot a jelenlegi üzemeltetők növelik azáltal, hogy a termelés érdekében a biztonsági kultúra egyik fontos elemét a konzervatív döntéshozatalt figyelmen kívül hagyva és a tervezési alapoktól eltérve üzemeltetik a blokkokat.

Úgy gondolom, hogy az erőművet tervező és létesítő orosz félnek nyomon kellene követni a blokkok életútját a tervezett üzemidőn túl is. A tervezési alapoktól eltérő változtatások miattpedig kifogást kellene emelniük, mivel azok az általuk gyártott és fémjelzett termékek, vagyis az atomerőművi blokkjaik jó hírét veszélyeztetik, ráadásul a nukleáris biztonság tekintetében. A tervezési alapoktól eltérő, kockázat növelő változtatásokkal összefüggésbe hozható események pedig jelentősen ronthatjákaz esélyét az általuk tervezett blokkok további megrendeléseinek és veszélyeztetik az egész atomenergetika ügyét is.

dr. Nagy Tibor